Könyvajánló - Anyasebek

Mostani könyvajánlónkat Ferenczi Beáta pszichológus, dúla tollából tolmácsoljuk Nektek:

Berencsi-Eke Csilla: Anyasebek Császármetszés az édesanyák szemével

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani az Ursus Libris Kiadó gondozásában megjelent Anyasebek című könyvet, ami a császármetszést átélt anyák és babák érzéseivel, élményeivel, illetve az átéltek feldolgozásának lehetőségeivel foglalkozik. Berencsi-Eke Csilla császáros anyukaként saját megélései kapcsán arra vállalkozott, hogy összegyűjtse sorstársai vallomásait. Találhattok olyan történeteket, ahol a műtét váratlansága, az életveszély lehetősége, a babától való elválás messzehatóan befolyásolta az anyák érzéseit, anyaságuk átélését. A programozott császárt bemutató fejezet a felkészültség és tájékozottság szerepére hívja fel a figyelmet, ami segíthet könnyebben elviselni a műtétet és a szülés utáni felépülést. Vannak olyan történetek is, amelyekben az anyák pozitívan élték meg a császármetszést, gyermekük megérkezését  ünnepelve. Sokan, sokfélék vagyunk, a szülésünk és születésünk a sajátunk, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen élmény. Az élmény jellemzőiről mind az anya, mind a baba szempontjából olvashattok érdekes tényeket, kutatásokon alapuló elképzeléseket az első fejezetben, míg a könyv zárásaként a Perinatus Alapítvány szakembereitől a szülésélmény feldolgozásának fontosságáról, szükségességéről és lehetőségeiről találhattok hasznos információkat.

A kötet helyi vonatkozása, hogy több Debrecenben szült édesanya történetét is tartalmazza, első fejezetét debreceni pszichológus (Ferenczi Beáta) írta és a könyvben szereplő több vers szerzője, fordítója is helybéli (Földiné Szőke Sarolta).

Ajánlom mindenkinek, aki a császármetszés után érez magában erőt és elszánást, hogy saját tapasztalatait mások gondolatai fényében újra értékelje.

„Most szültem meg a gyermekem.

Az a seb itt a testemen,

Az tett anyává engem -

már örökre viselem.

Büszke vagyok rá, és ha fáj is – szeretem.”

(Tokai Márta)

 

Részlet a szerző bevezető gondolataiból:

Kívánom, hogy találd meg a kiutat abból a fájdalomból, amit a császármetszés okozott neked, legyenek ebben segítségedre azok az édesanyák, akik vállalták, hogy leírják a történeteiket és azok a szakemberek, akik összeállították a könyv szakmai részét. Emberek vagyunk, esendő, érző emberek, akiknek mind fontos a története, amely egy aprócska rezdülése a világegyetemnek. Ez a rezdülés a születéssel kezdődik.

Részletek a szerző saját történetéből:

Életem legszebb napjának indult, de mégsem lett az.

Minden jel arra mutatott, hogy természetes úton születik meg a kisfiunk. Már hetekkel a szülés előtt tudtam azt is, hogy melyik nap fog megszületni a régóta várt kis csodánk. Egyik éjszaka megálmodtam a dátumot: 2011. augusztus 28. Még az ablakunkban lévő rózsa is, ami évek óta nem virágzott, hozott egy bimbót, és 28-ára ki is nyílt.

A megálmodott dátum előestéjén szép lassan elkezdett szivárogni a magzatvíz. Az orvosunk akkor azt mondta, hogy addig ne menjünk be a kórházba, amíg határozottan meg nem indul. Éjszakára a fájások is megérkeztek, és a magzatvíz is megindult. Így reggel 6 órakor bementünk a szülészetre.

Minden porcikám tiltakozott a császár ellen, főleg azért, mert sose gondoltam volna, hogy nem tudom megszülni a babánkat, és mert egyáltalán még csak számításba sem vettem a lehetőségét a császárnak, és nem is tájékozódtam róla, amit utólag már nagyon nagy hibának tartok.

Iszonyatosan féltem. Még kórházban sem voltam soha azelőtt, így a műtét gondolata és a kudarc érzése teljesen letaglózott.

Részletek a Ferenczi Beáta szakpszichológus és dúla által írt, A szülés és a születés élménye fejezetből:

A szülés élménye erőteljessége, ősi volta, az élmény ritkasága miatt lehet gyógyító, de traumatikus hatású is. Átélhető passzívan elszenvedett kudarcként, a kontrollvesztettség, a tárggyá válás és a kiszolgáltatottság érzésétől kísérve, de átélhető egész életet meghatározó csúcsélményként, erőt, gyógyulást és kiteljesedést adó eseményként.

A szülés nem tekinthető önmagában álló, elszigetelt eseményként, hiszen a várandósság, a szülés és a gyermek egyéves koráig tartó időszak érzései, élményei összefüggenek, egyaránt érintik az anyát, az apát és a gyermeket. A várandósság, a szülés és a korai szülői tapasztalatok felkínálják annak a lehetőségét, hogy elfeledettnek hitt régi problémáinkat újra átdolgozzuk.

Részlet a Perinatus Alapítvány munkatársai által írt, A szülésélmény feldolgozása fejezetből:

...Ha elképzelünk egy kisgyereket, akit valamilyen erős kellemes vagy kellemetlen élmény ér, láthatjuk, hogyan bánik a helyzettel: újra és újra elmeséli, lerajzolja, kérdez, eljátssza a történést, méghozzá nem is akárhogyan, hanem a saját ritmusában. Vagyis az élmény hullámokban utat kér benne, kifejeződik, és mint a hagyma levelei, rétegenként átdolgozódik a lelkében. Felnőttkorunkban is valahogy így működünk: a történések hatnak ránk, hatásaik pedig, amennyiben teret és időt szakítunk számukra, kifejeződést nyernek bennünk, azaz rájuk gondolunk, ábrándozunk, aggódunk és morgolódunk miattuk, beszélünk róluk, sőt visszaköszönhetnek akár az álmainkban is. Ha szabadon engedjük áramolni ezt a folyamatot, akkor idővel nyugvópontot talál, és elcsendesedik – úgy is mondhatjuk, hogy megemésztettük az élményt.