Újszülött a házban!

(Cikksorozatunk első részét itt találod.) 

Kisebbik lányunkat éppen a minimalizmussal való ismerkedésünk idején vártuk. Nagyjából beálltunk egy rendszerre, de abszolút nem tudtuk elképzelni, hogy hogyan megy majd ez egy újszülöttel. Napi 10 pelenkával, egy csomó popsitörlővel indultunk mindenfelé, különböző babagondozási eszközök garmadája állt rendelkezésünkre a nagyobbik lányunk születésekor, melyek nagy része a szelektálás áldozata lett... Hogyan tovább? Mire van igénye egy újszülöttnek, vagy éppen egy csecsemőnek? 

Nos, igen kevés gondolkozás után rá kellett jönnünk, hogy az újszülöttnél minimalistább lény nem igazán van a világon. :) Testközelségen, szerető családon és rengeteg figyelmen kívül igazából szinte semmit nem kérnek. Min változtattunk? Hogyan igyekeztünk a legegyszerűbben megélni az apró babás időszakot? Nagyjából így:

1. Az aranyszabály: Nem vásárolok előre!

A babavárás egyik természetes részeként kezeltem az első várandósságom alatt a bevásárlást. A "mi lesz ha hétvégén elérhetetlenné válik számomra az összes kereskedelmi egység, és azonnal szükségem lesz egy fejlesztő körforgóra?" gondolata volt a motiváló erőm. A második lányunk érkezésére megnyugodtam: tudtam, hogy aznap is kinyit minden, amikor megszületik a gyerekünk, sőt, az azt követő napokon is minden rendben lesz. Tehát kivártunk, és néhány alapvető dolgon kívül nem vásároltunk. Vártuk a felmerülő igényeket. Nem sok volt.

Hogy mit úsztunk meg...?

- Egy halom babajátékot...

A kislányunk érkezése után is erősen castingoltuk a kínálatot: legyen természetes anyagból készült, bájos, a későbbiekben is jól használható, és valami olyan, ami jelképévé válik a kislányunk babakorának. A nagyobbik csaj első hónapjaiból is összesen egy, nagyon kedves játékot őriztünk meg, most megpróbáltuk meg sem vásárolni a többit. A születendő kislányunkat tehát mindössze Sophie zsiráf várta az ágyában, ő azonban az egész első évet végigkísérte. Álszent sem szeretnék lenni: természetesen idővel gyűjtött még készletet, de nagyjából harmadannyi játékkal küzdötte át magát a gyermekkoron, mint a nagyobbik lány. És minden rendben van vele! :)


Klasszikus kétgyermekes kérdésként természetesen számtalan egyéb dolog merült fel a játékokkal kapcsolatban - hiszen továbbra sem szerettük volna, ha elöntik a lakást. A legjobb stratégiának az bizonyult, hogy olyan játékokat választottunk, amelyek közös tevékenységekre sarkallják őket, és nem kell mindenkinek egy-egy darabbal rendelkeznie belőlük. A féltékenységet természetesen nem igazán kerültük el, ahogy az enyém-tied viták nyomán kialakuló demarkációs vonalak felhúzását sem, és szükségesnek éreztük azt, hogy legyen ami csak egyiküké, vagy csak másikuké. Azok a játékok, amelyek nagy projekciós felüleletet biztosítanak nekik, amelyek szerepjátékhoz vezetnek jellemzően ma is a legjobbak a gyerekszobában. 
- Babakocsit ...

Nem vettük meg előre, mert a terveinknek megfelelően az első pár hónapban kizárólag hordoztunk. Később is elvétve került elő a babakocsi, mert aki egyszer hordoz, hamar rájön, hogy mennyivel egyszerűbb a mozgás, a közlekedés, hogy üres a csomagtartó, hogy van két keze - és ezt bizony nagyon nehéz később elengedni... :)

- Az átmenetileg használható tárgyak hadseregét...

Nagy kérdésünk volt az is, hogy hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy az első év végére iszonyú sok szelektálandó holmink maradjon, amit kinőttünk vagy szükségtelenné váltak. Nem lett szükségünk soha játszócumira, sőt, babaruhát is akkor vásároltunk, amikor hazaértünk a kórházból, mert meguntuk az időjárás saccolást és a méret küzdelmeket. :) És amit vettünk...? Nos, azzal kapcsolatban úgy határoztunk, hogy itt is a strapabíró, minőségi cuccokat fogjuk preferálni, és csak annyit vásárolunk, amennyire szükségünk lesz. Azokat választjuk, amelyekből egyet-egyet elteszünk az unokáinknak is akár, vagy amelyeket lelkiismeret-furdalás nélkül tudunk továbbadni másoknak, mert tökéletes állapotban maradnak. Szárítógéppel, az ország második legnagyobb városában élve igazából mindenből, ami a klasszikus kelengye része egy darab bőségesen elegendőnek bizonyult.  (A tartósságot megcélzó projekt remekül sikerült, talán túl jól is, mert a babatakaró azóta is használatban van... :)

2. Mosható pelenka:

A legnagyobb kétkedéssel azt a napi 10 pelenkát néztem, amit az újszülött lányom termelt. Iszonyú sok hulladék, nagyon természetellenes kialakítás - nem láttam, hogy mi a jó benne, de a másik utat sem igazán. Nagyjából három hónapos volt a kisebbik lányunk, amikor bepillantást nyerünk a mosható pelenkák világába. Egyrészt azt éreztem, hogy ez az a dolog, amit örömmel tudok a gyerekemre adni: természetes, bőrbarát, jót tesz a kicsit fejletlen csípőjének is (gyönyörű...:).
Azonban ahogy elmerültem a kérdésben, egyre nehezebbnek tűnt: AIO, méretes, prefold, zsebes, külső... Elképzelésem sem volt arról, hogy melyik kell nekünk, mit fogok vele kezdeni, hogy adom rá, stb.

Miután személyesen kértem segítséget a boltban, hamar rájöttem, hogy kissé túlolvastam magam a kérdésben. A mosható pelenka végtelenül egyszerű. Megvásároltuk a kezdőkészletet, hazamentünk, ráadtuk, és működött. A világ legegyértelműbb dolga lett, hogy ezt adom a gyerekemre. Ha újra belevágnék a babázásba, az első másodperctől ezt használnám.

(Ha neked is misztikus ez a kérdés, gyere el a Simplicity fesztivál ökopiacterére, megmutatjuk, hogyan működik!)

Összességében egy újszülött mellett a legjobban használható alapelvnek az egyszerűség fenntartására az bizonyult, hogy kivárunk. Nem halmozunk előre, nem készülünk az apokalipszisre. Ami fontos és szükséges, abból pedig igyekszünk tartósat vásárolni, olyat, ami nem válik selejtté vagy feleslegessé egy év alatt. 

 (A sorozatunk befejező része a misztikus mindennapokról és a hulladék minimalizálására való törekvéseinkről szól majd.)