A honlap magazinjában a közönség számára ismert, és kevésbé ismert, de a témában tevékenykedő emberekkel beszélget (na nem azért, mert én is szerepeltem az egyikben, hehe), ezáltal fontos ismeretterjesztő szerepet is magára vállalva, amellett, hogy szórakoztat.
Amikor itt a blogon írtam a kötődő nevelésről megjelent könyvekről, szintén linkeltem a magazinra, hiszen tömör és rendkívül érdekes szöveget találtam ott a témában.
Sok más, a mi tevékenységünkhöz is kapcsolódó anyagot olvashattok még ott, például a babahordozásról, hordozó szülőkről és hordozást oktatókról.
Egy részletet kiemelnék, mert bár minden nyilatkozót ismerek, Zsuzsi tevékenysége különösen közel áll a szívemhez (az ő remek kendős video-it láthatjátok egy korábbi bejegyzésemben):
Zsuzsa szerint nagyon jó, ha egy-egy közösségen belül az anyák megmutatják egymásnak, hogy kell használni a hordozóeszközöket, de hosszú távon és általánosságban szerencsésebb, ha szakember mutatja meg az egyes lépéseket. Egyrészt így biztonságos, másrészt sokszor egyedül a hordozási tanácsadó és tanfolyamvezető adhat adekvát válaszokat bizonyos kérdésekre, amelyekre más anyák esetleg nem tudják a választ.Zsuzsi egyébként hóban-fagyban, fővárosban, kisvárosban, mindenhol folyamatosan kiáll a babahordozás ügye mellett, nézzétek meg ezt a kedves video-t...
– Az anyák döntő többsége ma már eljut odáig, hogy megismerkedik néhány hordozóeszközzel –mondja. – Ennek nagyon örülök. Az én célom az, hogy ezek az anyák meg is maradjanak a hordozás útján, és ne hagyják magukat letéríteni róla.
– Lebeszélik a hordozásról azokat az anyákat, akik már egyszer kipróbálták, éltek vele, szerették? Hogyan?
– A mi kultúránkban az asszonyoknak, anyáknak nincs annyi önbizalmuk: ha egy idősebb és/vagy tapasztaltabb ismeretlen-ismerős markáns véleményt fogalmaz meg az övéikkel szemben, biztos, hogy elgondolkodnak rajta. Ami a rosszabb: elbizonytalanodnak tőle. Azoknál a népeknél, ahol több generáció él együtt, mire egy anya odáig eljutott, hogy megszülte az első gyermekét, addig a család és az ismerősök körében több gyermeket -- nem a sajátját tehát -- gondozott és hordozott. Nálunk ez nem így van. A mi kultúránkban a legtöbbször akkor találkozik egy lány először közelebbről csecsemővel, amikor saját maga szül. Honnan lenne meg benne az a magabiztosság és a tapasztalat, ami ahhoz szükséges, hogy fel merje vállalni azt, amiben ösztönösen hisz? Ezeknek az anyáknak igyekszem én is segíteni, ha hordozni akarnak. Hogy hordozzanak és higgyenek benne, tartsanak ki mellette.
Szeretettel ajánlom a továbbiakban is a Minivilág honlapot, a cikkeket és a rendezvényeket is!
Januártól a Mamami Boltban is lesz Babahordozási tanácsadás, figyeljétek az Eseménynaptárt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése