ERRE VARRJ GOMBOT! - életképek

Muszáj volt. Kényszerítettek. A körülmények... Nem akartam én a nagyok dolgába belemázolni, de aztán mégis úgy lett. Miután hetekig ültem csütörtökönként este 7-től 8-ig a Boltban magányosan, viszont csalódott vásárlók seregei távozak lógó ábrázattal 12 előtt a szomszédos Allee-ba kávézni, beláttuk, hogy cselekednünk kell. Az eredeti koncepció az volt, hogy kell egy nap, amikor az is benézhet hozzánk, aki csak este ér rá, viszont mivel se bányász se multis alkalmazott nem vagyok (hálistennek), egy 10 órás műszak kicsit hosszúnak tűnt volna, ezért csütörtök lett a késői nyitás és zárás napja.
De mivel nem bizonyult sikeresnek a dolog, úgy döntöttünk, változtatunk a nyitva tartáson. Persze csak egy picit, de ez az apró változtatás fatális következményekkel járt rám nézve.
Mert ugye nálunk az sem olyan egyszerű, hogy semmi gond, nyomtatunk új Nyitva tartás táblát (NYITVA TARTÁS, mint Andrej - aki tudtommal nem A magyar helyesírási szabályzaton nevelkedett, de tán épp ezért... - felhívta rá a figyelmünket), ugyanis a mi táblánk hímezve van, Belin Judit jóvoltából.
Kati mondta januárban, hogy tényleg, akkor toljuk el egy órával a dolgot, nyissunk 11-kor és zárjunk 19-kor csütörtökön. Aha, bólogattam, oké. De Kati továbbra is nézett rám, mondom, mi van? Aztán leesett: én voltam az önként jelentkező a tábla-ápdét-projektre.
Az előkészületekről az előző posztban olvashattok, de a megvalósítás hasonlóan küzdelmes volt. Rég volt, hogy én keresztszemes-hímeztem meg varrogattam. Az előző életemben. Nézem a táblát: hát ebből még a cérnát kihúzkodni is nehéz!!! Aztán nekifeküdtem, és nagy nehezen összehoztam valamit. Nem lett szép. Messziről kell nézni, hunyorítva!!! Mire befejeztem a számok áthímzését, eldöntöttem, hogy csókoltatom Grétsy tanár urat, de nincs az az isten, hogy én még a Nyitvatartás feliratból az A és a T betűt összekőtő cérnát is kivarázsoljam...
ILYEN VOLT:

 

ILYEN LETT:

 

És hogy a kettő közt mi történt? Semmi különös... Csak készítettem egy kávét. Már csak azért is, mert végre rendeltünk Lungo Leggero patront is, ami pont az én ízlésemnek felel meg. Bezzeg Ristretto volt, ami Kati kedvence! De eljött az én időm!

Hogy ez miért ekkora hír? Mert eddig abból csak tragédia származott, amikor kávé nélkül próbáltam értelmes dolgot csinálni. Egyszer kávéfőzéskor kávépatron nélkül nyomtam be a gombot, mire csak forróvíz folyt a pohárba. Aztán rögtön utána beletettem a patront, majd nem tettem alá a poharat. Ekkor megfogadtam, hogy csakis kávéivás után fogok kávét készíteni. Egy másik eset talán nem is igényel szavakat...

 Végül is, egész használható lett a tábla. Annyira büszke lettem magamra, hogy záráskor készítettem egy utolsó fotót: