Mostani könyvajánlónkat Ferenczi Beáta pszichológus, dúla tollából tolmácsoljuk Nektek:
Berencsi-Eke
Csilla: Anyasebek Császármetszés az édesanyák szemével
Szeretném
a figyelmetekbe ajánlani az Ursus Libris Kiadó gondozásában megjelent Anyasebek
című könyvet, ami a császármetszést átélt anyák és babák érzéseivel,
élményeivel, illetve az átéltek feldolgozásának lehetőségeivel foglalkozik. Berencsi-Eke
Csilla császáros anyukaként saját megélései kapcsán arra vállalkozott, hogy
összegyűjtse sorstársai vallomásait. Találhattok olyan történeteket, ahol a
műtét váratlansága, az életveszély lehetősége, a babától való elválás
messzehatóan befolyásolta az anyák érzéseit, anyaságuk átélését. A programozott
császárt bemutató fejezet a felkészültség és tájékozottság szerepére hívja fel
a figyelmet, ami segíthet könnyebben elviselni a műtétet és a szülés utáni
felépülést. Vannak olyan történetek is, amelyekben az anyák pozitívan élték meg
a császármetszést, gyermekük megérkezését
ünnepelve. Sokan, sokfélék vagyunk, a szülésünk és születésünk a
sajátunk, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen élmény. Az élmény jellemzőiről
mind az anya, mind a baba szempontjából olvashattok érdekes tényeket,
kutatásokon alapuló elképzeléseket az első fejezetben, míg a könyv zárásaként a
Perinatus Alapítvány szakembereitől a szülésélmény feldolgozásának
fontosságáról, szükségességéről és lehetőségeiről találhattok hasznos
információkat.
A
kötet helyi vonatkozása, hogy több Debrecenben szült édesanya történetét is
tartalmazza, első fejezetét debreceni pszichológus (Ferenczi Beáta) írta
és a könyvben szereplő több vers szerzője, fordítója is helybéli (Földiné
Szőke Sarolta).
Ajánlom
mindenkinek, aki a császármetszés után érez magában erőt és elszánást, hogy
saját tapasztalatait mások gondolatai fényében újra értékelje.
„Most szültem meg a gyermekem.
Az a seb itt a testemen,
Az tett anyává engem -
már örökre viselem.
Büszke vagyok rá, és ha fáj is – szeretem.”
(Tokai Márta)
Részlet a szerző bevezető gondolataiból:
Kívánom, hogy találd meg a kiutat
abból a fájdalomból, amit a császármetszés okozott neked, legyenek ebben
segítségedre azok az édesanyák, akik vállalták, hogy leírják a történeteiket és
azok a szakemberek, akik összeállították a könyv szakmai részét. Emberek
vagyunk, esendő, érző emberek, akiknek mind fontos a története, amely egy
aprócska rezdülése a világegyetemnek. Ez a rezdülés a születéssel kezdődik.
Részletek a szerző saját
történetéből:
Életem legszebb
napjának indult, de mégsem lett az.
Minden jel arra mutatott, hogy természetes úton
születik meg a kisfiunk. Már hetekkel a szülés előtt tudtam azt is, hogy melyik
nap fog megszületni a régóta várt kis csodánk. Egyik éjszaka megálmodtam a
dátumot: 2011. augusztus 28. Még az ablakunkban lévő rózsa is, ami évek óta nem
virágzott, hozott egy bimbót, és 28-ára ki is nyílt.
A megálmodott
dátum előestéjén szép lassan elkezdett szivárogni a magzatvíz. Az orvosunk
akkor azt mondta, hogy addig ne menjünk be a kórházba, amíg határozottan meg
nem indul. Éjszakára a fájások is megérkeztek, és a magzatvíz is megindult. Így
reggel 6 órakor bementünk a szülészetre.
Minden porcikám tiltakozott a császár ellen, főleg azért, mert sose
gondoltam volna, hogy nem tudom megszülni a babánkat, és mert egyáltalán még
csak számításba sem vettem a lehetőségét a császárnak, és nem is tájékozódtam róla,
amit utólag már nagyon nagy hibának tartok.
Iszonyatosan
féltem. Még kórházban sem voltam soha azelőtt, így a műtét gondolata és a
kudarc érzése teljesen letaglózott.
Részletek a Ferenczi Beáta
szakpszichológus és dúla által írt, A szülés és a
születés élménye fejezetből:
A szülés
élménye erőteljessége, ősi volta, az élmény ritkasága miatt lehet gyógyító, de
traumatikus hatású is. Átélhető passzívan elszenvedett kudarcként, a
kontrollvesztettség, a tárggyá válás és a kiszolgáltatottság érzésétől kísérve,
de átélhető egész életet meghatározó csúcsélményként, erőt, gyógyulást és
kiteljesedést adó eseményként.
A szülés nem
tekinthető önmagában álló, elszigetelt eseményként, hiszen a várandósság, a
szülés és a gyermek egyéves koráig tartó időszak érzései, élményei
összefüggenek, egyaránt érintik az anyát, az apát és a gyermeket. A
várandósság, a szülés és a korai szülői tapasztalatok felkínálják annak a
lehetőségét, hogy elfeledettnek hitt régi problémáinkat újra átdolgozzuk.
Részlet a Perinatus Alapítvány
munkatársai által írt, A szülésélmény feldolgozása
fejezetből:
...Ha elképzelünk egy kisgyereket,
akit valamilyen erős kellemes vagy kellemetlen élmény ér, láthatjuk, hogyan
bánik a helyzettel: újra és újra elmeséli, lerajzolja, kérdez, eljátssza a
történést, méghozzá nem is akárhogyan, hanem a saját ritmusában. Vagyis az
élmény hullámokban utat kér benne, kifejeződik, és mint a hagyma levelei,
rétegenként átdolgozódik a lelkében. Felnőttkorunkban is valahogy így működünk:
a történések hatnak ránk, hatásaik pedig, amennyiben teret és időt szakítunk
számukra, kifejeződést nyernek bennünk, azaz rájuk gondolunk, ábrándozunk,
aggódunk és morgolódunk miattuk, beszélünk róluk, sőt visszaköszönhetnek akár
az álmainkban is. Ha szabadon engedjük áramolni ezt a folyamatot, akkor idővel
nyugvópontot talál, és elcsendesedik – úgy is mondhatjuk, hogy megemésztettük
az élményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése