Agresszív cím után bársonypuha tartalom: A Mamami Bolt történetének első tanfolyamán vagyunk túl. Kezdő kötőtanfolyamot szerveztünk, amin régi barátaink és új kedves ismerőseink is részt vettek.
A tanfolyam karikatúrába illő jelenettel kezdődött (nem is igazán vártam mást magunktól...): reggel megérkeztünk Katival, hogy nyissunk (egy jó kávéval, no meg a Boltot is), és megállapítottuk, hogy az IKEA-ban - második otthonunkban - vásárolni gyerekjáték volt, de az összeállítás további képességeket igényelt. Bár szamocamama, a fenomenális Írgulyás blog szerzője szerint simán kazánkovácsnak is állhatnék, ha megfelelő nagyságú a kazán meg a pöröly vagy mittudomén mi (neeem, igaziból, világ feministái egyesüljetek, szorgos népünk győzni fog!), én mégis úgy határoztam, hogy személyes segítséget kérek. Kitől tud az egyszeri eladónő segítséget kérni? Hát a tisztelt vásárlóktól! Míg a szimpatikus pár hölgytagja Beco csatos hordozót próbált, gondoltam, megkérdem a férjet, hogy tudna-e valamit kezdeni addig a szabad vegyértékeivel. Tudott! Ezúton is hálás köszönet a csavarbehajtásért!
Miután infrastruktúránk adott volt, jöhettek a kötnivágyók! Milyen kép villant fel a szemetek előtt? Ki tanul manapság kötni? Amikor simán bemegyek a bótba és veszek egy sapit? Sokan. Modern, fiatal emberek, jórészt fiatal szülők, akik szeretnek egyedit alkotni, minőségi, gyönyörű alapanyagokból. Ugyanis a tanfolyam ideje alatt engedménnyel vásárolhattak a Mamami Bolt gazdag fonalválasztékából, ill. kötő- és horgolótűiből. Alig merem megemlíteni, hogy egy kávéra (Klunikávéra, ahogy a köztudatba került...) is a vendégünk volt minden kedves résztvevő.
Íme a képek a tanfolyamról, amelyen - gyermektelen tanfolyam lévén - most csak 4-5 kiskölök volt jelen. De találtak maguknak alternatív tevékenységet :
További tanfolyamainkról a Mamamibolt honlapján, az eseménynaptár fül alatt kaphattok tájékoztatást, vagy írjatok az info@mamamibolt.hu e-mailcímre, ill. hívjatok a 061-209-0371-es telefonszámon. Ugyanitt jelentkezhettek is a tanfolyamokra!
Mamami Bolt - a kötődő nevelés boltja.
Nők a pult mögött - avagy Mami ha fejébe vesz valamit...
Boltunkban természetes gondoskodáshoz kapcsolódó termékeket árulunk, tanácsadunk és időnként írunk. itt a blogon.
Babahordozó eszközök, mosható pelenkák, természetes alapanyagú játékok, gyerekkönyvek, mamacuccok, szoptatós ruházat és még sok más. Boltunk Debrecenben Cegléd u. 16. alatt találjátok.
Boltunk honlapja: mamamibolt.hu
Anyahonlapunk és fórumunk a mamami.hu
PUFF NEKI - Babfotelek a Mamami Boltban
Van itt minden, mint a bucsuba'! Nem tudom, említettem-e, de a Mamami Bolt fő profilja a babahordozáshoz és mosható pelenkázáshoz kapcsolódó termékek. Ehhez képest lassan már mindennel foglalkozunk, természetesen szigorúan tartva magunkat az alapelvekhez. Ami kapható, az mind a természetes babagondozásból indul ki, és mivel babát nem légüres térben nevelgetünk, természetesen mindenen nyomot hagy a saját ízlésünk. A Mamami Boltból vásároltunk be magunknak és a családunknak Karácsonyra is... Szóval ide csak az kerül be, ami nekünk tetszik!
Egyébként tényleg úgy alakultak a dolgok, hogy szépen megvolt az alapkoncepció, mi itt a babahordozáshoz és a mosható pelusozáshoz értünk, babahordozókat és pelusokat árulunk, és adjuk a jótanácsokat. Persze, csak ha kéritek!
Nehogy úgy járjunk, mint egyik kedvenc filmemben, a Doc Hollywood-ban Michael J. Fox, akinek volt egy kis szereptévesztése. Említett filmjében szépreményű plasztikai sebészt játszik, aki épp Hollywoodba tart, hogy a szarkalábakat távolítsa el milliomosnők szemkörnyékéről, de aztán egy véletlen baleset egy kisvárosban fogja pár hétre. A városkának kapóra jön a jelenléte, ugyanis épp nincs orvos a városban. El is kezdi a ténykedését, de itt egy kissé más jellegű páciensek jönnek a rendelésre... Többek között egy tenyeres-talpas párocska is ellátogat hozzá, a magabiztos doktor meg szól az asszonykának, hogy ugorjon fel a vizsgálóasztalra, hiszen gömbölyödő pocakjából arra következtet, hogy egy jó kis nőgyógyászati vizsgálat miatt jöttek. A férfi meg a nő döbbenten egymásra néz, hogy vajon mit akar tőlük az orvos, és átnyújtják a levelet. Ugyanis az orvosi szolgáltatás ebben a városban elég sok mindenre kiterjed: a pár azért jött, hogy az új orvos folytassa a régi munkáját: olvassa fel nekik rokonuk levelét az aktuálius hírekről, mert ők nem tudnak olvasni. Szerintem szenzációs jelenet. Persze bele is jönnek a dologba, és a doki már várja az aktuális látogatást, hogy vajon milyen izgalmas történeteket ír megint a rokon, mi van a terméssel, és hogy az unokaöccsnek meggyógyult-e már a kelés a hátsóján (vagy valami hasonló...).
Valami ilyesmi érzésem van nekem is, amikor a Boltban vagyok, és jönnek a vásárlók, érdeklődők. Múltkor bejött két kigyúrt fiatalember, és már majdnem mondtam automatikusan, hogy a Metál Hammer az utca végére költözött, de aztán mondta az egyikük, hogy a kislányának szeretne borostyánláncot vásárolni. Sokszor előfordult, hogy nagyon érdekes beszélgetések alakultak ki egy-egy olyan talákozásból, aminél másra számtottam.
De onnan indultam ki, hogy a Mamami Boltban rengeteg cucc kapható: a poszt aktuális tárgya a BABFOTEL. Először arra gondoltunk, milyen jól be tudjuk rendezni a játszót a babfotelekkel, aztán felmerült. hogy tulajdonképpen árulhatnánk is őket. Rengeteg forma, anyag és szín közül lehet választani, néhány közülük a kész foteleken megtekinthető, a pontos anyag- és szín kiválasztásában meg egy katalógus segít.
Néhány akciós kép a Boltból:

No, ennyi meg egy Bambi... Egy aranyos kis Bambi...
UPDATE: babafotel fanklubunk újabb 2 résztvevővel gyarapodott...
Egyébként tényleg úgy alakultak a dolgok, hogy szépen megvolt az alapkoncepció, mi itt a babahordozáshoz és a mosható pelusozáshoz értünk, babahordozókat és pelusokat árulunk, és adjuk a jótanácsokat. Persze, csak ha kéritek!
Nehogy úgy járjunk, mint egyik kedvenc filmemben, a Doc Hollywood-ban Michael J. Fox, akinek volt egy kis szereptévesztése. Említett filmjében szépreményű plasztikai sebészt játszik, aki épp Hollywoodba tart, hogy a szarkalábakat távolítsa el milliomosnők szemkörnyékéről, de aztán egy véletlen baleset egy kisvárosban fogja pár hétre. A városkának kapóra jön a jelenléte, ugyanis épp nincs orvos a városban. El is kezdi a ténykedését, de itt egy kissé más jellegű páciensek jönnek a rendelésre... Többek között egy tenyeres-talpas párocska is ellátogat hozzá, a magabiztos doktor meg szól az asszonykának, hogy ugorjon fel a vizsgálóasztalra, hiszen gömbölyödő pocakjából arra következtet, hogy egy jó kis nőgyógyászati vizsgálat miatt jöttek. A férfi meg a nő döbbenten egymásra néz, hogy vajon mit akar tőlük az orvos, és átnyújtják a levelet. Ugyanis az orvosi szolgáltatás ebben a városban elég sok mindenre kiterjed: a pár azért jött, hogy az új orvos folytassa a régi munkáját: olvassa fel nekik rokonuk levelét az aktuálius hírekről, mert ők nem tudnak olvasni. Szerintem szenzációs jelenet. Persze bele is jönnek a dologba, és a doki már várja az aktuális látogatást, hogy vajon milyen izgalmas történeteket ír megint a rokon, mi van a terméssel, és hogy az unokaöccsnek meggyógyult-e már a kelés a hátsóján (vagy valami hasonló...).
Valami ilyesmi érzésem van nekem is, amikor a Boltban vagyok, és jönnek a vásárlók, érdeklődők. Múltkor bejött két kigyúrt fiatalember, és már majdnem mondtam automatikusan, hogy a Metál Hammer az utca végére költözött, de aztán mondta az egyikük, hogy a kislányának szeretne borostyánláncot vásárolni. Sokszor előfordult, hogy nagyon érdekes beszélgetések alakultak ki egy-egy olyan talákozásból, aminél másra számtottam.
De onnan indultam ki, hogy a Mamami Boltban rengeteg cucc kapható: a poszt aktuális tárgya a BABFOTEL. Először arra gondoltunk, milyen jól be tudjuk rendezni a játszót a babfotelekkel, aztán felmerült. hogy tulajdonképpen árulhatnánk is őket. Rengeteg forma, anyag és szín közül lehet választani, néhány közülük a kész foteleken megtekinthető, a pontos anyag- és szín kiválasztásában meg egy katalógus segít.
Néhány akciós kép a Boltból:
Tehát vannak a formák, amiket alább látunk, és az áruk attól függően változik, hogy milyen anyaggal kéri a kedves megrendelő. A vászon és a kord anyagok ára megegyezik, ezeket tüntettem fel. A vízlepergetős picit olcsóbb, a bőrhatású kissé drágább. A Babfotelek nevét úgy sorolom fel, ahogy a képen balról jobbra egymás után következnek:
Bermuda: 27.900 Ft
Bubu: 17.500 Ft
Fupp: 9.300 Ft
Dunga: 44.900 Ft
Pog: Na ilyen pont nincs, illetve van, csak a mérete 10x12 cm: 730 Ft
Saz: 21.900 Ft
Sez: 24.500 Ft
Szumó (személyes kedvencünk): 25.900 Ft
Ovi: 900 Ft
Sogun: 37.500 Ft
Kukuc: 9.500 Ft
Golyóka nincs:)
Kifli: 2.500 Ft
Pite: 18.500 Ft
Zafu (ennek is más a mérete, 15x42 cm): 4.900 Ft
Akebono: 29.900 Ft
Nincs a rajzon a Zetta (180x140 cm): 31.200 Ft
...és a Nappa (100x130 cm): 16.900 Ft
A Babfotelek megrendelés után kb. 1 héttel készülnek el és a Mamami Boltban átvehetők.

No, ennyi meg egy Bambi... Egy aranyos kis Bambi...
UPDATE: babafotel fanklubunk újabb 2 résztvevővel gyarapodott...
ERRE VARRJ GOMBOT! - életképek
Muszáj volt. Kényszerítettek. A körülmények... Nem akartam én a nagyok dolgába belemázolni, de aztán mégis úgy lett. Miután hetekig ültem csütörtökönként este 7-től 8-ig a Boltban magányosan, viszont csalódott vásárlók seregei távozak lógó ábrázattal 12 előtt a szomszédos Allee-ba kávézni, beláttuk, hogy cselekednünk kell. Az eredeti koncepció az volt, hogy kell egy nap, amikor az is benézhet hozzánk, aki csak este ér rá, viszont mivel se bányász se multis alkalmazott nem vagyok (hálistennek), egy 10 órás műszak kicsit hosszúnak tűnt volna, ezért csütörtök lett a késői nyitás és zárás napja.
De mivel nem bizonyult sikeresnek a dolog, úgy döntöttünk, változtatunk a nyitva tartáson. Persze csak egy picit, de ez az apró változtatás fatális következményekkel járt rám nézve.
Mert ugye nálunk az sem olyan egyszerű, hogy semmi gond, nyomtatunk új Nyitva tartás táblát (NYITVA TARTÁS, mint Andrej - aki tudtommal nem A magyar helyesírási szabályzaton nevelkedett, de tán épp ezért... - felhívta rá a figyelmünket), ugyanis a mi táblánk hímezve van, Belin Judit jóvoltából.
Kati mondta januárban, hogy tényleg, akkor toljuk el egy órával a dolgot, nyissunk 11-kor és zárjunk 19-kor csütörtökön. Aha, bólogattam, oké. De Kati továbbra is nézett rám, mondom, mi van? Aztán leesett: én voltam az önként jelentkező a tábla-ápdét-projektre.
Az előkészületekről az előző posztban olvashattok, de a megvalósítás hasonlóan küzdelmes volt. Rég volt, hogy én keresztszemes-hímeztem meg varrogattam. Az előző életemben. Nézem a táblát: hát ebből még a cérnát kihúzkodni is nehéz!!! Aztán nekifeküdtem, és nagy nehezen összehoztam valamit. Nem lett szép. Messziről kell nézni, hunyorítva!!! Mire befejeztem a számok áthímzését, eldöntöttem, hogy csókoltatom Grétsy tanár urat, de nincs az az isten, hogy én még a Nyitvatartás feliratból az A és a T betűt összekőtő cérnát is kivarázsoljam...
ILYEN VOLT:
És hogy a kettő közt mi történt? Semmi különös... Csak készítettem egy kávét. Már csak azért is, mert végre rendeltünk Lungo Leggero patront is, ami pont az én ízlésemnek felel meg. Bezzeg Ristretto volt, ami Kati kedvence! De eljött az én időm!
Hogy ez miért ekkora hír? Mert eddig abból csak tragédia származott, amikor kávé nélkül próbáltam értelmes dolgot csinálni. Egyszer kávéfőzéskor kávépatron nélkül nyomtam be a gombot, mire csak forróvíz folyt a pohárba. Aztán rögtön utána beletettem a patront, majd nem tettem alá a poharat. Ekkor megfogadtam, hogy csakis kávéivás után fogok kávét készíteni. Egy másik eset talán nem is igényel szavakat...
De mivel nem bizonyult sikeresnek a dolog, úgy döntöttünk, változtatunk a nyitva tartáson. Persze csak egy picit, de ez az apró változtatás fatális következményekkel járt rám nézve.
Mert ugye nálunk az sem olyan egyszerű, hogy semmi gond, nyomtatunk új Nyitva tartás táblát (NYITVA TARTÁS, mint Andrej - aki tudtommal nem A magyar helyesírási szabályzaton nevelkedett, de tán épp ezért... - felhívta rá a figyelmünket), ugyanis a mi táblánk hímezve van, Belin Judit jóvoltából.
Kati mondta januárban, hogy tényleg, akkor toljuk el egy órával a dolgot, nyissunk 11-kor és zárjunk 19-kor csütörtökön. Aha, bólogattam, oké. De Kati továbbra is nézett rám, mondom, mi van? Aztán leesett: én voltam az önként jelentkező a tábla-ápdét-projektre.
Az előkészületekről az előző posztban olvashattok, de a megvalósítás hasonlóan küzdelmes volt. Rég volt, hogy én keresztszemes-hímeztem meg varrogattam. Az előző életemben. Nézem a táblát: hát ebből még a cérnát kihúzkodni is nehéz!!! Aztán nekifeküdtem, és nagy nehezen összehoztam valamit. Nem lett szép. Messziről kell nézni, hunyorítva!!! Mire befejeztem a számok áthímzését, eldöntöttem, hogy csókoltatom Grétsy tanár urat, de nincs az az isten, hogy én még a Nyitvatartás feliratból az A és a T betűt összekőtő cérnát is kivarázsoljam...
ILYEN VOLT:
ILYEN LETT:
Hogy ez miért ekkora hír? Mert eddig abból csak tragédia származott, amikor kávé nélkül próbáltam értelmes dolgot csinálni. Egyszer kávéfőzéskor kávépatron nélkül nyomtam be a gombot, mire csak forróvíz folyt a pohárba. Aztán rögtön utána beletettem a patront, majd nem tettem alá a poharat. Ekkor megfogadtam, hogy csakis kávéivás után fogok kávét készíteni. Egy másik eset talán nem is igényel szavakat...
Végül is, egész használható lett a tábla. Annyira büszke lettem magamra, hogy záráskor készítettem egy utolsó fotót:
VÁSÁRLÓK KÖNYVE - a Mamami Boltról
Én már elég öreg vagyok, ezért LIVE élvezhettem azt a csodálatosan egyértelmű, egyenes, nem manipulatív, fantáziánknak és kreatív gondolkodásunknak csöppnyi helyet sem engedő reklámot, ami engem már anno ezerkilencszáznyolcvanvalahányban megfogott, sőt, ORION tévéhez szögezett. Lehet, hogy ehhez a népszerűséghez az is hozzájárult, hogy az én boldogult ifjúkoromban már annak is örültünk, ha épp nem hétfő volt (ugyanis akkor nem volt adás), annak meg főképp, amikor színes tévénk lett. Azóta nagyot fejlődött a világ, így sok ismerősömnek és barátomnak már egyáltalán nincs tévéje. Ők szuperek, jó fejek, de én halandó vagyok, és szeretek nézni ezt-azt. Hogy a tévétlen népek hogy élik túl ezt a szörnyű veszteséget (nem vagyok hajlandó bejegyzésbe szmájlit tenni, remélem, érződik az irónia... Ha nem, béna vagyok), erről is van topik a Mamamin (miről nincs?). Szóval ez van, hello I'm Kamcsatka and I'm TV addict.
De hogy jön ez ide? Én sem engedek sok teret most a találgatásnak, lényeg, hogy ennél a régi OTP-s reklámnál magam sem tudnám megfogalmazni jobban, kikre is számítottunk, amikor megnyitottuk a Mamami Boltot.
A Bolt földrajzi (föld-alatti-rajzi pontosabban) elhelyezkedéséből adódóan szupervumen képességeket fejlesztettem ki magamban: ugyanis már lábról meg tudom állapítani, ki tér be hozzánk és miért jön. Jobb napokon, amikor elég kávét iszom, azt is meg tudom állapítani, hogy mit fog vásárolni. Persze annyira még én sem vagyok szupervumen, hogy a tesztvásárlókat kiszúrjam, így azt sem vettem észre, hogy szigorú kontrollnak vetett alá a Próbababa-blog egyik kedves szerzője. Szerencsére jól vizsgáztunk (a Bolt és én), mert nagyon kedves kritika jelent meg rólunk a blogon, ezúton is köszönjük szépen. Az mindig is világos volt, hogy nem a klasszikus magyar eladónő-stílust szeretném átvenni, vagyis én úgy gondolom, hogy a vevőknek előre köszönök hangosan, barátságosan mosolygok hozzá és nem olyan arcot vágok, mint akit épp körömreszelés közben zavart meg a vásárló. Annak idején még a Mamami fórumon viccelődtünk ezzel, hogy majd jól átveszem azt a szimpatikus stílust, amivel gondolom találkoztunk már párszor soppingolásaink alkalmával, miszerint eladónő végigmér tetőtől talpig és kijelenti, hogy "EKKORA méretben nem tartunk". Ezt ma ki is próbáltam, betértem a közeli Röltexbe bizonyos cuccokért (kitartás, nemsokára kiderül, mit is vettem), köszöntem belépéskor egy udvariasat, majd hallottam visszhangozni a saját hangomat. Azért a sajátomat, mert a 20 nm alapterületű üzletben az eladónó épp a másik vevővel foglalkozott, és szegény nem tudott időt szakítani a köszönésre, később meg biztos elfelejtette. Aztán kifejezéstelen tekintettel rám nézett és megkérdezte: "ennyi lesz?", mire mondtam, hogy igen, köszönöm szépen. Beütötte az árát, amit biztos azért nem mondott hangosan, mert úgyis rá volt írva, tehát én tudtam, hogy annyit kell fizetnem. Majd elköszöntem, amit gondolom azért nem tudott viszonozni, mert új vevője volt. Nehéz a pult mögött, na. Tök stresszes.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, tökéletesen találó az OTP reklám. Pontegyszerű, és nagyszerű is. Át is költöttem kicsit:
Van, aki azért, mert otthon nem ezt látta.
Hát, ilyen elég sok van sajnos. Anyáink nemzedéke Dr. Spock-on nőtt fel, a 3 óránkénti etetések, az aludni tanítás és a korai hozzátáplálás korszakában. Amikor a védőnő mondta meg, hány hónaposan hány kilósnak kell lenni egy rendes babának. Az ő hangjukat hallom, ha azt mondják egy kisbabára, hogy "ne vedd fel, mert elrontod" "már most milyen ravasz, ha engedsz neki, a fejedre nő". Nem Rambo az, csak egy baba...
Vannak, akik még nem jöttek el hozzánk. Nekik írom ezt a blogot.
De hogy jön ez ide? Én sem engedek sok teret most a találgatásnak, lényeg, hogy ennél a régi OTP-s reklámnál magam sem tudnám megfogalmazni jobban, kikre is számítottunk, amikor megnyitottuk a Mamami Boltot.
A Bolt földrajzi (föld-alatti-rajzi pontosabban) elhelyezkedéséből adódóan szupervumen képességeket fejlesztettem ki magamban: ugyanis már lábról meg tudom állapítani, ki tér be hozzánk és miért jön. Jobb napokon, amikor elég kávét iszom, azt is meg tudom állapítani, hogy mit fog vásárolni. Persze annyira még én sem vagyok szupervumen, hogy a tesztvásárlókat kiszúrjam, így azt sem vettem észre, hogy szigorú kontrollnak vetett alá a Próbababa-blog egyik kedves szerzője. Szerencsére jól vizsgáztunk (a Bolt és én), mert nagyon kedves kritika jelent meg rólunk a blogon, ezúton is köszönjük szépen. Az mindig is világos volt, hogy nem a klasszikus magyar eladónő-stílust szeretném átvenni, vagyis én úgy gondolom, hogy a vevőknek előre köszönök hangosan, barátságosan mosolygok hozzá és nem olyan arcot vágok, mint akit épp körömreszelés közben zavart meg a vásárló. Annak idején még a Mamami fórumon viccelődtünk ezzel, hogy majd jól átveszem azt a szimpatikus stílust, amivel gondolom találkoztunk már párszor soppingolásaink alkalmával, miszerint eladónő végigmér tetőtől talpig és kijelenti, hogy "EKKORA méretben nem tartunk". Ezt ma ki is próbáltam, betértem a közeli Röltexbe bizonyos cuccokért (kitartás, nemsokára kiderül, mit is vettem), köszöntem belépéskor egy udvariasat, majd hallottam visszhangozni a saját hangomat. Azért a sajátomat, mert a 20 nm alapterületű üzletben az eladónó épp a másik vevővel foglalkozott, és szegény nem tudott időt szakítani a köszönésre, később meg biztos elfelejtette. Aztán kifejezéstelen tekintettel rám nézett és megkérdezte: "ennyi lesz?", mire mondtam, hogy igen, köszönöm szépen. Beütötte az árát, amit biztos azért nem mondott hangosan, mert úgyis rá volt írva, tehát én tudtam, hogy annyit kell fizetnem. Majd elköszöntem, amit gondolom azért nem tudott viszonozni, mert új vevője volt. Nehéz a pult mögött, na. Tök stresszes.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, tökéletesen találó az OTP reklám. Pontegyszerű, és nagyszerű is. Át is költöttem kicsit:
Van, aki azért jön hozzánk, mert van pénze.
Biztos lehet benne, hogy a pénzét nálunk csak értelmes dolgokra költheti, és ha olyat szeretne venni, amiben még nem látom, hogy biztos, inkább lebeszélem róla, hogy végül olyat válasszon, ami valóban neki való és szeretni fogja. Lehet, hogy ő nem csak egy hordozót fog vásárolni, hanem vesz 2 Mei-Tai-t és 3 kendőt. Vagy hetente be fog jönni, hogy a gyönyörű fonalainkból válasszon új és új művekre valót. Ő az, akinek lenne pénze 150.000 FT-os babakocsira, de itt rájön, hogy a töredékéből egy boldogító életmód kellékeit tudja nálunk megvásárolni.Van, aki azért, mert nincs pénze.
Nekik pont azt az egy hordozót fogjuk megtalálni, ami ki fogja szolgálni őt és a férjét mindkét, vagy több gyerekével. Ő azért fog mosható pelenkát venni, mert olcsóbb, mint az eldobható. Az árát már a várandóssága alatt összegyűjtötte, esetleg összedobta a család.Van, aki ért a kötődő neveléshez, ezért bízik bennünk.
Ismer minket, tudja, hogy ezzel foglalkozunk 2 éve intenzíven, és tudja, hogy konyítunk valamit a témához, és tudunk tanácsot adni, fontos, hogy akivel beszélgettünk, vagy vevőnk is lett, bármikor bejöhessen elmondani, bevált-e a tanácsunk, ill. az áru, amit vásárolt. Vagy bejöhet, és panaszkodhat, hogy valami nem stimmel a hordozóval. Megbeszéljük, megoldjuk.Van, aki nem ért hozzá, ezért bízik bennünk.
Elhiszi, hogy a "nekem is ilyen van" nem frázis, nekem tényleg ilyen hordozóm van és tényleg használom a 15 kilós lányommal. És tényleg mosható pelenkát használtam majdnem 2,5 évig. Van némi sejtelmem arról, hogy mi a kötődő nevelés, és ha valamire nem tudok válaszolni, utánanézek, ajánlok forrást hozzá. Van, aki azért szeretne kötődően nevelni, mert otthon is ezt látta.
Én ismerek ilyet, bár két kezemen meg tudom számolni, hány anyukatársnak nincs problémája a saját szülei nevelési módszerével. Gabi szerencsés, nem mindenkinek jut egy Ronimami... Akinek nem idegen forrásból kellett rájönnie, hogy a gyerekvállalással járó dolgok nem problémák, hanem a dolgok természetes menete. A baba nem legyőzendő ellenfél, hanem egy testközelségre vágyó kis ember. Egy csoda. Ahhoz, hogy megértsük, mire van szüksége, kérdezzük meg az ösztöneinket. Van, aki azért, mert otthon nem ezt látta.
Hát, ilyen elég sok van sajnos. Anyáink nemzedéke Dr. Spock-on nőtt fel, a 3 óránkénti etetések, az aludni tanítás és a korai hozzátáplálás korszakában. Amikor a védőnő mondta meg, hány hónaposan hány kilósnak kell lenni egy rendes babának. Az ő hangjukat hallom, ha azt mondják egy kisbabára, hogy "ne vedd fel, mert elrontod" "már most milyen ravasz, ha engedsz neki, a fejedre nő". Nem Rambo az, csak egy baba...
Vannak, akik még nem jöttek el hozzánk. Nekik írom ezt a blogot.
BUÉK
Vajon ki kívánhatna autentikusan Boldog Újévet a kötődő nevelés elkötelezett híveinek? Jean Liedloff, akinek a kontinuum-elméletet köszönhetjük? Vekerdy Tamás, akinek a gyerekközpontú nevelési nézeteket? Igen, persze, de talán a legjobb mégiscsak George Clooney lesz, hiszen neki köszönhetjük a Nespresso KÁVÉT, ami a boltban van.:))))) (És az összes tisztelt rajongónak ezúton is üzenjük, hogy a Tankcsapda koncertre nemcsak hogy elfogyott a jegy, de a Metál Hammer vegyétek már észre, hogy 1 éve elköltözött!!!! De amúgy semmi gond, bárkit szívesen látunk:))))
Szeretettel várunk mindenkit 2010-ben is a Mamami Boltban: Orsi, Kati, Marica
Szeretettel várunk mindenkit 2010-ben is a Mamami Boltban: Orsi, Kati, Marica
KARÁCSONY
MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK, KOMMENTELŐNKNEK, FÓRUMTÁRSUNKNAK, RÉGI ÉS LEENDŐ VÁSÁRLÓNKNAK, SZIMPATIZÁNSOKNAK, SZKEPTIKUSOKNAK, BARÁTAINKNAK ÉS ISMERŐSEINKNEK
BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!
Mamami Bolt
A MÉLYTÁL ÉS EGYÉB KOKTÉLOK - A Mei Tai (ázsiai típusú) babahordozókról
Magam alatt vágom a fát ezekkel az idétlen címekkel, így a kutya sem fog rájönni, hogy én tulajdonképpen a kis házikedvenceimről, a Mei Tai-okról akarok írni egy szépet. Mélytálnak egy mamamis anyuka kedves férje nevezte ezt a nagyszerű hordozóeszközt, talán azért, hogy valami értelme is legyen. Továbbá szívesen keverik még a méltán népszerű koktéllal, a Mai Tai-jal az elnevezését.
Szóval mi is ez a Mei Tai és miért ez a kedvenc hordozóm a privát hordozós időszakom kezdete óta? Hú, hát erről már nagyon sokat írtam, a másik blogomban, szerintem bemelegítésképpen el lehet olvasni ezt meg ezt.
Én is elolvastam megint, és hát majdnem minden szavával egyetértek:) Egy nem teljesen aktuális mondat van csak, az, amelyik arra vonatkozik, hol is lehet megfelelő Mei Tai-t (rövidítve: MT) kapni: cipőt a cipőboltból, Mei Tai-t a Mamami Boltból! És még csak nem is fizetnek ezekért a nagyszerű marketingfogásokért! Egy szó, mint száz, a Mamami Bolt nem véletlenül tartja a kínálatában...
Adásunkat megszakítjuk, szolgálati közlemény: gyönyörű reggelre ébredtem: vastag hótakaró borította az utcánkat. Az utca, a puszta, a Bodri, meg minden. A felébredésem után 5 perccel hívtak a smasszerszolgálatunktól, hogy a Fadrusz utca is gyönyörű reggelre ébredt, mert elég hangosan visít a szirénánk. Egyből gondoltam, hogy a gonosz zsákosemberek kihasználva a friss havat valószínűleg nem a Mei Tai készletünket akarták meglovasítani (naná, mert nem tudják, mennyit ér... egész mostanáig nem tudták, pontosabban), hanem a játszószoba ablakát nyomta be a szélvihar. Lelki szemeim előtt megjelent a játszószobában egy helyes kis hókupac, de a valóság egy ronda nagy üvegszilánkkupac volt. Na erre mit csinál a felvilágosult webfelhasználó? Google keresőbe beírja, hogy "sos úristen betört a bolt ablaka valaki mentsen meg", vagy valami ilyesmi, erre pedig a kereső kidob egy ilyet, hogy:
Réka pedig Botond fiával elöl hordozást prezentál:
Természetesen időközben itthon is többen belevágtak a MT készítésbe. Sajnos sokan azt az elvet vallják, hogy a MT-t pofonegyszerű megvarrni, és mindegy, miből készül. A licitálós oldalakat ellepték az SK Mei Tai-ok... Így még szükségesebbé vált, hogy sokan, sok helyen leírjuk, melyek is egy megfelelő MT ismérvei:
Egyik nap járt itt egy apuka, aki a MT-okról érdeklődött. Mint minden apuka, ő is tesztüzemmódban működött, vagyis a világ összes MT-át meg akarta nézni és összehasonlítani, és a MT tanulmányútjának mi voltunk az egyik állomása. Feltette azt a ravasz kérdést, hogy vajon honnan tudja ő azt, hogy ami nálunk kapható, az tényleg megéri az árát, hiszen minden kereskedő a saját áruját dícséri. Olyan választ is adhattam volna, mint az üveges vállalkozó barátunk, vagyis hogy vásároljon nálunk, mert itt kapható a legdrágább és legbénább MT a világon, de éreztem a helyzet komolyságát, és kifejtettem, hogy azért ezt a boltosdit nem a hangyák hordták ám össze. 3 év alatt rengeteg MT-t próbáltam, olvastam róluk, meghallgattam mások véleményét és teszteltem. Sok hosszútávú, részben saját tapasztalat alapján döntöttünk úgy, hogy ezeket a MT-okat fogjuk árulni.
Szóval mi is ez a Mei Tai és miért ez a kedvenc hordozóm a privát hordozós időszakom kezdete óta? Hú, hát erről már nagyon sokat írtam, a másik blogomban, szerintem bemelegítésképpen el lehet olvasni ezt meg ezt.
Én is elolvastam megint, és hát majdnem minden szavával egyetértek:) Egy nem teljesen aktuális mondat van csak, az, amelyik arra vonatkozik, hol is lehet megfelelő Mei Tai-t (rövidítve: MT) kapni: cipőt a cipőboltból, Mei Tai-t a Mamami Boltból! És még csak nem is fizetnek ezekért a nagyszerű marketingfogásokért! Egy szó, mint száz, a Mamami Bolt nem véletlenül tartja a kínálatában...
Adásunkat megszakítjuk, szolgálati közlemény: gyönyörű reggelre ébredtem: vastag hótakaró borította az utcánkat. Az utca, a puszta, a Bodri, meg minden. A felébredésem után 5 perccel hívtak a smasszerszolgálatunktól, hogy a Fadrusz utca is gyönyörű reggelre ébredt, mert elég hangosan visít a szirénánk. Egyből gondoltam, hogy a gonosz zsákosemberek kihasználva a friss havat valószínűleg nem a Mei Tai készletünket akarták meglovasítani (naná, mert nem tudják, mennyit ér... egész mostanáig nem tudták, pontosabban), hanem a játszószoba ablakát nyomta be a szélvihar. Lelki szemeim előtt megjelent a játszószobában egy helyes kis hókupac, de a valóság egy ronda nagy üvegszilánkkupac volt. Na erre mit csinál a felvilágosult webfelhasználó? Google keresőbe beírja, hogy "sos úristen betört a bolt ablaka valaki mentsen meg", vagy valami ilyesmi, erre pedig a kereső kidob egy ilyet, hogy:
"Mi is üvegezünk! Üvegezés kontároktól, hosszú határidővel, borzasztó drágán!
Szerintetek felhívtam...? Pedig tulajdonképpen tetszik. De most mókázásra nincs időm, mert egyrészt üvegest kell találnom, másrészt a MT imádatom okairól kell írnom.
A Mei Tai annak idején, 3 évvel ezelőtt már képről megszólított: én leszek a hordozód. Én meg mondtam neki, hogy persze, lehet róla szó. Akkoriban még nem volt lehetőség sok MT-t kipróbálni, de még látni sem. Én az első MT-omat Németországból rendeltem, egy Kozy volt. Meg is próbálkoztam az árusításával, de úgy tűnt, nem érett meg a helyzet akkor még erre. De azért pár dolgot csináltam, pl. mit gondoltok, kinek a video-i találhatók a Kozy honlapján??? Ne azt a nénit nézzétek, aki 6 percig küzdi fel magára a gyermeket...
Akkor még nem indult el a Mamami honlap és fórum, így külföldi forrásokból kellett tájékozódni, ki milyen MT-t használ és mi róla a véleménye. A TBW (The Babywearer, amerikai hordozós honlap és fórum) volt erre akkor egy autentikus forrás, ennek a mintájára készült utána a Mamami is, Kattixnak köszönhetően. Én mindent lelkiismeretesen elolvastam, amit a MT-okról tudni lehet, és arra jutottam, hogy nekem kell egy Kozy meg kell egy Bamberoo, ami akkor még "Geheimtip"-nek számított. Szóval egyszerűen képről beleszerettem a Bamberoo-ba...
Ez a szerelem máig tart, és a blogom számos bejegyzéséből látszik, hogy igyekeztem vonzódásomat másokkal is megértetni. Mára úgy látom, sikerült... Ma már rengetegen hordoznak Bamberoo-ban. Természetesen, mint minden jó dologban, ebben is van magyar kapcsolódás: a Bamberoo-t USA-ban egy kedves magyar lány készíti, immár kb. 5 éve, több száz darabot adott el, vagyis több száz elégedett vásárlója van.
Kifejezetten Bamberoo használati video csak kettő készült eddig, Zsuzsi háti hordozást mutat (ő látható a fenti képen Miklós fiával. Ő sem állt meg egynél. Se gyereknél, se Bamberoo-nál...) az egyik Babahordozó Klubban,
Réka pedig Botond fiával elöl hordozást prezentál:
Természetesen időközben itthon is többen belevágtak a MT készítésbe. Sajnos sokan azt az elvet vallják, hogy a MT-t pofonegyszerű megvarrni, és mindegy, miből készül. A licitálós oldalakat ellepték az SK Mei Tai-ok... Így még szükségesebbé vált, hogy sokan, sok helyen leírjuk, melyek is egy megfelelő MT ismérvei:
- megfelelő, strapabíró, nem nyúló, nem gyűrődő anyag a pántoknak és esztétikus, mosásban nem összemenő anyag a dekornak, ill. puha, nem harmonikázódó bélés a bodynak és puhítás a vállpántnak/derékpántnak
- biztonsági cérna, ami nem pattogzik
- megfelelő szabásminta (nem, nem mindegy, milyen...)
- szakember, aki kiegyensúlyozott, megbízható minőségben, megfelelő technikai és etikai háttérrel (és igényes ízléssel) elkészíti
A Mamami Bolt kizárólag olyan MT-okat árul, amelyek megfelelnek a fent leírtaknak. Természetesen az, ha valamilyen márkát (még) nem árulunk, az meg nem azt jelenti, hogy az nem megfelelő:)
Szeretettel várunk tehát minden hordozni vágyó szülőt, tesót, egyéb rokont, aki Mei Tai-jal szeretne hordozni, a Boltban megmutatom a demo MT-okkal, hogy működik. Szerintem találunk olyat, ami megnyeri a tetszéseteket!
A MACSKAHORDOZÁSRÓL ÉS A METÁLRÓL - életképek a Mamami Boltból
Történt, hogy egyik nap 18:00 óra után (ami minden rendes bótban a zárás ideje) a boltosnéni - én - könnyelműen elfelejtette bezárni az ajtót és már szedelőzködött, hogy hazatérjen kis családjához, amikor megjelent az ajtóban a Kék Hölgy. Erős szenzorokkal rendelkezem olyan esetekre, ha bolond tűnik fel a láthatáron, hát most is riasztást jelzett a központ. Blúlédi fehér, enyhén koszos mackóban lelibegett a lépcsőn, maga után húzott egy kölnibe burkolt dohányfelhőt. Övként valami fém izét viselt, amin kis bigyók lógtak, táskája lakk volt, haja sárga, de a legszembetűnőbb az volt, hogy minden lehetséges és valószinűtlen helyen kék volt. Látszott, hogy volt valami koncepció a dolgoban, ugyanis a kék szemfesték határozottan a szemétől indult vándorútra, de hogy hogy talált el a homlokáig és az orráig, azt nem tudom. Még volt egy ilyen kis szín-fícsör rajta, a szememet rabul is ejtette újraés újra, szóval hogy a sárgára szőkített hajában is kék csíkok voltak.
Valahogy sejtettem, hogy nem a kötődő nevelés érdekelte. De mivel a vásárló és az ÁNTSZ ellenőr szent, ezért érdeklődtem, hogy miben segíthetek. Blúlédi azt mondta, hogy ő hordozókendőt szeretne. Kezdtem elérzékenyülni és már majdnem kikapcsoltam a vészvillogót, de aztán ravasz keresztkérdésekkel kiderítettem, hogy ő bizony a cicusának szeretne egy egyszerű kis kendőt venni, amit magára tekerhetne és úgy vihetné sétálni kedvencét. Én nem vagyok semmit rossznak elrontója, és mivel műveltségem furcsa hordozások tekintetében - köszönhetően a Mamami fórumnak - elég megalapozott (dicsekvésképpen mondom, hogy én indítottam a Fura hordozás-fura hordozók topikot), nem azzal volt problémám, hogy való-e macskát hordozni - ha neki jólesik -, hanem, hogy a mi hordozókendőink se megjelenés, se ár tekintetében nem macskahordozásra termettek, én legalábbis nem költenék a cicámra ennyit.
Valahogy sejtettem, hogy nem a kötődő nevelés érdekelte. De mivel a vásárló és az ÁNTSZ ellenőr szent, ezért érdeklődtem, hogy miben segíthetek. Blúlédi azt mondta, hogy ő hordozókendőt szeretne. Kezdtem elérzékenyülni és már majdnem kikapcsoltam a vészvillogót, de aztán ravasz keresztkérdésekkel kiderítettem, hogy ő bizony a cicusának szeretne egy egyszerű kis kendőt venni, amit magára tekerhetne és úgy vihetné sétálni kedvencét. Én nem vagyok semmit rossznak elrontója, és mivel műveltségem furcsa hordozások tekintetében - köszönhetően a Mamami fórumnak - elég megalapozott (dicsekvésképpen mondom, hogy én indítottam a Fura hordozás-fura hordozók topikot), nem azzal volt problémám, hogy való-e macskát hordozni - ha neki jólesik -, hanem, hogy a mi hordozókendőink se megjelenés, se ár tekintetében nem macskahordozásra termettek, én legalábbis nem költenék a cicámra ennyit.
Ezért Blúlédit próbáltam rávezetni, hogy a közeli állateledel boltban is kérdezzen rá de mivel ott már járt, ezért még egy dolgot feldobtam, hogy varrjon egyet magának,a dok méreteket. Ott még elakadtunk, hogy nem tud varrni, de végül kompromisszumos megoldásként felvetettem, hogy keressen fel a sarki varrónőt. Megjegyzem, kisállat-hordozáshoz inkább az erszény-típusú hordozókat ajánlaom, nem a kendőt, amit kötni kell.
Na szóval ilyen izgi dolog boltosnéninek lenni. Ma további két udvarias, kedves, fekete bőruhás fiatalembert igazítottam útba a Metál Hammer bolt új üzletébe, illetve egy Károly nevű helyi lakost biztosítottam arról, hogy feltétlen értesítem, amint szükségünk van szórólapterjesztő kollégára. Ja, és nem kértem olcsó parfümöt egy hölgytől, aki csodálkozott, hogy úgy nem kérek, hogy meg sem nézem??? Úgy.
Ezek a kalandok és egy újságíró hölgy kérdései érlelték meg bennem a gondolatot, hogy kicsit részletesebben írjak a Mamami Boltról és annak kínálatáról. Mivel könnyebb kérdésekre válaszolni, ezért felhasználtam az ő kérdéseit mankóként. Vagyis most jól megkérdezem magam és válaszolok rá.
1. Az alternatív, környezetbarát nevelés és háztartás vezetés érdekelne, hogy oldjátok meg ezt, mi jellemző erre, mire kell figyelni, hogyan lehet átállni az ilyen szokásokra, egy átlag, fogyasztói társadalombeli háztartásvezető anyukának?
- Mi is átlag, fogyasztói társadalomban élő anyukák vagyunk. Ezt fontos belátni, hiszen nem az erdő szélén, elszigetelve élünk a társadalomtól. Ez azt jelenti, hogy muszáj a gondolkodásunkhoz, beállítottságunkhoz képest kompromisszumokat tennünk. Sok minden "fogyasztói" kényelemről pedig mi sem tudunk, akarunk lemondani. Ez végül is jó hír, hiszen a mi megoldásaink könnyen megvalósíthatók, ha valakinek van rá szeme, hogy meglássa, milyen egyszerű dolgokról van szó. Természetesen vannak a tágabb közösségünkben (a mamami.hu oldal olvasói között) olyan családok is, akik jóval nagyobb lépéseket tettek meg annak érdekében, hogy szűkebb környezetüket kíméljék és az elveik szerint tudjanak élni. De mik is ezek az egyszerű dolgok, ami miatt azt állítom, hogy nem igényel túl nagy erőfeszítést az átállás: először is, minden a fejünkben dől el. Nincs sok értelme bio nádcukrot vásárolni, ha közben napi 8-10 szennyes, nem lebomló pelenkát dobok ki a szemétbe. Egy út kezdete lehet, persze, de általában ez csak "bezzegkedésre" jó. Onnan kell kiindulnunk, hogy a környezettudatos életmód és a kötődő gyermeknevelés összefüggő dolgok. Olyasmi, aminek gyakorlása közben lassan magunk is megváltozunk. Én tudom, konkrétan hol tartok ezen az úton, és azt is, hogy valószínűleg soha nem fogom az általam ideálisnak tartott szintet elérni. Tehát ha már értjük, mi az, hogy takarékosan éljünk és gyermekünk igényeit ill. a saját igényeinket is ésszerű, megfelelő módon elégítsük ki, az "eszközkörnyezet" is könnyebben alakul ki ehhez.
Kis példákat sorolok, hiszen mindent úgysem lehetne elmondani: Van autóm, mert a lakóhelyemről közlekedést nem tudom másképp megoldani időben 2 gyerek folyamatos koordinálása és a munka/háztartás ellátása mellett. Viszont az autóm pont akkora, amekkora szükséges, egy használt, 9 éves kisautó, mert ekkora kell nekünk. ekkorát tudunk finanszírozni, és ha közeli helyre megyünk, akkor meg gyalogolunk. Ökomosószerrel mosunk az összetevői miatt, egyrészt kevesebb szükséges belőle, másrészt meg nem tartalmaz felesleges adalékanyagokat. Nem veszünk meg olyan termékeket, amiket csak azért vennénk meg, mert akciósak. Nem halmozzuk a játékokat, az élelmiszert, a tisztálkodási kellékeket. Nem halmozunk TÁRGYAKAT. Nem járunk hiper-meg multiplázákba vásárolni, mert felesleges, időrabló dolognak tartjuk, és nem szeretjük a manipulációt az árakkal, multimarketinggel. Boltban, ill. a bolt előtti piacon vásárolunk, ami a legközelebb van hozzánk. A gyerekeinknek ünnepekre 1-1 dolgot vásárolunk, értékes, természetes alapanyagú ajándékot (nem pénzbeli értékről van szó). Az eddig halmozásainktól már megszabadultunk. A mi használt játékainkat olyanok kapják, akiknek ez érték.
2. Miért hoztátok létre ezt a Mamami Boltot, és hogyan ? A blogon nagyon derűsen számoltatok be a boltnyitási előkészületekről, öröm volt nézni, de vajon mi volt még korábban?
- A Kötőde nevét "közkívánatra" megváltoztattuk, bár szerelemgyerek volt:) Sajnos nem csak ismeretlenek, hanem minket, a tevékenységeinket nagyon is jól ismerő emberek sem tudták értelmezni ezt a játékos elnevezést. Sokan azt is gondolták, hogy nem tudunk helyesen írni... Szóval mostantól Mamamibolt lettünk. A blogot én írom, és alapszabály a derű:) Pedig néha voltak (vannak) olyan pillanatok, amik távol álltak a vidámtól, de ha leírom, mik történtek, automatikusan a pozitív felfogás jön a tollamra... Így bennem is széppé válik az emlék. A blogot folyamatosan fogom írni, hiszen kaland az lesz még bőven.
Eddigi tevékenységünkről a 2. bejegyzésben lehet olvasni. Mindannyian benne voltunk ebben a "szcénában" már 2 éve, és ez az egész egy véletlen pillanatban összeállt egy közös vállalkozássá. Boldoggá tett minket ez a tevékenység eddig is, és most úgy gondoltuk, beállunk az elégedett emberek sorába, akik olyan munkával keresik a kenyerüket, amihez értenek és amit örömmel végeznek. Ez a lépés mindannyiunktól nagy áldozatokat, jelentős változtatásokat igényelt. Úgy gondolom, megérte.
3. Milyen árukészlettel várjátok a betérőket?
A Mamami Boltban a kötődő neveléshez kapcsolódó minden fő eszköz-, ill. termékcsoport megtalálható. Mindre jellemző, hogy - mivel mi majdnem az összes, ilyen témájú terméket ismerjük és személyes tapasztalatunk is van vele - a legigényesebb, legjobb minőségű, esztétikailag is magas elvárásoknak megfelelő árukról van szó.
Egyetlen kakukktojás van kötődésileg, a fonalak, de ennél sem kell messzire menni ahhoz, hogy felfedezzük az összefüggést: Egyrészt az általunk kizárólagosan forgalmazott fonalak mind természetes alapanyagúak, gyapjú (merinói, alpaka), bambusz, selyem fonalak. Részben kézzel festett, gyönyörű színátmenetes fonalakat is tartunk. Még a kötőtűink is természetes anyagúak, bambuszból, fából készültek. Másfelől meg maga a kötés, horgolás, vagyis a kézzel végzett, kicsit "lassú" tevékenység is kitűnően illeszkedik az általunk preferált életmódba. Kötőköröket, és kötőtanfolyamokat is fogunk szervezni, ezek iránt már most óriási az érdeklődés.
Az összes, anatómiailag megfelelő babahordozó eszköztípusból is tartunk jó néhány, saját tapasztalat alapján kimagasló minőségű márkát, Vannak SSC-ink (= Soft Structured Carrier, azaz csatos hordozó, elöl, oldalt és háton hordozásra is alkalmas), ezekből Beco-t és Manduca-t tartunk. Személyes kedvenceim a Mei-Tai-ok, vagyis a kötős babahordozók. Kizárólag textilből készülnek, ezekről szokták azt hinni, hogy mivel "csak" varrni kell, ezért mindenki elkészítheti. Mivel én már rengeteget próbáltam hosszú távon is, pontosan tisztában vagyok vele, milyen is egy megfelelő MT. Mi 2 márkával foglalkozunk, egy magyarral, a Hajtkával, és egy amerikai-magyarral, a Bamberoo-val. Hordozókendőből 2 fő típus van: a rugalmas anyagú és a szövött kendők. nekünk rugalmasból a Moby márkájú van, ill. a Close, amit nem is kell kötni. Szövött kendőből jelenleg a Girasol és Didymos márkákat forgalmazzuk.
Mosható pelenkázáshoz kapcsolódó termékeink az AIO pelenkák (=All In One, azaz minden egyben van, külső és belső rész), ebből a népszerű Pop-In-t tartjuk, és a 2 részből álló pelenkák (belső nedvszívó réteg, ami lehet prefold vagy nadrágpelenka típusú, formától függően és a külső nedvességzáró rész, ami lehet PUL, vagy gyapjú), és a kiegészítő termékek, mint papírbetét, úszópelenka, selyembetétek, extra nedvszívó betétek, bili, pelustartó vödör, stb.) Utóbbiakból a BambinoMio, a Bummis, ImseVimse, Storchenkinder és a Disana márkákkal foglalkozunk.
Igényes, gyönyörű gyerekkönyveink és természetes alapanyagú játékaink vannak, fél évestől 6 éves korig.
Vannak kiegészítő apróságaink is, mint pl. kötött babatakarók, képeslapok, képek, apró ruházati kiegészítők a babának (puhatalpú kiscipő)
Most szervezzük a Mamamibolt arculatához illő tanfolyamainkat, előadásainkat, kötés, horgolás, kendőkötés oktatás, mosható pelenkázás témában
Ami nagyon fontos, hogy termékeinkhez teljeskörű, hozzáértő tanácsadást nyújtunk.
4. Egy hordozókendős négygyerekes anyuka azt mesélte, hogy neki van vagy húsz kendője, hisz nem járhat mindig ugyanabban a ruhában:)Vajon mennyire jellemző, hogy egy két-három évig hordozható kendőt vásárló anyukából (szülőből) rendszeres vásárló lesz? Hogyan éritek el?
Olyan vásárlókat szeretnénk, akik pont annyi kendő( a példánál maradva) vásárlásával lesznek elégedettek, amennyi van nekik. Ha az anyuka elégedettségét 10 kendő biztosítja, akkor minden alkalommal hírlevelet fogunk neki küldeni, vagy felhívni, amikor új kendőnk érkezik. De ha valaki élete egyetlen kendőjét keresi, akkor úgy próbálok vele beszélgetni, hogy érezze, nyugodtan bejöhet egymás után 5x is anélkül, hogy vásárolna, hiszen tudom, hogy neki ennyi idő kell a döntéshez.
Aki pedig ide bejön, egymással összefüggő dolgokból fog rengeteget találni... Ha kendőért jön, talán megtekinti a könyvválasztékunkat, és abból is vásárol, hiszen ilyet is akart, csak nem tudta, hogy itt egy helyen megkaphatja ezt is.
5. Mit gondolsz, lesz olyan multi (tápszeres, autósüléses, Disney-mesekönyvs,s tb.), aki megkeres majd Benneteket áruival, hogy forgalmazzátok azt is? Kerek-perec elutasítjátok?
Kezdjük fordítva: Üzleti vállalkozást indítottunk, ezért meg kell találnunk az egyensúlyt az elveink és a megélhetésünk között. Tehát ha egy multi a mi termékeinket szeretné árusítani, nem mondunk nemet:)
Viszont határozottan állíthatom, hogy az egész szellemiséget nevetnénk ki azzal, ha hitelességünket feladva, csak anyagi szempontok alapján döntenénk egy-egy cikk forgalmzásáról.
Nem fogunk tápszert és autósülést árusítani, de ezeket természetesen nem az elv miatt, hanem azért, mert nem illik bele az arculatunkba, és máshol is lehet kapni. Viszont pl. műanyag, villogós játékot az elveink miatt nem fogunk árulni.
6. Kiket vártok a boltba? A kézműves fonalakat vajon kik fogják vásárolni, hogyan látjátok a kézimunkázás, otthoni szabás-varrás helyzetét ma Magyarországon?
Meglepően gyorsan terjed hazánkban is a már említett "lassú foglalkozások"-hoz való visszatérés. USA-ban pl. már kb 5-6 éve megfigyelhető ez a folyamat. Telítődik az ember az egyenárukkal, egyenelfoglaltságokkal, tévénézéssel... Az ilyen témájú internetes blogok rendkívül népszerűek a fiatal nők körében. Logikusan a gyermekükkel egy időre otthon maradó anyukák kezdenek ilyesfajta tevékenységbe, de sokan a munkába visszatérés után is megtartják ezt a hobbijukat életformaként. Egyébként nekem is nagy meglepetés volt, hogy fonalakat 80%-ban fiatalok vásárolnak...
7. Sokan dolgoznak otthon kézművesként, van -e lehetőség, hogy valaki a házi készítésű ékszereit, kézimunkáit rajtatok keresztül forgalmazza?
Sok ilyen anyukát, nagymamát ismerünk, van, akiknek a termékei máris kaphatóak a boltban. Náluk előfeltétel, hogy hivatalosan dolgozzanak, ill. hogy a termékeik mindannyiunk rostáján átmenjenek. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek a körét a jövőben tovább fogjuk bővíteni.
Nézzetek be egyik nap:) Ha George épp nem lesz itt, az csak azért lehet, mert kiugrott a kisboltba kifliért...
GEORGE CLOONEY KÁVÉZIK A MAMAMI BOLTBAN! - életképek
Szerintem ezzel a címmel méltán jelentkezhetnék bármelyik bulvárlaphoz cikkírónak, egyértelműen és bevallottan a kattintásszámra mentem. És mint minden jó pletykalapnál, némi igazságtartalma is van a címnek: ugyanis a jóképű, érett sármú George ugyanazt a kávét reklámozza, amit mi is árulunk a boltban.
Neki elhittük, és a Nespresso cég kedves, szakszerű és profi kiszolgálása is azt erősítette meg bennünk, hogy jól döntöttünk. Túlzás lenne azt állítani, hogy kizárólag a kedves vevők koffeinfüggőségének kielégítése lebegett szemünk előtt, amikor szilárd helye volt a TO DO listánkban a kávéellátás megoldásának. Elvetemült kávéimádók vagyunk... Az embert apró jelek is meggyőzhetik arról, hogy jól választott (nem, most nem George-ra gondoltam): az, hogy szerdán délután kitaláltuk, hogy a Nespresso-tól kérünk gépet, és csütörtökön 6-kor még átvehettük úgy, hogy minden össze volt készítve, természetesen kávéval vártak, és a szerződés is gyönyörű, merített papíron volt kinyomtatva. A hölgy nem sietett, szépen alaposan elmagyarázta, hogy hogyan is működik ez a szimpatikus kis gép (pofonegyszerűen), aminek a forgalmazását csak most kezdték meg Magyarországon, mert eddig csak a háztartási gépeket vásárolhattuk meg, olyanokat, amiket barátunk, George is népszerűsít:
Jelenleg a Mamami Boltban 4 különböző típusból választhatnak vedégeink, vásárlóink:
- A Lungo Forte 4-es intenzitású (9 intezitási fok közül) Arabica kávé, ez egy intenzív, pörkölt kávé.
- A Ristretto 9-s intenzitású Arabica kávé, testes, hosszan tartó utóízű.
- Az Espresso Leggero 6-os intenzitású, Arabica és Robusta keverék, könnyű és frissítő ízű.
- A Lungo Decaffeinato egy szerény 2-es intenzitás-besorolást kapott, ez egy bársonyos és gazdag koffeinmentes Arabica-Robusta kávékeverék
A mi szeretett gépünk így néz ki:
Tehát ez a lehetőség vár mindenkit - és George Clooney bíztató mosolya -, aki a Mamami Boltban vásárol, illetve csak betér egy jó kávéra, vagy cappuccino-ra. A tejhabot szintén profi Nespresso géppel készítjük. A fogyasztásunk már most jelentős. de aki ismeri a Babahordozó Klubot, az nem csodálkozik ezen az első látásra nem odaillő accesoire-on...
Gyertek és nézzetek körül, ki tudja, kivel fut ösze az ember egy ilyen helyen...
Élő közvetítés a mamami boltból
Elő közvetítés a mamami boltból:
Sziasztoooooook!
Kedves Nézőink, életünk minden percét sajnos nem tudjuk online megmutatni, de majd szólunk előre, mikor leszünk megint ON AIR!!!
Hahó, megint adásban vagyunk, szombat, 10-13 óráig!!!
Sziasztoooooook!
Kedves Nézőink, életünk minden percét sajnos nem tudjuk online megmutatni, de majd szólunk előre, mikor leszünk megint ON AIR!!!
Hahó, megint adásban vagyunk, szombat, 10-13 óráig!!!
"SZERESD A TESTEM BÉBI... - A Mamami Bolt felújítása és berendezése
...végtelen maraton", dalolta a középkorú pocakos riasztószerelő kolléga, miközben a falra applikálta a szekuritiberendezést. Nem éltünk az ajánlattal... Kissé dideregtünk, mert a fűtőtestek bár katonás sorban álltak a helyükön, de nem csordogált bennük semmi. Ugyanis a szerelők felrakták 1 hónap után a cirkót meg a radiátorokat, de a rendszert nem indították el. Minek? Felraktuk, megvan, legyen elég.
Nem telt el sok idő, mégis annyi ilyen zsákutcába futottunk bele, hogy volt egy nap, amikor színterápiába kezdtünk. Először kifestettük a raktárt.
Ez pont ugyanannyira volt fontos momentuma a Boltnyitás irányába tett lépéseinknek, mint egy tejhabozót venni az első bevásárló körútunkon. Kellett, na. Megadta az alaphangot a továbbiakhoz. Szükséges volt egy kis szín a lelkembe, amikor pl. megint leszólított egy lakónéni, mikor kiléptem a Bolt kapuján, és feltette nekem azt a lényegretörő költői kérdést, hogy "Maguknak ez tetszik?!" Épp zenbe' voltam, gondoltam itt a ház népe, no, hallgassuk meg, végül is demokrácia van. "Hát, az van, hogy igen, nekünk tetszik" Itt kicsit megakadt, mert gondolom nem volt meg a közértessel a napi betevő veszekedése, és már majdnem lemondott róla, mert 2 lépésre volt a ház bejáratától. "Hogy firkálhattak ide egy ilyen szörnyűséget, maga egy fiatal, jólöltözött nő (hehe, pufikabát ledobott rólam 5 évet, vagy mi?), hát nincs maguknak ízlésük?" "Nekünk tetszik. És valahogy meg kell mutatnunk a vevőknek, mivel foglalkozunk" "Kérem, én is kereskedő vagyok, divatáru üzletem volt 30 évig a belvárosban! (diadalmas szünet, és elismerőleg nézek) Megmondjam, mi hozza be a vevőket? (feszült, kíváncsi várakozás részemről) Hát az, ha jól dolgoznak! Akkor majd egymásnak adják a kilincset!" Én még egy 5 perces mosolygós eszmecsere után (volt egy zsebkendő átadás-átvétel is, mert szegény néni már fázott, csöpögött az orra) biztosítottam afelől, hogy konszenzusra törekszünk, és megköszöntem az értékes tanácsokat. Na most ezek után ne fessen az ember színes falakat?! De!
Az az igazság, hogy nagyon fáradtak vagyunk. Ezt nem tudom jobban kiszínezni, mint ahogy van. Valahogy minden napra van valami probléma. És mindig van valami, ami jókedvre derít. Mint pl. ma este, amikor belenéztem a tükörbe (ki ez?), megdöbbenve vettem tudomásul, hogy egy egészséges arcszín néz vissza a kissé karikás szemek alól. Mitől van nekem jó színem? Aztán rájöttem: eddig reggeltől estig az irodában ültem, és azon gondolkodtam, hogy most akkor talán megint aktuálissá válhatna a családbővítés... De lett ez az új Élet: jövök-megyek-intézkedek, és valahogy több időt töltök a levegőn. Szóval kezd visszatérni az élet a tagjaimba...
Egyébként meg állati unalmas lenne leírni, mit csinálunk: éjjel-nappal dolgozunk. A mi munkásóráink viszont kissé másképp telnek, mint a jómunkásembereké: ugyanis amikor mi dolgozunk, abban az egész család részt vesz. Segítenek nekünk polcot szerelni, WC-t festeni, festékpöttyöket vakarni a padlóról, kalapálni, mikor mi adódik. Ez jóóól meggyorsítja a folyamatokat... De a kötődő neveléshez hozzátartozik az is, hogy a gyerek benne legyen a mi életünk tevékenységeiben, lássa, hogy készülnek a dolgok. Persze ez normális esetben egy almás pite készítésénél a lisztben pancsolásban merül ki, de ki mondta, hogy ikeáspolcot szerelni a boltunkhoz nem normális tevékenység?!
Kérdezték páran, hogy lesz-e gyerekjátszós lehetőség. Hát, még nem döntöttük el, mindenesetre egy alternatív megoldást átvettünk az egyik nagy népsűrűségű országból. Teszteltük, bevált. A gyerek nem csatangol el, ott marad, ahova tettük.
Köszönjük a munkát a szakembereinknek!
Nem telt el sok idő, mégis annyi ilyen zsákutcába futottunk bele, hogy volt egy nap, amikor színterápiába kezdtünk. Először kifestettük a raktárt.
Egyébként meg állati unalmas lenne leírni, mit csinálunk: éjjel-nappal dolgozunk. A mi munkásóráink viszont kissé másképp telnek, mint a jómunkásembereké: ugyanis amikor mi dolgozunk, abban az egész család részt vesz. Segítenek nekünk polcot szerelni, WC-t festeni, festékpöttyöket vakarni a padlóról, kalapálni, mikor mi adódik. Ez jóóól meggyorsítja a folyamatokat... De a kötődő neveléshez hozzátartozik az is, hogy a gyerek benne legyen a mi életünk tevékenységeiben, lássa, hogy készülnek a dolgok. Persze ez normális esetben egy almás pite készítésénél a lisztben pancsolásban merül ki, de ki mondta, hogy ikeáspolcot szerelni a boltunkhoz nem normális tevékenység?!
Kérdezték páran, hogy lesz-e gyerekjátszós lehetőség. Hát, még nem döntöttük el, mindenesetre egy alternatív megoldást átvettünk az egyik nagy népsűrűségű országból. Teszteltük, bevált. A gyerek nem csatangol el, ott marad, ahova tettük.
AZ A BAJ... - a Mamami Bolt felújítása
Ezt a bejegyzést Savitrinek küldöm. Meg mindenkinek, aki szereti.
Ott tartottunk, hogy vannak problémák. De már rájöttünk, hogy ezek pont azért vannak, hogy a figyelmünk ne lankadjon, és meg tudjuk becsülni, amit létrehoztunk (azt hiszem, ezt levédetem kínai szerencsesüti-szövegnek, olyan rettentően eredeti).
Hogy imádni tudjuk ezt a drága lakóközösséget, aki edzésben tartja a problémamegoldó képességünket. Először azzal, hogy kiad egy pincét üzlethelyiségnek. Aztán azzal, hogy szerződésben beleegyezik abba, hogy dekoráljunk, fessünk, aztán mellékesen tájékoztat, hogy bár nekik tulajdonképpen tetszik (a többségnek), ezt mégsem szabad.
Aztán azzal, hogy nem szerelteti be időben a fűtést. Szóval nem unatkozunk. Azért vagyunk különösen hálásak nekik, mert mint tudjuk,a gyeses kismamák állatira unatkoznak. De ők ettől megóvtak minket, köszönjük!
Voltak napok, amikor a félig tele pohár nemhogy félig üres volt, de még csorba is, meg koszos. Amikor percenként hívtuk egymást, hogy baj van... Meg hogy megint megtalált valaki valamilyen hülyeséggel. Hogy egyszerűen mindegy, mit léptünk, azzal a lépéssel valakinek épp a tyúkszemére hágtunk.
Ha festünk a homlokzatra, az a baj.
Ha nem festünk, az a baj.
Ha engedélyt kérünk a lakóktól, az a baj.
Ha nem kérünk, az a baj.
Ha engedélyt kérünk az Önkormányzattól, az a baj.
Ha nem kérünk, az a baj.
Ha nem akarjuk azt forgalmazni, amit Mancika elképzelt, az a baj.
Ha azt akarjuk forgalmazni, amit mi képzeltünk el, az a baj.
Ha korábban vágtunk volna bele, az lenne a baj.
Ha később, az is baj (mármint nekünk).
Ha jó fejek akarunk lenni mindenkivel, az a baj.
Ha valaki úgy érzi, rossz fejek voltunk vele, az a baj
Szóval minden baj. De kezdünk hozzászokni. Sőt, lassan már hiányozna is:)
Na most az van, hogy mi itt bizony boltot fogunk nyitni, és igyekszünk nagyon jól csinálni.Itt mindenki belead apait-anyait-gyerekit-rokonit, kinek mije van. Fest, mázol, fúr-farag, végelgyengül, pizzát rendel, életre kap.
Pl. szegény Kati sosem gondolta volna, hogy ennyire tehetséges a festésben. Mivel nálunk le vannak osztva a szerepek, hát hogy is mondjam, Katié eddig (meg ezután is, ne izgulj, Kati!) a szellemi központ volt, olyasmi, mint amikor az amcsi filmekben a computerzseninek 29 mp áll a rendelkezésére, hogy az atomerőmű központi irányítóegységébe rejtett bombát hatástalanítsa,és amikor már csak 1 mp van hátra, feloldja a kódot (persze az első pár feszült mp az "access denied" üzenettel terhes). De Katiról is kiderült, hogy ha arról van szó, mesterien bánik a falfestékkel. Bence, a férje is megkérdezte, miben segíthetne, erre a kezébe nyomtunk egy fehér hérás ecsetet, hogy a madár körül ki kéne pingálni, erre úgy dobta vissza, mint a forró ólmot, hogy mindenki jobban járna, ha egy sima falfelületet juttatnánk neki egy hengerrel. Elhittük neki.
Olyan kis spontán csapatépítő tréninget kanyarítottunk a boltban, hogy a multik is megirigyelték volna.
Szerencsére Bence letette a hengert, és inkább kamerát ragadott:
Aki felismeri a drágán megfizetett minőségellenőreinket, jelezze! Ja, és hogy miért is jó a babahordozás? Hát mert állati jól lehet festeni-mázolni hátibabával!
A gyerekeink olyan felhőtlen boldogsággal játszottak a Dulux meg a sitt között, hogy nem is tudom, bejön-e nekik majd a nagy műgonddal és tévedhetetlen ízléssel berendezett játszószoba...
Ott tartottunk, hogy vannak problémák. De már rájöttünk, hogy ezek pont azért vannak, hogy a figyelmünk ne lankadjon, és meg tudjuk becsülni, amit létrehoztunk (azt hiszem, ezt levédetem kínai szerencsesüti-szövegnek, olyan rettentően eredeti).
Hogy imádni tudjuk ezt a drága lakóközösséget, aki edzésben tartja a problémamegoldó képességünket. Először azzal, hogy kiad egy pincét üzlethelyiségnek. Aztán azzal, hogy szerződésben beleegyezik abba, hogy dekoráljunk, fessünk, aztán mellékesen tájékoztat, hogy bár nekik tulajdonképpen tetszik (a többségnek), ezt mégsem szabad.
Aztán azzal, hogy nem szerelteti be időben a fűtést. Szóval nem unatkozunk. Azért vagyunk különösen hálásak nekik, mert mint tudjuk,a gyeses kismamák állatira unatkoznak. De ők ettől megóvtak minket, köszönjük!
Voltak napok, amikor a félig tele pohár nemhogy félig üres volt, de még csorba is, meg koszos. Amikor percenként hívtuk egymást, hogy baj van... Meg hogy megint megtalált valaki valamilyen hülyeséggel. Hogy egyszerűen mindegy, mit léptünk, azzal a lépéssel valakinek épp a tyúkszemére hágtunk.
Ha festünk a homlokzatra, az a baj.
Ha nem festünk, az a baj.
Ha engedélyt kérünk a lakóktól, az a baj.
Ha nem kérünk, az a baj.
Ha engedélyt kérünk az Önkormányzattól, az a baj.
Ha nem kérünk, az a baj.
Ha nem akarjuk azt forgalmazni, amit Mancika elképzelt, az a baj.
Ha azt akarjuk forgalmazni, amit mi képzeltünk el, az a baj.
Ha korábban vágtunk volna bele, az lenne a baj.
Ha később, az is baj (mármint nekünk).
Ha jó fejek akarunk lenni mindenkivel, az a baj.
Ha valaki úgy érzi, rossz fejek voltunk vele, az a baj
Szóval minden baj. De kezdünk hozzászokni. Sőt, lassan már hiányozna is:)
Na most az van, hogy mi itt bizony boltot fogunk nyitni, és igyekszünk nagyon jól csinálni.Itt mindenki belead apait-anyait-gyerekit-rokonit, kinek mije van. Fest, mázol, fúr-farag, végelgyengül, pizzát rendel, életre kap.
Pl. szegény Kati sosem gondolta volna, hogy ennyire tehetséges a festésben. Mivel nálunk le vannak osztva a szerepek, hát hogy is mondjam, Katié eddig (meg ezután is, ne izgulj, Kati!) a szellemi központ volt, olyasmi, mint amikor az amcsi filmekben a computerzseninek 29 mp áll a rendelkezésére, hogy az atomerőmű központi irányítóegységébe rejtett bombát hatástalanítsa,és amikor már csak 1 mp van hátra, feloldja a kódot (persze az első pár feszült mp az "access denied" üzenettel terhes). De Katiról is kiderült, hogy ha arról van szó, mesterien bánik a falfestékkel. Bence, a férje is megkérdezte, miben segíthetne, erre a kezébe nyomtunk egy fehér hérás ecsetet, hogy a madár körül ki kéne pingálni, erre úgy dobta vissza, mint a forró ólmot, hogy mindenki jobban járna, ha egy sima falfelületet juttatnánk neki egy hengerrel. Elhittük neki.
Olyan kis spontán csapatépítő tréninget kanyarítottunk a boltban, hogy a multik is megirigyelték volna.
Szerencsére Bence letette a hengert, és inkább kamerát ragadott:
Aki felismeri a drágán megfizetett minőségellenőreinket, jelezze! Ja, és hogy miért is jó a babahordozás? Hát mert állati jól lehet festeni-mázolni hátibabával!
A gyerekeink olyan felhőtlen boldogsággal játszottak a Dulux meg a sitt között, hogy nem is tudom, bejön-e nekik majd a nagy műgonddal és tévedhetetlen ízléssel berendezett játszószoba...
Még egyszer mondom: nagyon akarjuk ezt a boltot. Köszönjük, hogy ennyien támogattok benne!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




































