KÖNYV-KÖTŐDÉS - könyvajánló a kötődő nevelésről

Lassan tovatűnő ifjúságomat fedeztem fel újra, mikor véletlenül kezembe akadt egy Adrian Mole könyv. Abban vannak ilyen kitekert nyelvi fordulatok  - köszönhetően az angol humort értő fordításnak - mint "lassan tovatűnő ifjúság". Mint amikor Adrian soha el nem készülő művének a címével találkozunk a könyben, na, annál nagyobb baromságot nehéz is lenne kitalálni, ugyanis a fennkölt mű címe: "Ímhol hazámnak sík hegyei". Olyan jóleső érzés volt megint Adrian Mole-t olvasni, mint annak idején kamaszkoromban (ami kb. pont ugyanannyira volt frusztráló, mint Adrian egész élete), csak akkor az "A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója" és az "Adrian Mole újabb kínszenvedései"-t fogyasztottam egészséggel. most ezeket a fiamnak vettem meg, de ő még csak 11 éves, szerintem egyelőre ő nem tudja még ennyire értékelni ezeket a remekműveket. Szóval személyes "Adrian Mole revival tour"-om első állomása az "Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek" című fantasztikusan szürreális könyv volt, amelyben Andy immár 34 és 3/4 éves (bizony, itt megint számítanak a hónapok, mint annak idején tizenéves korunkban... csak más szempontok miatt), és pont ugyanannyira lúzer, mint tinikorában.  Jelenleg épp az "A 23 és 3/4 éves Adrian Mole küzdelmei"-t olvasom, és vinnyogva röhögök rajta. Továbbá irigylem Katit, aki megrendelte magának a még csak angolul kapható "Adrian Mole and the prostate years"-t.
De hogy jön ez ide? Látszólag sehogy, de ne aggódjatok, mindjárt keresek egy kapcsot...
Netán én is írói babérokra vágyom? Ahogy Adrian meglátása szerint Oxfordban vagy mindenki már publikált író, vagy az akar lenni, én is gyerekkorom óta dédelgetek egy ilyen álmot, de ne rémüljön meg senki, ez szerintem még odébb van.
Viszont büszkén tudatom, hogy van, aki megvalósította álmát, és olyan könyvet írt, amit mindenki, aki az általunk kedvelt gondoskodási nézettel, a kötődő neveléssel napi szinten foglalkozik, nagy örömmel várt. Tudtuk, hogy készül a mű, hiszen a Mamamin is nyomon követhettük az alkotást, és a szerzőnek "kölcsönadott" személyes történeteket a kötődő nevelésről.
Nagyon vártuk már Andi könyvét, vagyis Dr. Büki Andrea: Ölelj át! - a kötődő nevelésről mindenkinek című művét.

Azért is vártuk, mert végre egy olyan összefoglalót adhatunk vevőink kezébe, ami röviden, a kötődő nevelés fogalmát egyáltalán nem ismerőknek is érthető módon adja át, ami nekünk a mindennapi gyakorlat. Ez nem azt jelenti, hogy ezzel a kezünkben van a gyereknevelés Szent Grálja, hanem azt, hogy egyetlen olyan út van a gyermekünkről való gondoskodás során, ami számunkra evidens és természetes. Kicsit úgy tudom ezt jobban magyarázni, mint amikor megkérdezik, hogy akkor a hordozáskor a baba soha többé nem fog sírni? Nem, nem ezt jelenti, hanem azt, hogy bármi baja van, a legtöbb, amit tehetünk annak megszüntetésére, hogy megteremtjük a testközelséget, ezzel csökkentve a baba testi-lelki fájdalmát az adott helyzetben. És persze, kevesebbet fog sírni, mert a babahordozással sokkal jobban egymásra tudunk hangolódni:)
Íme a könyv fülszövege:
A könyv első része áttekinti a kötődéselméletet, valamint elemzi a csecsemőkori nevelés hosszú távú hatásait, a második részben pedig kiderül, miért jó (a szülőnek is) az igény szerinti szoptatás, a hordozás, az együttalvás, hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt.
A kötődő nevelés lényege, hogy hallgassunk a bennünk lapuló gyermekgondozó ösztönökre, hogy megtaláljuk azt, ami a gyermekeinknek és nekünk, szülőknek is a legjobb, ahelyett hogy ismeretlen eredetű dogmákat, orvosi előírásokat és nevelési „szakértőket” követnénk.
A szerző orvos, gyermekpszichiáter, gyakorló édesanya.

Büki Andi könyvét szintén Mamamis társunk, Kiss Andi illusztrálta, aki további terveket dédelget, mi meg erősen szurkolunk neki... Nem tagadhatom, hogy bizony megint minden szál összeér, mert a jeles illusztrátor azonos egyik kedvenc blogom szerzőjével, és egyik vendégposztunk írójával, de meg sem kísérlem felsorolni, hányféle dologgal foglalkozik még.
Büki Andival készült egy interjú, amelyet szintén mamamistársunk készített, itt olvashatjátok.

Azért is örülünk Andi könyvének, mert egyelőre nem túl gazdag a magyar nyelvű kötődős-irodalom. Eddig "alapkönyvként "Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában" című örökérvényű művét ajánlottuk, mint olyat, amiben magyarázat van arra, amit amúgy is sejtettünk, de jólesik leírva látni.

Több helyen találhatunk különféle megközelítéseket a témáról, majdnem 2 éve én pl. Évust kértem meg, hogy írjon arról, ő hogyan látja a kötődő nevelést. Továbbá találtam egy nagyon érdekes könyvajánlót egy bloggertől, akinek gyereke nincs (Liedloff-nak sincs, tehát nem ezen múlik...), és fiatal férfi lévén főleg érdekes, hogy ő mit gondol. Ajánlok még egy honlapot, ami kifejezetten a kötődéselmélettel foglalkozik. És természetesen ajánlom az egész Mamami honlapot és fórumot, amelynek alapvetése a kötődés... Ennek megfelelően kicsit nehéz is célzottan topikokat kijelölni belőle, de ezt, ezt és ezt bátran ajánlom. Liedloffal is készült természetesen interjú, több is, de a netet böngészve úgy tűnik, nem elég. Azt sem értjük, vajon miért nem publikált tovább... Egy vele készült interjú magyar fordítását itt olvashatjátok el.

A Mamami Boltban mindkét könyv folyamatosan kapható (Adrian Mole beépítésén kicsit még dolgoznunk kell, mert bár rettentő kreatív vagyok, nem találom azt a gondolati fonalat, amire felfűzhetnénk eme irodalmi gyöngyszemeket...). Ezen kívül tartunk jó néhány várandóssághoz, szüléshez, babagondozáshoz kapcsolódó könyvet. 
Szerintem most gyönyörködjünk kicsit...
A képet készítette: Mikus Kata (www.ribizlifoto.hu)
Az alábbi képeket készítette: Gelléri Péter (www.gelleri.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése