Mit teszünk ezért?
1. Tervezés, tervezés, tervezés:
Igyekszünk elkerülni az impulzusvásárlást és a sietős, utolsó pillanatra hagyott ajándékbeszerzést, mert azt tapasztalom, hogy ilyenkor rendszerint rosszul döntünk... Nagyon hamar megtervezzük, hogy mit fognak kapni a gyerekek, a nagyik, és úgy egyáltalán, mindenki, és ehhez a tervhez igyekszünk magunkat tartani. Hogyan?
A drága közös táblázatunkkal. Mivel a mi gyerekeink például ajándékrajongók (és én is!) a minimalizmus nálunk a szélsőségesen sok vásárlástól a tervezett, megfontolt, és jól beosztott meglepetésekhez vezető utat jelentette. Ha évközben valami nagyon megtetszik a gyerekeknek, és vágyakoznak rá, akkor a meglepi bekerül a drive listába. Ha soha többé nem jön elő gondolatban sem, nem ő lesz a választottunk, ha igen, és tartós marad a rajongás, illetve a szülői szűrőn is átjut, akkor bekerül a lehetőségek közé. Ezt a listát minden családtaggal megosztjuk, és mindenki eldönti, hogy mit szeretne ebből beemelni az ajándékok sorába. Így tudtuk elérni, hogy az egyszeri fellángolásokat okozó semmiségek kiessenek, ne gyűljön otthon a lom, és azt is, hogy a hirtelen felindulás megfontoltsággá szelídüljön. A lista alapján már pofonegyszerű a beszerzés, és sokkal nagyobb a sikerünk is, a lányok vágyait is ügyesebben mérjük fel: mi a valós sóvárgás, és mi az, ami csak múló szeszély.
2. Minimál csomagolás:
Szeretünk arra is törekedni, hogy a lehető legkevesebb szemetet termeljük a csomagolással, így évek óta sima barna papírba csomagolunk. A Pinterest nagyon jó barátotok lesz ebben, csodás dekor ötleteket találhattok. Én a garázsban tartom a becsomagolt cuccot ezután, hátránya talán, hogy sérülékenyebb, mint a pusztán magában díszes társai, vigyázni kell picit, hogy a választott dekor tartson karácsonyig. Vagy egy nappal előtte kell véglegesíteni a csomagolást. :) A gyerekeket nálunk tavaly ilyen rénszarvasok várták a fa alatt.
3. És ami a fa alá kerül...
Természetesen a legfontosabb, hogy olyan ajándékok jöjjenek be ilyenkor a tárgyaink nagy körforgásába, amelyek tartósak, magas minőségűek, és nem válnak hulladékká. Gyerekekkel karácsony táján az embert elönti a plasztikáradat: műanyag babák, pónik, és építők, villogó-zenélő, fejlesztő és kevésbé fejlesztő cuccok ezrével ömlenek mindenféle fifikás hirdetés formájában a fejünkre. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy ezek a játékok nagyon hamar kinőhetőek, a nagyon kérdéses minőségük miatt pedig nemcsak kinőhetőek, hanem el is használódnak ez idő alatt.
Gyakorta kérdezik, hogy az általunk preferált open ended játékoknak is ugyanúgy örülnek-e a gyerekek, mint egy világító csillámpóninak...? A válaszom erre egyrészt az, hogy egyik nem zárja ki a másikat, ha nagyon szeretne pónit, természetesen kap időnként. Másrészt azonban azt hiszem, hogy fontos formálnunk a szemléletét is. Nagyon jó üzenetnek tartom azt, hogy a megkapott játék az ő kezükben kezd csak el igazán élni, a valódi értéket a közösen eltöltött délutánok rakják bele, nem a tárgy maga az örömforrás. Nyilván a direkt, instant örömök is kellenek az életben, az a fajta boldogság, amikor kibontom, és húúú, ez egy csoda (legalább is gyerekszemmel...:)), de kell más is, sőt, szerintem nagyon fontos, hogy legyen más is. Formálódnak, érnek, a nagy (6 éves) már kifejezetten boldog ezektől, pedig óriási Barbie rajongó. Nem kell egyik vagy másik irányzat híveivé válnunk, viszont feltétlenül kell őket tanítanunk minden tettünkkel, így az ajándékozással is.
Természetesen a legfontosabb, hogy olyan ajándékok jöjjenek be ilyenkor a tárgyaink nagy körforgásába, amelyek tartósak, magas minőségűek, és nem válnak hulladékká. Gyerekekkel karácsony táján az embert elönti a plasztikáradat: műanyag babák, pónik, és építők, villogó-zenélő, fejlesztő és kevésbé fejlesztő cuccok ezrével ömlenek mindenféle fifikás hirdetés formájában a fejünkre. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy ezek a játékok nagyon hamar kinőhetőek, a nagyon kérdéses minőségük miatt pedig nemcsak kinőhetőek, hanem el is használódnak ez idő alatt.
Gyakorta kérdezik, hogy az általunk preferált open ended játékoknak is ugyanúgy örülnek-e a gyerekek, mint egy világító csillámpóninak...? A válaszom erre egyrészt az, hogy egyik nem zárja ki a másikat, ha nagyon szeretne pónit, természetesen kap időnként. Másrészt azonban azt hiszem, hogy fontos formálnunk a szemléletét is. Nagyon jó üzenetnek tartom azt, hogy a megkapott játék az ő kezükben kezd csak el igazán élni, a valódi értéket a közösen eltöltött délutánok rakják bele, nem a tárgy maga az örömforrás. Nyilván a direkt, instant örömök is kellenek az életben, az a fajta boldogság, amikor kibontom, és húúú, ez egy csoda (legalább is gyerekszemmel...:)), de kell más is, sőt, szerintem nagyon fontos, hogy legyen más is. Formálódnak, érnek, a nagy (6 éves) már kifejezetten boldog ezektől, pedig óriási Barbie rajongó. Nem kell egyik vagy másik irányzat híveivé válnunk, viszont feltétlenül kell őket tanítanunk minden tettünkkel, így az ajándékozással is.
Ehhez a szemlélethez nálunk az alapozást az adventi időszak jelenti: a naptár kis zsebeibe a hétköznapok élményei kerülnek, kicsit ünnepibb ruhába öltöztetve, a 24 napra szóló üzenetek mindegyike valamilyen közös tevékenységre, élményszerzésre buzdít. Ez remek alkalom az elcsendesedés mellett arra is, hogy megalapozzuk a gyerekekben azt, hogy miről szól ez az ünnep, és arra is, hogy kicsit kivonjuk magunkat az állandó vásárlásra buzdítás alól. A felnőtteknek pedig sokszor ajándékozunk élményt, távolabbi rokonoknak egy doboz sütit például, amit a gyerekek adnak át, és a készítésében is tevékenyen részt vesznek természetesen.
4. Honnan?
Természetesen igyekszünk preferálni a hazai forgalmazókat a vásárlásaink során, és a pénzünkkel a kisebb vállalkozókat támogatjuk. Kutatjuk a beszerzési lehetőségeket, és igyekszünk lojálisak lenni a magyar vállalatokhoz és készítőkhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése