A hordozáshoz mindig két ember kell a hordozó és a hordozott, a hordozó legyen nő, vagy férfi akár gyerek is lehet, ha nagyobb és jó erőben van, olyan közelségbe kerül a hordozottal, ami túllép minden intim szférán és aurán és mindenen és mégis milyen jó mindkettőnek.
Az összhang, a járás ritmusa, a szív dobbanása, a levegő vétel üteme, ami összemosódik a hordozó és a hordozott között, és együtt lehetnek újra, úgy mint a pocakban és ez olyan mérhetetlen örömmel tölti el mindkét felet, hogy egy hordozott baba nem sír, olyan szinten van kielégítve az igénye ami miatt egyszerűen nincs oka arra, hogy órákat ordítson.
Talán ez az a helyzet, amikor egy apuka is kicsit át tudja élni a pocakos lét varázsát, egészen át tud szellemülni, mert sok szuper apukát ismerek, aki teljes odaadással altatja karján kicsiny gyermekét, de amint megtörténik az elalvás, leteszi a picit nagy óvatosan és rohan az elmaradt foci meccs végét megnézni, nehogy lemaradjon a lényegről, még ha közben fel is vette az adást. De a hordozóban ez a probléma megoldódik, hiszen észrevétlen történik meg az altatás, nincs nagy macera vele, anyu végre a habos fürdőkádban nyugodtan borotválhatja az ősember asszonyához hasonlatos szőrzetét, ami az utóbbi hetek tevékeny hétköznapjaiban hihetetlen méretűre nőtt.
Addig apu meccs nézés közben elringatja babáját. De itt az alvás megtörténte után is marad a pici, és a meccsnek is vége és egyszerre csönd honol a nappaliban, csak valaki szuszog ott a mellkasán és rájön apuka is, hogy úristen hát itt ez a kis csoda, hát ő az én magzatom, és elkezd ráhangolódni és elkezd igazán apukaként gondolni arra a kis csomagra, amit a szülő szobán a kezébe nyomtak, hogy itt van apuka ennyi kiló és ennyi centi ja és gratulálunk, van kedve a köldök zsinórt elvágni?
Ó, hogy pörögnek ott az események, kiabálás, vér, műszerek, szagok, sterilitás és olyan távolinak tűnik ott az asszony, ezer drót meg pittyegés, aztán a végén ott ordít az a kis lila lény.
Na itt főleg, ha első gyerek, még a klasszikus értelemben vett apai érzések meg se mernek születni, annyi az input, hogy elég azt feldolgozni hirtelenjében. Aztán jönnek az igények, szaladj el drágám a hivatalba, onnan a patikába, ja és vásárolj be, mire hazamegyünk, és legalább porszívózz fel és mosogasd el amit már nem tudtam indulás előtt.
Na APUKA hát ez az? gondolja magában és mit kell éreznem, vagy mikor és hogy... És akkor jöhet a hordozás gyönyörűséges művészete.
Én
close caboo-t használtam, mert rém egyszerű volt a használata, könnyű belehelyezni a kis rongy-lábakat, a kis csetlő-botló fejecskét és hopp újra eggyé válunk.
A várandósság végére már nem mindenki emlékszik vissza jó érzésekkel, mert nagyon nehéz egy közel négy kilós gyereket a maga kis toldalékaival hurcolni, és ráadásnak még azt sem tudod, hogy mégis meddig, jó, nagyjából be van lőve egy nap, de akkor mikor ilyen plusz kilókkal kell lehajolgatni minden nap egy kín szenvedés, menni kell a vizsgálatokra, mikor már csak az jár a fejünkben, hogy jó volt szép volt, de most már legyen gyorsan vége.
De milyen vicces amint véget ér ez a kis utazás és ott a kis csomag, elindult egy új élet, hirtelen olyan mérhetetlen egyedüllét tör az emberre, pedig ezt várta, hogy végre újra egyedül lehessen, szó szerint a bőrében. A hordozás ennek az érzésnek az áthidalásában is segít, már ketten vagyunk külön álló lényként, de újra egyesülhetünk.
De most már addig amíg mi akarjuk, mert ha most éppen ahhoz van kedvem, hogy egyedül legyek, akár csak a másik szobában egy jó újsággal és egy adag koffein mentes hatalmas bögre kávéval megoldható, mert akkor rákötöm apára a picit és tudom, hogy ott neki ugyanolyan jó és végre megosztható az édes teher.
A szabadság még az a fontos szó, ami ehhez szervesen kapcsolódik, eleve marad két szabad kezem és egy nyugodt, hol alvó, hol nézelődő babám és ha a szoptatást a világ legtermészetesebb dolgának tekintem akkor enyém a világ.
Az éjszakákat összebújva éltük meg, így az etetési időpontok szinte észrevétlenül belesimultak az alvás ritmusába, magyarul aludtunk és ha igénye volt rá picit közelebb húztam és étvágyát kielégítve pihentem tovább.
Annyira szeretném ha ezeket a csodás élményeket leírva segítséget nyújthatnék abban, hogy a bizonytalanságokat eloszlatva tényleg lehet JÓL megélni ezt az időszakot. Nektek hogyan teltek az első hetek, hónapok, ha van kedvetek írjátok meg a info@mamami.hu oldalon!
Egy négygyermekes Édesanya :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése