Évente
körülbelül húsz millió újszülött jön a világra nagyon kis súllyal koraszülés
vagy méhen belüli elégtelen fejlődés következtében. Az alacsony születési súly önmagában
is növeli a csecsemőkori megbetegedések (hypotermia, hipoglikémia, kórházi
eredetű fertőzések) és a csecsemőhalandóság esélyét (az újszülött korban
elhunyt gyermek 1/5-e koraszülött vagy időre született újszülött alacsony súllyal),
de az érintett újszülöttek ellátása a körülmények közt különösen nehéz, nagy
terhet ró az egészségügyi és szociális hálóra.
A kenguru-módszer
(KMC – kangaroo mother care) a fejlődő országok ellátás rendszerének
reménytelen helyzetéből jött létre. A módszert két gyermekorvos – Rey és
Martinez – mutatta be Bogotában (Kolumbia) azokra az esetekre, amikor az
inkubátoros ellátás nem állt rendelkezésre a koraszülöttek számára.
A
módszer alapjául az ausztráliai óriás kenguruk szolgáltak, akik újszülöttjeiket
kb. 8 hónapig az erszényükben hordozva szoptatják, nevelik, ahol is a kis
kenguru a születéskori kb. 1 grammos (!) súlyát 2-4 kilogrammig növeli.
Kezdetben kizárólag az erszényben tartózkodik és anyatejjel táplálkozik, majd
erősödve, növekedve hosszabb-rövidebb időre elhagyja a biztonságot nyújtó
erszényt. Bár a
kenguru-módszer megszületésekor a legnagyobb problémát – a kihűlést –
igyekezett a két gyermekorvos elkerülni (a babákat édesanyjuk mellkasára
fektették, takarókkal betakarták, így biztosítva a megfelelő testhőt számukra,
így a kihűlés következtében előforduló csecsemőhalálozás 70%-ról 30%-ra
csökkent az 1000-1500 grammos súllyal született babák körében!), a módszer
további alkalmazásával rengeteg egyéb pozitív hatására derült fény.
Az Egészségügyi
Világszervezet (WHO) kidolgozott egy ajánlást a kenguru-módszer gyakorlatát
illetően.
Kenguru módszer
(Kangaroo Mother Care)
A módszer lassan
három évtizedes alkalmazása és kutatása azt mutatja, hogy a KMC több, mint az
inkubátoros ellátás egy alternatívája. A hatékonysága több területen is
bizonyított, mint például a testhő stabilizálásában, a szoptatásban, a kötődés
kialakításában, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
A kenguru-módszer
korai, megszakítás nélküli és hosszan tartó bőrkontaktust jelent
a baba és (elsősorban) az édesanya közt. A babát nem választják el édesanyjától
születése után (vagy csak nagyon rövid időre, olyan vizsgálatok idejére, melyek
máshogy nem végezhetőek el), hanem ha lehetőség van rá, akkor azonnal, de
legkésőbb a baba állapotának stabilizálása után a mellkasára helyezik. A
kizárólagos szoptatás (ideális esetben) jellemzi, bár azok az édesanyák
is alkalmazhatják, akik egészségügyi vagy egyéb okokból nem tudnak/akarnak
szoptatni. A módszer a kórházban megkezdhető és a hazakerülés után is könnyedén
folytatható, természetesen utógondozást igényel.
A
kenguru módszer előnyei:
Ahogy
fentebb említettük, a módszer kialakításakor a legfontosabb szempont az
alacsony súllyal született babák testhőjének biztosítása és optimális szinten
tartása volt. Mivel a koraszülöttek hőháztartása rendkívül sérülékeny, számukra
az egyik legfenyegetőbb veszélyt a hipotermia okozza (az emberi test hőjének
36.5 fok alá süllyedése). Édesanyjuk mellkasán, az ő testhőjétől átmelegedve a
koraszülött, kis súlyú babák túlélési esélye 1500 gramm alatti súly esetén
10-ről 50 %-ra, míg 1500-1999 gramm közti súlynál 70-ről 90%-ra emelkedett
(Bergman, Jürisoo).
Az állandó és
stabil hőháztartás nagyon fontos, különösen a koraszülöttek esetében. Ha
ugyanis a szervezetnek nem kell a hőszabályozást folyamatosan szabályoznia,
több energiát fordíthat a baba a gyarapodására, növekedésére.
Megfigyelések
kimutatták, hogy a kenguru-módszer alkalmazásakor az első körülbelül 10 percben
az édesanya testhőjének hatására a baba hőmérséklete kb. 37,5 fokig emelkedik,
majd ott stabilizálódik. Ha magasabbra emelkedne valamilyen okból, akkor az
édesanya hőmérséklete csökkeni kezd, gyakorlatilag szabályozva a babáét is
(érdekes megfigyelés, hogy ezt a fajta hőszabályozást nem tapasztalták, ha a
babákat az édesapjuk, vagy egyéb családtagok mellkasára helyezték)
2. Szoptatás
Bár a
koraszülött babák etetése nem egyszerű feladat, a KMC a szoptatást is nagyban
elősegíti. Hatására nagyobb arányban kezdtek el az anyák szoptatni, hazaadáskor
nagyobb arányban zajlott kizárólagos szoptatás, illetve a szoptatási időszak is
hosszabb volt. A baba folyamatosan az édesanya mellkasán van, a mellek
közelében, folyamatosan stimulálja azt, bármikor szophat, ennél optimálisabb
helyzet nincs is a kiegyensúlyozott anyatejes táplálás kialakulásához.
3. Anyagcsere
A
kenguru-módszerben részt vevő babák légzési frekvenciája, légzése,
oxigénellátása és – felhasználása, vércukorszintje és általános viselkedése
kiegyensúlyozottabb, mint azoké a gyerekeké, akik anyjuktól elválasztva
inkubátorban töltik ugyanezt az időt.
Szívverésük
140-160/perc közt stabilizálódik, ami ideális a szövetek és az agy optimális
vérellátásához. 35-50-szer vesznek
levegőt percenként (ez az inkubátorban lévő újszülötteknél 15-60 közt ingadozik),
légzéskimaradás (apnoé) 75-100%-kal kevesebbszer figyelhető meg náluk.
Mivel a
kenguru-módszer alkalmazásakor a baba biztonságban, ismerős hangok közt érzi
magát, ezért többet alszik, ami szintén a kalóriafelhasználás tekintetében
fontos momentum. Alvás közben égetünk legkevesebb kalóriát, így a baba az
energiát a gyarapodásra és növekedésre fordíthatja.
Szintén sok
tanulmány mutat rá, hogy a nyálban kimutatható kortizol-szint (ez egy
stresszhormon) a KMC-ben résztvett babák körében jelentősen alacsonyabb.
Azoknál a babáknál, akik sok időt töltöttek inkubátorban fekve, gyakran fellép
szem-és tüdősérülés/károsodás, a hanyattfekvéstől pedig jellemzően belapul a
fejük kissé. Mindezek hiányoznak a KMC-s babáknál.
Mivel a picik testközelben vannak naphosszat, édesanyjuk gyakrabban simogatja
őket, mint ágyban fekvő társaikat. Az érintésnek, simogatásnak bizonyítottan pozitív
hatása van, nem csak neurológiai szempontból. A finom simogatást egyfajta
masszázsnak is felfoghatjuk, a körkörös mozdulatok a test különböző tájain
stimulálják az izomzatot, serkentik a légzést és az emésztést. Bizonyított,
hogy azok a babák, akiket akár csak napi 10 percig is, de rendszeresen
simogattak, gyorsabban gyarapodtak, kevesebbet sírtak, nyugodtabban aludtak.
Egy 2008-as indiai kutatás azt találta, hogy a kenguru-módszerbe bevont
gyermekeknek mérhetően jobb volt az általános gyarapodásuk. A
kontrollcsoportban szignifikánsan többször fordult elő hipotermia, hipoglikémia
(kórosan alacsony vércukorszint) és szepszis.
4.
További előnyök
A KMC
nemcsak a kisbabákra fejti ki jó hatását. A módszerben résztvevő anyákat
megkérdezve a kutatók arra jutottak, hogy az anyák a szülés után (akár
császármetszés után is) kevesebb fájdalmat éreznek, kevésbé élik meg a
körülményeket stresszesnek, mint a hagyományos ellátásban. Ebben óriási szerepe
van annak, hogy a babákat nem választják el édesanyjuktól, a vizsgálatok nagy
részét is sikerül úgy elvégezni, hogy közben a pici testközelben maradhat. Így
az anyák aktív részesei a kórházi ellátásnak is, ez erősíti bennük azt az
érzést, hogy ők is sokat tesznek a babájukért, képesek ellátni őt.
A korai bőrkontaktus a kötődés erősítésében nagy jelentőségű, az anyák
elégedettségről, biztonságot nyújtó közelségről, a beteljesedés érzéséről
számolnak be még azok között a nehéz körülmények között is, ami egy koraszülött
kisbaba ellátást jelenti. Azt pedig azt gondolom, hogy nem kell részletezni,
hogy egy kiegyensúlyozottabb, békésebb, önbizalommal teli kismama mennyivel
könnyebben veszi az akadályokat minden téren.
A
kenguru-módszer másik vitathatatlan előnye, hogy a kisbaba ellátásba az
édesapát, vagy egyéb családtagokat is azonnal bevonhatunk. ha pl. az édesanya
nem tudja még hordozni a gyermekét, hasonló hatékonységgal teheti ezt meg
helyette az apuka is. Amennyiben a szoptatás akadályokba ütközik, vagy a
kisbaba nem fogadja el az édesanyja mellét, az apuka pohárból, kiskanállal,
egyéb módokon segíthet. Így ő is korán és ami még fontosabb, tevékenyen
kiveheti részét a gondozásból.
A
kenguru-módszer az egészségügyben általában ismert fogalom, Európában a
kórházak többségében bevett gyakorlat már. Ez a kórházak jól felfogott érdeke
is, hisz a módszer nagyon kicsi anyagi ráfordítással és folyó költségekkel
működtethető (kevesebb oxigén- és áramfogyasztás, alacsony járulékos költségek
jellemzik, csökkenthető a személyzet száma).
Közvetve
az egészségügyi ellátórendszernek is megtakarításai származnak a módszer
alkalmazásából, mert a KMC-s gyerekek közt kimutathatóan kevesebben kapnak
kórházi fertőzéseket, a születés utáni kórházi tartózkodás ideje lerövidül,
valamint az érintett babák kevesebbszer kerülnek vissza a kórházba különféle
megbetegedésekkel.
Az egészségügyi személyzet is támogató a kenguru-módszert alkalmazni kívánó
szülőkkel szemben. A szülők ugyanis azzal, hogy folyamatosan gyermekükkel
vannak és ellátását gondos felügyelet mellett maguk végzik, nagy terhet vesznek
le a személyzet válláról.
Sajnos Magyarország még nagyon gyerekcipőben jár ezen a téren (is).
Kenguru-módszer
a gyakorlatban
A
módszert elsősorban kis súlyú koraszülöttek ellátására fejlesztették ki, de
fontos megjegyezni, hogy az alappillérei (korai bőrkontaktus, szoptatás, stb)
az időre született, normális súlyú és fejlettségű gyermekek és szüleik számára
is rendkívül fontos, ezért ugyanúgy alkalmazható, sőt ajánlott náluk is.
Ahhoz,
hogy a kórházakban a módszert alkalmazzák, szükség van egy – a helyi igényekhez
igazított – protokollra. A WHO kidolgozott egy ide vonatkozó ajánlást, a
következőkben ezt szeretném nagyvonalakban ismertetni.
(A protokollnak tartalmazni kell a babák megfigyelésének, a vizsgálatok
értékelésének és az utógondozásnak a kritériumait, ezek előírások az
egészségügyi dolgozók számára, így nem témái a bejegyzésemnek.)
Feltételek
A
kenguru-módszer három legfontosabb feltétele: édesanyák, akik önként vállalják
a módszerben való részvételt, képzett gondozószemélyzet és támogató környezet.
Amint az újszülött alkalmas rá (értsd: az esetleges komplikációkat
elhárították,állapota stabil, nem igényel további intenzív-orvosi ellátást), a
módszer azonnal megkezdhető.
Az édesanyákat (igény szerint a családot) tájékoztatni kell a módszer
előnyeiről, támogatni kell őket döntésükben, részletesen bemutatni a lépéseket
és felkészíteni őket az esetleges nehézségekre.
A módszer alkalmazása nem igényel különleges személyzetet, az egészségügyi
dolgozókat kell ösztönözni az ajánlások (beleértve a szoptatást érintő
ajánlások) megismerésére. Ajánlatos volna a KMC módszertanának felvétele az
egyetemi, főiskolai egészségügyi képzésekbe is.
A KMC nem igényel különleges berendezést sem. Az édesanyák és gyermekeik
számára mindössze egy szobát kell biztosítani, ahol a nap 24 órájában együtt
lehet gyermekével, látogatókat fogadhat, de fontos, hogy felhívjuk a figyelmet
arra, hogy anyának és gyermekének békére és nyugalomra van szüksége. Az ideális
szobahőmérséklet 22-24 fok közt legyen.
Amennyiben
lehetőség van rá, hasznos lehet egy speciális szék, amely félig ülő ill. fekvő
pozícióba is állítható, de ugyanúgy megteszi egy hagyományos ágy is párnákkal.
Ami a
baba és a mama ruházatát illeti, itt sem kell semmi egetrengetően extra dologra
gondolni. A babák nem igényelnek több ruházatot annál, mintha inkubátorban
lennének, tehát a pelus, esetleg egy kis sapka, zokni elegendő. Az anyukák
számára ajánlott az elöl szétgombolható(háló)ing, blúz.
Bár sok
helyen elengedhetetlen tartozékként említik, hordozó eszköz nélkül is
megvalósítható a kenguru-módszer. Amennyiben a baba vagy a mama állapota csak
rövid idejű bőrkontaktust enged, ajánlott a fekvő/félig ülő pozíció, ahol a
baba az édesanyja mellkasán fekszik takaróval betakarva. Eleinte ebben az
esetben nagyon jó szolgálatot tesz egy puha anyagdarab háromszög alakban
félbehajtva, amit vagy oldalt megcsomózunk, vagy egyszerűen hónaljunkba
tűrünk.
Ha az
édesanya szeretne már babaájával sétálni, később a napi teendőit ellátni,
érdemes egy megfelelő hordozzóeszköz után nézni. A kórházi tartózkodás idejére
a karikás kendőt ajánlom, mert kis helyen elfér, praktikus, használata könnyen
megtanulható, könnyen méretre állítható és mivel rövid, nem söpörjük fel vele a
kórházi folyosót, növelve ezzel a fertőzések kialakulásának esélyét.
Mikor
kezdjük?
A
kenguru-módszer kezdésének időpontját mindig egyénileg kell mérlegelni,
figyelembe véve a baba és az anya állapotát, igényeit.
Az 1800 gramm feletti súllyal született korababák (30-34. terhességi héten vagy
utána születettek) esetében a leggyakrabban felmerülő probléma az RDS (egyfajta
légzési elégtelenség). Néhány esetben komoly megfontolás tárgyát képezi a KMC,
de kevés kivételtől eltekintve röviddel a szülés után megkezdhető a módszer.
Minél kisebb az újszülött súlya, annál nagyobb a komplikációk valószínűsége és
annál hosszabb az idő, míg a KMC elkezdhető. Ennek ellenére minden esetben fel
kell ajánlani a szülőknek ezt a lehetőséget és ösztönözni, támogatni őket.
Kenguru-pozíció
A babát
függőlegesen helyezzük a mellkasunkra. A feje legyen oldalra és kicsit felfelé
fordítva, ez biztosítja a szabad légutakat és hogy a baba szemkontaktust tudjon
létesíteni a hordozójával. Ügyeljünk arra, hogy a baba feje ne billenhessen se
előre, se hátra! A kicsi pocakja legyen a hordozó gyomorszájának magasságában,
így elegendő helye lesz a hasi légzéshez, valamint az édesanyja légzése ingerli
a baba légvételét is.
Ebben a
pozícióban az édesanya szoptatni is tudja újszülöttjét, sőt, ikreket is
hordozhat és táplálhat.
Mennyi
ideig?
Amennyiben
a kenguru-módszert hagyományos inkubátoros ellátás előzi meg, érdemes lassan,
fokozatosan, apró lépésenként emelni az édesanya mellkasán töltött időt. A
kutatások azt bizonyítják, hogy napi 10 perc is pozitív hatással van az
újszülöttekre, mindenesetre a hordozási időt 60 perc alá nem érdemes
csökkenteni, mert a túl gyakori helyzetváltoztatás megterhelő a gyermek
számára. A bőrkontaktus idejét odáig érdemes elnyújtani, míg baba és szülője
gyakorlatilag a nap 24 órájában, éjjel-nappal együtt vannak.
A babák
táplálása
A
koraszülöttek szoptatása különös kihívás. Az első napokban előfordulhat, hogy
az újszülött nem tud szopni, így intravénásan kell táplálni. Amint azonban az
állapota megengedi, hogy szájon át etessük, megkezdődhet a KMC. A bőrkontaktus
elősegíti a tejtermelést.
A
30-32. hét előtt született babákat általában gyomorszondán keresztül táplálják,
de ez nem akadálya a kenguru-módszer alkalmazásának.
30-32.
hét közt világra jött babák táplálása történhet kanál vagy kis pohár
segítségével (a pipettával, fecskendővel történő táplálás azért nem ajánlatos,
mert egyrészt sok anyatej pocsékolódik el, melléfolyik, kicsöpög, másrészt
nehéz megfelelően tisztítani ezeket az eszközöket)
A
32.hét után született babák általában már képesek mellből is szopni.
A
legfontosabb, hogy a babánknak a testközelünkben folyamatosan rendelkezésre áll
a mell. Kicsi babáknál figyelembe kell vennünk, hogy hamar elfáradnak,
elalszanak evés közben, így gyakran esznek kevesebbet, hosszú szünetekkel. Az
éjszakai táplálással kapcsolatban a WHO ajánlása szerint a babaákat érdemes 2-3
óránként felébreszteni és megeteti.
A kenguru-módszer
keretein belül történő szoptatás módszereiről és az anyatej mennyiségének
növeléséről ebben a speciális helyzetben szoptatási tanácsadók adhatnak
felvilágosítást, a továbbiakban erre nem térek ki.
A kenguru-módszer
előnyeit nem lehet elégszer hangsúlyozni. Rengeteg pozitív hatását erőfeszítések
nélkül élvezhetjük.
Cikkünk a http://kangaroomothercare.com/ oldalon található anyagok felhasználásával készült.
Az Adamo hinta a babák első "lakhelye". Sokak nélkülözhetetlen babakellékévé vált ez a gyönyörű és praktikus magyar termék az évek során. Lágy ringatásával megnyugtatja a babákat, a nehezebben alvó picik is hamar álomba merülnek benne. Később pedig a baba első hintájává avanzsálódik.
