"SZERESD A TESTEM BÉBI... - A Mamami Bolt felújítása és berendezése

...végtelen maraton", dalolta a középkorú pocakos riasztószerelő kolléga, miközben a falra applikálta a szekuritiberendezést. Nem éltünk az ajánlattal... Kissé dideregtünk, mert a fűtőtestek bár katonás sorban álltak a helyükön, de nem csordogált bennük semmi. Ugyanis a szerelők felrakták 1 hónap után a cirkót meg a radiátorokat, de a rendszert nem indították el. Minek? Felraktuk, megvan, legyen elég.
Nem telt el sok idő, mégis annyi ilyen zsákutcába futottunk bele, hogy volt egy nap, amikor színterápiába kezdtünk. Először kifestettük a raktárt.

Ez pont ugyanannyira volt fontos momentuma a Boltnyitás irányába tett lépéseinknek, mint egy tejhabozót venni az első bevásárló körútunkon. Kellett, na. Megadta az alaphangot a továbbiakhoz. Szükséges volt egy kis szín a lelkembe, amikor pl. megint leszólított egy lakónéni, mikor kiléptem a Bolt kapuján, és feltette nekem azt a lényegretörő költői kérdést, hogy "Maguknak ez tetszik?!" Épp zenbe' voltam, gondoltam itt a ház népe, no, hallgassuk meg, végül is demokrácia van. "Hát, az van, hogy igen, nekünk tetszik" Itt kicsit megakadt, mert gondolom nem volt meg a közértessel a napi betevő veszekedése, és már majdnem lemondott róla, mert 2 lépésre volt a ház bejáratától. "Hogy firkálhattak ide egy ilyen szörnyűséget, maga egy fiatal, jólöltözött nő (hehe, pufikabát ledobott rólam 5 évet, vagy mi?), hát nincs maguknak ízlésük?" "Nekünk tetszik. És valahogy meg kell mutatnunk a vevőknek, mivel foglalkozunk" "Kérem, én is kereskedő vagyok, divatáru üzletem volt 30 évig a belvárosban! (diadalmas szünet, és elismerőleg nézek) Megmondjam, mi hozza be a vevőket? (feszült, kíváncsi várakozás részemről) Hát az, ha jól dolgoznak! Akkor majd egymásnak adják a kilincset!" Én még egy 5 perces mosolygós eszmecsere után (volt egy zsebkendő átadás-átvétel is, mert szegény néni már fázott, csöpögött az orra) biztosítottam afelől, hogy konszenzusra törekszünk, és megköszöntem az értékes tanácsokat.  Na most ezek után ne fessen az ember színes falakat?! De!

Az az igazság, hogy nagyon fáradtak vagyunk. Ezt nem tudom jobban kiszínezni, mint ahogy van. Valahogy minden napra van valami probléma. És mindig van valami, ami jókedvre derít. Mint pl. ma este, amikor belenéztem a tükörbe (ki ez?), megdöbbenve vettem tudomásul, hogy egy egészséges arcszín néz vissza a kissé karikás szemek alól. Mitől van nekem jó színem? Aztán rájöttem: eddig reggeltől estig az irodában ültem, és azon gondolkodtam, hogy most akkor talán megint aktuálissá válhatna a családbővítés... De lett ez az új Élet:  jövök-megyek-intézkedek, és valahogy több időt töltök a levegőn. Szóval kezd visszatérni az élet a tagjaimba...
Egyébként meg állati unalmas lenne leírni, mit csinálunk: éjjel-nappal dolgozunk. A mi munkásóráink viszont kissé másképp telnek, mint a jómunkásembereké: ugyanis amikor mi dolgozunk, abban az egész család részt vesz. Segítenek nekünk polcot szerelni, WC-t festeni, festékpöttyöket vakarni a padlóról, kalapálni, mikor mi adódik. Ez jóóól meggyorsítja a folyamatokat... De a kötődő neveléshez hozzátartozik az is, hogy a gyerek benne legyen a mi életünk tevékenységeiben, lássa, hogy készülnek a dolgok. Persze ez normális esetben egy almás pite készítésénél a lisztben pancsolásban merül ki, de ki mondta, hogy ikeáspolcot szerelni a boltunkhoz nem normális tevékenység?!

Kérdezték páran, hogy lesz-e gyerekjátszós lehetőség. Hát, még nem döntöttük el, mindenesetre egy alternatív megoldást átvettünk az egyik nagy népsűrűségű országból. Teszteltük, bevált. A gyerek nem csatangol el, ott marad, ahova tettük.

Köszönjük a munkát a szakembereinknek!