MIÉRT ÉPPEN ALASZKA? - vendégposzt a babahordozásról

Miért éppen ez a hülye cím? Nem tudom, állandóan piszkál valami, hogy idióta, a tárgyhoz semmiben sem kapcsolódó címeket adjak a bejegyzéseknek...Imádom ezt a sorozatot, annyira nem volt benne senki sem normális, az összes szereplő és történés szürreális és szerethető volt. Azért valami kis "linket" mégiscsak felfedeztem, most jut eszembe. Hiszen a mostani bejegyzést Szamócamama (mamamis nickjén), ill. Renardette (a saját blogja nickjén) alkotta, és hát ő minden, csak nem mindennapos, azt pedig szeressük! Amikor elkezdtem olvasni a blogját, az Írgulyást, hangosan röhögtem. Rögtön meg is fogalmazódott bennem, hogy egyszer még kérek tőle valamit, mint Virág elvtárs Pelikán elvtárstól...

Nem voltam rest tehát kérni, ő pedig elvárásaimnak megfelelően megint nagyot alkotott. Kérdezte, hogy miről írjon, mondtam, hogy mindegy, csak legyen benne hordozás. Ugyanis ő is hordozza a babáját, valahol Alsó-és FelsőBrüsszel között. És szerintem kb. ő az egyetlen, aki egy ilyen kicsit posztszocialista, teljesen irreális életkép alapján úgy gondolta, hogy a Chunei pont megfelelő lesz a céljaira. Na, az el is felejtettem tőle megkérdezni, hogy ilyen cukker kis táskát is adtak hozzá...?

Íme a mű, fogadjátok szeretettel:

"Miért pont chunei?

Amikor elterveztem a gyerekhordozást még pocakosan, jól eldöntöttem, hogy majd lesz EGY tuti kendőm és kész, nem kell ezt bonyolítani, variálni!
És így is lett, mert vettem egy kendőt... aztán gyorsan varrtam két mei-tait is, meg kacsingattam jobbra-balra, mert pici fiam sehogy se vette jó néven a kendőben hátrakötési kísérleteimet és olyan decibelekkel üvöltött a fülembe az SHBC közben amitől Yoda-mesternek is remegni kezdett volna a feje, nemhogy egy kezdő anyának.

Kendőből egyébként Dydimos Indio-m van, ebből is  a jacquard mintás ruby-mandarin, ami a kedvenc szinem és tényleg megpuhult a használattól (pedig féltem, hogy nem fog és attól is féltem, hogy megérzi, hogy félek, de semmi. Nem harapott meg.)
Járt hozzá füzetke, sőt -haladunk a korral DVD-is, a füzet és szamóca plüssmaci segítségével egész jól belejöttem az előrekötésbe, a csípőt a Manó nem szereti, de lehet hogy még kicsi hozzá, a DVD meg mint  többrétegű kreatív fejlesztő eszköz vonult be a háztartásba. Papírborítójával a fiam masszírozta meg a fogcsíráit, maga a DVD pedig a nemében az egyetlen, amely három különböző korú és fajtájú Mackintos laptopba ragadt bele kiszedhetetlenül, sokat fejlődött az angol szakszókincsem, mire MAc-fórumokról kiböngésztem, hogy hogy lehet kiszedni mégis.
Miközben az: "apám főnökétől kölcsönkapott laptopjába beragadt a haverom pornofilmje, estig ki kell szednem, mit csináljak!"  típusú bejegyzések között kotorásztam a helyes megoldásért, eszembe villant, hogy mire asszociálna a helyi fórumozó közönség, ha  beírnám, hogy "beragadt a kendő-kötözős DVD-m"...
De minden poénkodást félretéve nagyon sokat használtam a kendőt az elmúlt hónapokban és tagadhatatlanul a legcsinosabb és sokoldalúbb hordozóeszközöm.

Mamamis segítséggel hátrakötni is megtanultam úgy-ahogy, de bejött a tél, a réteg pulóverek, kabát, a hólé és a latyak, és be kellett látnom, hogy egy 4,20 as kendőt képtelen vagyok úgy levenni, hogy azt közbe párszor ne húzzam végig a földön.

Emellett itt van még a kettes számú helyzet: a gyerek apja. Aki imádja őt cipelni, de az elől zsebest még úgy ahogy kis segítséggel megtanulta, a hátrakötésre viszont határozott NEM-mel válaszolt.
Párom mindennemű kötözős dolgot utál, legszívesebben cipőfűzője se lenne, én meg kezdtem csöndben kétségbeesni, mert a Manó viszont nem babakocsi kompatibilis és így az a patthelyzet állt elő, hogy ha én nem vagyok otthon nem tudnak kimenni a lakásból.

Pár átguglizott éjszaka után fölfedeztem a chunei-t és röpke két hónap gondolkodási idő után meg is rendeltem Koreából.

Figyelem, Koreai etimológia következik!
A chunei őse a podaegi.
A podaegi koreaiul hordozó kendőt/anyagot jelent.
Az őspodaegi egy egyszerű törzsre tekert pokróc volt amely segítségével a hátukra kötötték a koreai anyák a babát mikor dolgozni mentek a földekre.
A  hordozópokróc a földek után bejött a nagyvárosokba is, és itt rohamos fejlődésnek indult, pántokat kapott, szabása lett, még később pedig csatot és tépőzárat is ráapplikáltak és chunei -nek nevezték el.

A chunei ugyanúgy mint elődje a podaegi, a törzs teljes felületére osztja el a gyerek súlyát, de könnyítés képpen, kötéstan helyett, elöl egy tépőzára és egy csatos öv segítségével applikálhatjuk magunkra.
Felvenni végtelenül egyszerű mind előre mind hátra, az ember belebújik,mint egy mellénybe.
Kötözhető alkatrésze nincs neki.
A modern chuneiben van egy biztonsági ülés amit én szeretek használni, ha hátra veszem föl a gyereket.

A chuneinek két vállpántja van, ami talán a fotón is látszik, nem túl vastagok.

Ez kicsit meglepett elsőre, de az az egyszerű oka, hogy a gyerek súlyát nem a vállpántok tartják, ezek arra szolgálnak, hogy az eszköz ne billenjen ki túlzottan hátrafelé.
Ebből következőleg egészen más érzés a chunei vállpántja ami inkább a kulcscsonton támaszkodik és hátrafelé húz, mint a Mei-Taié ami a váll-lapra nehezedik és  inkább lefelé nyom.
Számomra külön pozitívum hogy mivel hipergyorsan föl lehet venni, tulajdonképpen nincs ideje a fiamnak belejönni az üvöltésbe, mire elkezdene szirénázni, már fönn is van és vigyorog.
Lakásban is elég gyakran használom, lépcsőn föl-le, jobb szeretem, ha rám van kötve a Manó és én meg tudok kapaszkodni.

Most azt nem lehet mondani róla, hogy jobb mint a...
Mert egész egyszerűen más.
Szépnek például kifejezetten nem mondanám az enyémet, mert ronda.
Persze ez is ízlés dolga, a koreaiaknak például tetszik.
Az enyém egy "nyári modell" ami azt jelenti, hogy sok része háló szerű anyagból van és azért preferáltam ezt a tiszta pamuttal szemben, mert párom olyan mint egy hőerőmű, a gyerek szintúgy, ezért nálunk egy hordozóeszköz inkább "csak" tartsa a gyereket, ne melegítse.
Élénken emlékszem a közös nyári Dydimos gőzfürdőkre...

Az esztétikára visszatérve érdemes pár pillantást vetni arra a gyönyörű reklámanyagra ami a chunei-el együtt jött, egyenesen Koreából.(lásd a cikk elején)
Én napokig csak ámultam rajta és elképzeltem azt a botrányt  amit ez Budapesten tudna kavarni mint óriásplakát.
-Az még hagyján, hogy enyhén pszihodelikusak azok a margaréták ott a háttérben.
-Hogy a kegyetlen reklámfotós bokából amputálta a házaspárt, még azt is megbocsájtom, habár 5 év fotósképzése hörög bennem.
-De apuka testtartása meg a rúzs az ajkain az csúcs, kész ,nincs ilyen.
Persze van, és Koreában biztos működik, mert szemmel láthatólag veszik a terméket a családok, szóval akkor is lehet valaki jó apa ha rózsaszín virágmintás hordozóban cipeli a kölköt és hosszú órákat tölt a reggel a sminkkel.

Nekem direkte tetszik, hogy a prospektusban a fotók legalább 60% án az apuka cipelte a bébit, az anyuka meg biztatóan mosolygott hozzá!

Chunei-t sok cég gyárt, sokféle modellt, és mivel Koreán kívül nem igazán elterjedt (értsd: egyáltalán nem ) nem volt alkalmam másfajtát kipróbálni mint amit megrendeltem, így nem mondhatom azt, hogy ez-vagy az jobb.

A többi chunei verzióról megkérdeztem tehát Jen-t aki a blogja alapján nagyon csinos és az Ő blogshop-jából rendeltem az enyémet.
Nos tehát Jen szerint az iHosa modellek kevésbé merevítettek, szabottak ezért nagyobb gyerek hordozására alkalmasabbak.
Az iPhyeonhae  gyártmányai pedig struktúráltabbak, így jobban tartják a kisebb babákat.
Ez utóbbi cég csak 2 méretben gyárt chunei-t, a méretezésnél elsősorban a hordozó személy nagyságát kell figyelembe venni. Az "mellény" oldal része húzott/gumis, így van hely a növekvő babának.

Talán egyetlen szituáció van ahol nálunk minden más fölött bevált a chunei, ez pedig a repülőgép.
A reptereken előszeretettel rángatják le az emberről a gyereket mindenféle security check ürügyén,  meg van olyan is, hogy magamtól  levenném, meg fölvenném, meg pelenkázni kell, meg újra fölvenni és persze mindezt tömegben és gyorsan.
Ebben tapasztalataim alapján verhetetlen a chunei,  másodpercek alatt fönt van és senki nem tud rálépni a lelógó száraiban mert nincs neki.

Most itt el lehet képzelni mindenféle szép kodacolor fotót ahogy chuneiben főzök, mosok, autót szerelek, rizst szedek, pelenkázok, vagy éppen részecskegyorsítót építek,  miközben a szegény többség sanyarú arccal babakocsit tol a hóban.

Sajnos nem megy nekem az "önarckép a hátamról " mint fotóműfaj, a  segítségem meg rövidlátó, úgyhogy ha valakit érdekel van egy nagy csomó életlen képem, amin már a fotobizgerélő szoftver se segít.

ps: a helyesírás ellenőrző programom szerint a "blog-shop"helyesen írva "gyalogszán", ha valakinek ennél kreatívabb javaslata van, kérjük jelezze..."

Köszönjük szépen Szamócamama-Renardette-nek a munkát! 

Mi nem vagyunk ilyen bátrak, hogy Chunei-t áruljunk, de szebbnél szebb Didymos és Girasol kendők keresik szebbnél szebb gazdáikat a Mamami Boltban!

Kedvcsinálóként nézzétek meg barátunkat, Petit, a moshatópelusos blog gazdáját két gyönyörű gyerekével: Mirjamot elöl hordzza egy Didymos kék-fehér Indio-val, Benyust meg háton a lenes Didymos Indióval. 

További linkek Didymos és Girasol kendőkről (a mamami fórumos képeket csak regisztrált felhasználók láthatják)

Celesztina Viki a Didymosról itt  és itt ír. A Girasolokról pedig itt, itt és itt.

A Mamamin a Girasolokról itt és itt olvashatsz, a Didymosokról pedig itt, és itt.