Mindennapok, gyerekkel - muszáj, hogy sok legyen a hulladék?

(Cikksorozatunk első és második részét itt és itt éritek el.)

Nagyon szeretünk menni, utazni. Rövidet, vagy hosszút, a szomszédba vagy messzire. Hamar észrevettük, hogy bár otthon már tök jól vagyunk, és megteremtettük az annyira vágyott TERET, a maga légiességével, könnyedségével és rendezettségével, az autónk gyakorlatilag vonzza magába a szemetet. Aztán kiderült, hogy nem az autó a hibás, bármennyire is szerettük volna rákenni. :)

Egy kis "szomjas vagyok", vagy éppen "éhen akarok halni", tipikus felvillanásai a gyerekekkel utazásnak. Egy kis snack itt, szívószálas üdítős doboz ott, hiszen nem lehet, hogy szomjasan és éhesen utazzon... Mindehhez nekünk némi kávé - hogy miért, ez azt hiszem nem szorul magyarázatra... :))

Nagyon fontos célunk a hulladék mennyiségének csökkentése, de hogyan lehet ezt út közben, ráadásul kettő kiskorúval?

Tervezve.

1. Mindenkinek megvan a saját kis táskája, a saját kulacsával, a saját snack dobozával (nekünk, felnőtteknek is!). Ha magad készítesz bele ennivalót abszolút zero waste, de ha egy nagyobb zacskót több körben osztasz szét köztük a kis dobozokban, máris rengeteget tettél.

2. Kulacs, kulacs, kulacs:

A gyerekek imádják a kulacsokat. Sokkal vonzóbbak a klasszikus dobozos üdítőknél, ráadásul azt teszel bele nekik, amit csak akarsz. A Camelbak kulacs például élettartam garanciával biztosítja, hogy oda vidd, ahova csak szeretnéd, annyi ideig, amennyi ideig csak szükség van rá. Elnyűhetetlenek, vidámak, jól tisztíthatóak. Ugyanilyen a Squiz tasak is: nem kell megvásárolnom az alutasakos gyümölcspüréket, tehetek bele joghurtos smoothie-kat is akár. És a heti egy pürés zacsi helyett mindössze egyet használok, éveken át...






3. És a felnőttek?

Nem jó persze, de sajnos számtalan és még egy reggelünk alakul úgy, hogy semmire nem marad idő. Ehhez valószínűleg még több tudatosságra lesz szükségünk, de egyelőre ez van. A beugrok a pékségbe és hozok kávét meg szendvicset pedig meglehetősen sok nejlonzacskó és polisztirol pohár megjelenéséhez vezetettt a már sokszor említett járművünkben. Szerencsére erre is van megoldás. Hőtárolós kulaccsal ráadásul akár egész nap melegen tudjuk tartani az életmentő kávét, az infuse flask pedig a (gyümölcsös) ásványvizet és a teát is kiváltja... 
Akkor sincs gond, ha mégsem fér bele, hogy reggel vigyük a kávénkat. A legtöbb kávézóban nyitottak arra, hogy az elvitelre kért italokat a saját bögrédbe vagy kulacsodba adják oda neked, sőt, a műanyag szívószál is helyettesíthető acél vagy bambusz változattal.



4. Az ebéd...

 Az örökös kedvenc díjat ebben a kategóriában az Abeego szendvicscsomagolók viszik. Anno az előrendelés ideje alatt elég gyanakvó voltam: méhviaszból, jojobából, és pamut-kender keverék anyagból nem igazán láttam összeállni a folpack helyettesítő eszközt, de a videók annyira ígéretesek voltak, hogy megvettem. Az első hármas szettemet 2 évig használtuk. Tökéletesen tisztítható, rásimul bármire, amit bele szeretnénk csomagolni, és elképesztően sokáig tart frissen. Azóta mindenhol igyekszem reklámozni, mert nemcsak tökéletes helyettesítő termék, hanem AZ IGAZI csomagolóanyag: mindig utáltam a folpackot, végre lecserélhettem. 

5. Úton mosható pelenkában - igen vagy nem?

Hogy az utazásokra érdemes-e mosható pelenkát vinni...? Ez nyilvánvalóan egyéni preferencia kérdése, ugyanakkor jó tudni, hogy szuper megoldások vannak a szállítására. A pelenkatartó zsákok speciális anyagból készülnek, a használt pelenkát szag- és szivárgásmentesen elzárják a külvilágtól. Ha valami miatt azonban mégsem ezt választjuk, a pelenkakülsőkbe kapható eldobható, lebomló betétekkel megkímélhetjük magunkat a klasszikus eldobható pelenkától.


Ezeket a lépéseket sikerült már megtennünk annak érdekében, hogy tehermentesítsük magunkat, az otthonunkat, a környezetünket, hogy a minket körülvevő tárgyak örömet okozzanak, és ne mi létezzünk értük, hanem ők szolgálják a mi kényelmünket. Természetesen nem sikerül minden nap ugyanúgy, és messze a zero waste is. De azt hiszem, hogy némi energia befektetésével nagyon sokat tehetünk az ügy érdekében. 
 A Simplicity fesztiválon rengeteget tanulhatunk a tudatos mindennapokról, és a piactérre elvihetjük azt a tudást és tapasztalatot is, ami már a miénk - alig várjuk, hogy lássuk, mi sül ki a kettő találkozásából. 

Újszülött a házban!

(Cikksorozatunk első részét itt találod.) 

Kisebbik lányunkat éppen a minimalizmussal való ismerkedésünk idején vártuk. Nagyjából beálltunk egy rendszerre, de abszolút nem tudtuk elképzelni, hogy hogyan megy majd ez egy újszülöttel. Napi 10 pelenkával, egy csomó popsitörlővel indultunk mindenfelé, különböző babagondozási eszközök garmadája állt rendelkezésünkre a nagyobbik lányunk születésekor, melyek nagy része a szelektálás áldozata lett... Hogyan tovább? Mire van igénye egy újszülöttnek, vagy éppen egy csecsemőnek? 

Nos, igen kevés gondolkozás után rá kellett jönnünk, hogy az újszülöttnél minimalistább lény nem igazán van a világon. :) Testközelségen, szerető családon és rengeteg figyelmen kívül igazából szinte semmit nem kérnek. Min változtattunk? Hogyan igyekeztünk a legegyszerűbben megélni az apró babás időszakot? Nagyjából így:

1. Az aranyszabály: Nem vásárolok előre!

A babavárás egyik természetes részeként kezeltem az első várandósságom alatt a bevásárlást. A "mi lesz ha hétvégén elérhetetlenné válik számomra az összes kereskedelmi egység, és azonnal szükségem lesz egy fejlesztő körforgóra?" gondolata volt a motiváló erőm. A második lányunk érkezésére megnyugodtam: tudtam, hogy aznap is kinyit minden, amikor megszületik a gyerekünk, sőt, az azt követő napokon is minden rendben lesz. Tehát kivártunk, és néhány alapvető dolgon kívül nem vásároltunk. Vártuk a felmerülő igényeket. Nem sok volt.

Hogy mit úsztunk meg...?

- Egy halom babajátékot...

A kislányunk érkezése után is erősen castingoltuk a kínálatot: legyen természetes anyagból készült, bájos, a későbbiekben is jól használható, és valami olyan, ami jelképévé válik a kislányunk babakorának. A nagyobbik csaj első hónapjaiból is összesen egy, nagyon kedves játékot őriztünk meg, most megpróbáltuk meg sem vásárolni a többit. A születendő kislányunkat tehát mindössze Sophie zsiráf várta az ágyában, ő azonban az egész első évet végigkísérte. Álszent sem szeretnék lenni: természetesen idővel gyűjtött még készletet, de nagyjából harmadannyi játékkal küzdötte át magát a gyermekkoron, mint a nagyobbik lány. És minden rendben van vele! :)


Klasszikus kétgyermekes kérdésként természetesen számtalan egyéb dolog merült fel a játékokkal kapcsolatban - hiszen továbbra sem szerettük volna, ha elöntik a lakást. A legjobb stratégiának az bizonyult, hogy olyan játékokat választottunk, amelyek közös tevékenységekre sarkallják őket, és nem kell mindenkinek egy-egy darabbal rendelkeznie belőlük. A féltékenységet természetesen nem igazán kerültük el, ahogy az enyém-tied viták nyomán kialakuló demarkációs vonalak felhúzását sem, és szükségesnek éreztük azt, hogy legyen ami csak egyiküké, vagy csak másikuké. Azok a játékok, amelyek nagy projekciós felüleletet biztosítanak nekik, amelyek szerepjátékhoz vezetnek jellemzően ma is a legjobbak a gyerekszobában. 
- Babakocsit ...

Nem vettük meg előre, mert a terveinknek megfelelően az első pár hónapban kizárólag hordoztunk. Később is elvétve került elő a babakocsi, mert aki egyszer hordoz, hamar rájön, hogy mennyivel egyszerűbb a mozgás, a közlekedés, hogy üres a csomagtartó, hogy van két keze - és ezt bizony nagyon nehéz később elengedni... :)

- Az átmenetileg használható tárgyak hadseregét...

Nagy kérdésünk volt az is, hogy hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy az első év végére iszonyú sok szelektálandó holmink maradjon, amit kinőttünk vagy szükségtelenné váltak. Nem lett szükségünk soha játszócumira, sőt, babaruhát is akkor vásároltunk, amikor hazaértünk a kórházból, mert meguntuk az időjárás saccolást és a méret küzdelmeket. :) És amit vettünk...? Nos, azzal kapcsolatban úgy határoztunk, hogy itt is a strapabíró, minőségi cuccokat fogjuk preferálni, és csak annyit vásárolunk, amennyire szükségünk lesz. Azokat választjuk, amelyekből egyet-egyet elteszünk az unokáinknak is akár, vagy amelyeket lelkiismeret-furdalás nélkül tudunk továbbadni másoknak, mert tökéletes állapotban maradnak. Szárítógéppel, az ország második legnagyobb városában élve igazából mindenből, ami a klasszikus kelengye része egy darab bőségesen elegendőnek bizonyult.  (A tartósságot megcélzó projekt remekül sikerült, talán túl jól is, mert a babatakaró azóta is használatban van... :)

2. Mosható pelenka:

A legnagyobb kétkedéssel azt a napi 10 pelenkát néztem, amit az újszülött lányom termelt. Iszonyú sok hulladék, nagyon természetellenes kialakítás - nem láttam, hogy mi a jó benne, de a másik utat sem igazán. Nagyjából három hónapos volt a kisebbik lányunk, amikor bepillantást nyerünk a mosható pelenkák világába. Egyrészt azt éreztem, hogy ez az a dolog, amit örömmel tudok a gyerekemre adni: természetes, bőrbarát, jót tesz a kicsit fejletlen csípőjének is (gyönyörű...:).
Azonban ahogy elmerültem a kérdésben, egyre nehezebbnek tűnt: AIO, méretes, prefold, zsebes, külső... Elképzelésem sem volt arról, hogy melyik kell nekünk, mit fogok vele kezdeni, hogy adom rá, stb.

Miután személyesen kértem segítséget a boltban, hamar rájöttem, hogy kissé túlolvastam magam a kérdésben. A mosható pelenka végtelenül egyszerű. Megvásároltuk a kezdőkészletet, hazamentünk, ráadtuk, és működött. A világ legegyértelműbb dolga lett, hogy ezt adom a gyerekemre. Ha újra belevágnék a babázásba, az első másodperctől ezt használnám.

(Ha neked is misztikus ez a kérdés, gyere el a Simplicity fesztivál ökopiacterére, megmutatjuk, hogyan működik!)

Összességében egy újszülött mellett a legjobban használható alapelvnek az egyszerűség fenntartására az bizonyult, hogy kivárunk. Nem halmozunk előre, nem készülünk az apokalipszisre. Ami fontos és szükséges, abból pedig igyekszünk tartósat vásárolni, olyat, ami nem válik selejtté vagy feleslegessé egy év alatt. 

 (A sorozatunk befejező része a misztikus mindennapokról és a hulladék minimalizálására való törekvéseinkről szól majd.) 

Egyszerű gyerekszoba...?

Gyerekkel vagy gyerekekkel élni sokszor áll távol mindentől, ami egyszerű. Panoráma lehet a zero waste, a hygge és a lagom, a szépen berendezett montesszori gyerekszoba is amolyan délibáb. Ha követitek a simple living témájú írásokat, úgy fest, a legelkötelezettebb minimalistának is igen nagy próbatétel a gyerekvállalás. A Simplicity Fesztiválra készülődünk most, ahol teret kapunk arra, hogy megmutassuk: hogyan maradhat az élet egyszerű gyermekkel, és mi, itt a Mamamiboltban mivel tudunk segíteni benneteket, hogy a gyermekvállalás körüli sodró vásárlási láz ne legyen olyan nagy próbatétel az egyszerű, tudatos életvitel számára. 

 Egyszerű gyerekszoba... Olyan van? 

A hozzánk érkezők első kérdése általában az, hogy mindig ekkora rend van-e nálunk. A válasz nem. :) De majdnem mindig. A következő kérdés a hogyan? Sok dolog nem kell hozzá - az egyszerűsítés már csak ilyen... :) Egyetlen egy szükséges: motiváció.

Hogy fontos legyen számodra, hogy így élj. Benne létezve természetesen jól megfoghatóak az előnyei, és semmire nem cserélném el. Számomra a környezetemben lévő harmónia megélésének ez is egy módja. Egyfajta relaxáció. Azt is hiszem azonban, hogy az én igazságom soha nem lehet mindenki számára érvényessé, akkor sem, ha egyre nagyobb a társadalom azon rétege, aki a simple living mellé teszi le a voksát. Fontos nyitottnak maradni a különbözőségekre és látni, hogy ez az életmód nem egy mérce, nem ehhez képest határozható meg a jó és a rossz, és valószínűleg igen kevéssé válhat vonzóvá akkor, ha egy versenyfeladatként, a mindennapi kihívások egy újabb elemeként szemléljük.

0. Előkészületek: 

Ha motivációban nincs hiány, akkor viszont nincs más hátra... Mivel könyvekből, kiadványokból, online tanfolyamokból igazán nem szenvedünk manapság hiányt, ha az egyszerűsítés a kérdés, a tájékozódás tökéletes első lépés lehet. A lakás minden sarkát lemérve, méretarányos rajzzal vágtunk bele a szakirodalom áttekintésébe... És nyilvánvalóan egyértelművé vált, hogy ez képtelenség, de ha nem is az, egyszerűnek biztosan nem egyszerű. Azt hiszem, az egész téma kulcsát a maximalizmus elengedésében kell keresnünk (és az egyszerű gyermekkoré is valahol ezen a környéken található meg, amolyan pozitív hozadékként). Így aztán vettünk egy nagy levegőt, és lesz ami lesz alapon belevágtunk. Beépítettük, amit be tudtunk, elengedtük, ami nem ment, meglőttük azt a bizonyos arany középutat.

1. Rendszerezés: 

Szelektálás, elajándékozás, újrahasznosítás, térteremtés. A magyar társadalom alapvetően gyűjtögető kultúrában létezik, és bár soha nem éreztem különösebb kötődést a tárgyak iránt, mégis idő volt míg a "valamire még jó lesz" gondolatvilágából a "már nincs szükségem rá" elfogadása felé fordultunk. A folyamat mindenkit elért, elsöprő eredményeket hozott. Rengeteg felesleges dologtól szabadultunk meg.
Hamarabb értük el a minimalizmus felé törekvésünk gordiuszi csomóját, a játszószobát, mint gondoltuk. Kérdéssé vált, hogy bár a saját meglévő holmijaink szelektálásáról szabadon döntünk, vajon arra is szabadságom van-e, hogy megváljak a két és fél éves kölyök kedvenc műanyag, villogós, zenélő, nem kikapcsolható karácsonyi rénszarvasától. A válasz határozott "nem tudom" volt. Cselhez folyamodtunk: ha úgy láttam, már nem játszik valamivel, és nem is igazán lehet szüksége rá többé, 2 hónapra a garázsba tettük, ha továbbra sem merült fel a hiánya, akkor elajándékoztuk. Nagyon fontosnak tartottam, hogy hulladékot ne termeljünk a szelektálás során, mindennek igyekeztünk gazdát találni.

2. Tárolás:

Azokat a dolgainkat, amelyeket elkerült a szelektálás mindent elsöprő ereje, rendszerezni kezdtük. Konyhától gyerekszobáig, fürdőszobától a garázsig.

A gyerekek szobájában kosarakba, dobozokba kerültek a játékok, téma szerint csoportosítva: építő, baba, póni, lego stb. Egy kosár, doboz vagy zsák egy csoport.

Bármilyen ősrobbanásos játék után képesek rendbe tenni egészen apró kortól a dolgaikat, mert természetessé vált számukra, hogy ebbe a rendszerbe kerülnek vissza a játékok, és hogy a rend folyományaként mindig megvan a kirakó minden egyes darabja, és sosem vész el a baba hajpántja sem. Mert tutira a babaruhás dobozba kerül.
Ugyanez a szisztéma szépen lassan az egész életterünk felett átvette a hatalmat, és valóban átalakította az életmódunkat. A megnyíló terek valóban felszabadító hatással voltak, és valahogy már nem éreztünk égető vágyat az azonnali feltöltésükre.

3. Kész. És most? Meddig marad így? 
A minimalizmusra, egyszerűsítésre irányuló első lépéseink által úgy éreztük, rengeteg energiánk szabadult fel. Teret kaptunk, levegőt, és időt, minőségi időt. Nem volt kérdés, hogy ez a mi utunk, de hogyan tudjuk fenntartani? Megborítja-e vajon az első karácsony vagy születésnap?  

Komoly kritériumokat állítunk a bejövő cuccokkal szemben. Magunk felé is természetesen, csak úgy, mint a gyerekekével szemben. A legfontosabbak:

- Természetes anyagból készül.

- Persze nem lehet mindig minden fából. Ugyanakkor az ideális játék stílusában, megjelenésében azt az értékrendet képviseli, amit szeretnénk csomagban adni a gyermekünknek: kerüljük a nettó műanyagot, figyelünk a minőségre, mert általános tapasztalat, hogy a drágább sokszor mégis olcsóbb. Tovább marad velünk, nem semmisül meg napok vagy hetek alatt, és megunhatatlan.

- Számtalan célra felhasználható, de nem játszik a gyerekeim helyett, és a szó gyermekbarát értelmében fejleszti őket (= nem angol szavakat tanít nekik, hanem megmutatja, milyen a világ, ami körülöttünk van, milyen lehetőségeik és képességeik vannak.)

- Könyvek mindenek felett! :) Hiszen mi mással is tehetnénk a legtöbbet értük, ha nem azzal, hogy napról napra olvasunk nekik, velük és mellettük?

A családunk nagyon nyitott: kérdeznek, mielőtt ajándékoznak, és segítséget kérnek az ideális játék kiválasztásában. Ismerik a preferenciáinkat, és maximálisan tisztelik is. Ehhez persze beszélgetnünk kell erről, be kell őket vonnunk. Egy közös Drive táblázat, amelyben megjeleníthetőek azok az ajándékok, amelyek nem végzik a garázsban három hónap múlva szintén jó társ lehet az együtt gondolkozásban.

Persze vannak nehézségek, és messze a tökéletes dogmakövetése, de azt ugyebár az elején el is engedtük. Némi lazasággal, sok mérlegeléssel és tudatossággal azonban gyerekkel is sikeresen lehet boldogulni az egyszerűbb világban. 

(A három részes sorozat első részét olvashatjátok - hogy hogyan tette próbára a rendszert a második kislányunk érkezése, és milyen, amikor A Rendszerbe egy újszülött csöppen, illetve hogy hogyan csökkenthető a hulladékmennyiség ezek között a körülmények között - erről írunk legközelebb.)