AZ ELDOBHATÓ PELENKÁKRÓL

Először azt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy "Szavak nélkül", de egyrészt olyan CNN-es lett volna, másrészt meg hülyén vette volna ki magát, hogy mégis van hozzá egy csomó szó.
De mégiscsak szavak nélkülinek gondolom, több okból is: először is nem az én szavaim, ítéleteim, kútfőm terméke a dolog, aztán pedig úgy gondolom, magáért beszél a tanulmány is, meg a video is. Utóbbi egyébként egyik kedvenc sorozatom, a Discovery-n rendszeresen sugárzott "Hogyan készült?" sorozat egyik kisfilmje (imádom a futószalagot meg a gyárakat, lenyűgöz), és sajnos angulol van, de a látvány kárpótol mindenkit. A tanulmány pedig a "Miből készült?" kérdésre ad választ, szóval én meg minek tegyek hozzá bármit.
Pelenkázzatok egészséggel!



A cikk forrása

A komposztálható pelenka

A „fejlett világban” az emberek az 1980-as évek vége óta mind jobban érzik, mennyit ártanak a környezetnek az egyszeri használatra készült, eldobható termékek. A pelenkanadrág az egyike azoknak az árucikkeknek, amelyeket ebből a szempontból tüzetes vizsgálatnak vetettek alá. (Erről írtunk az ÉT 1994/38. számában. – A szerk.) Az Egyesült Államokban, ahol a szövetségi szabályok korlátozzák a szeméttelepekre szállítható anyagok mennyiségét, s megszabják az összetételét, nagy nyomás nehezedik a gyártókra: tervezzenek olyan pelenkákat, amelyek kevésbé károsítják a környezetet.

Az igazi megoldás, persze, az lenne, ha sikerülne összehangolni a szemét kezelésével kapcsolatos fogyasztói szokásokat és a szeméttel foglalkozó ipar stratégiáját. Az eldobható pelenkák egymással versengő gyártói addig is igyekeznek megfelelni a kihívásnak. Az eddigi ötletek közül a komposztálható pelenka látszik a legmegvalósíthatóbbnak, ez ígéretes alternatívája ez a szeméttelepeket és az égetőket terhelő egyszer használatos pelenkáknak.

A komposztálás a természetbe való visszaforgatás egyik formája: az emberi felhasználásra már alkalmatlan, biológiailag lebomló anyagok humusszá alakulnak, és így alkalmassá válnak a termőföld javítására. A pelenkák komposztálásával ma még csak kísérleteznek. Számos követelménynek kell megfelelniük azon túl, hogy rendeltetésüknek legalább annyira meg kell felelniük, mint vetélytársaiknak.

A komposztálható pelenkának a használat idején a nedvességgel szemben ellenállónak kell lennie, és külső megjelenése sem lehet kevésbé vonzó, mint a „hagyományos” eldobható pelenkáké. Már fejlesztik a teljesen lebomló, de a nedvességnek a használat néhány órájára ellenálló, keményítő alapú polimerfilmet, amely megfelel e követelményeknek.

A pelenka nedvszívó anyagának belső borítója érintkezik a baba bőrével. Az e célra jelenleg használt polipropilén szövet nem bomlik le, a pelenkákból készült komposztban kimutathatók a szintetikus darabok. Több ezt helyettesítő anyag is fejlesztés alatt áll, például egy módosított polietilén, amelyet izoftaláttal kopolimerizáltak* vagy szulfonáltak, s két biológiailag lebomló alkotóelemből áll. A gyártók néhány más, belső rétegnek alkalmas anyaggal is próbálkoznak.

A mai eldobható pelenkák nedvszívó anyaga a cellulózőrlemény és a papír (selyempapír). Ezek teszik ki tömegük túlnyomó részét. Természetes faanyagból készülnek, biológiai lebontásukról az „élet” már gondoskodott. Csakhogy egyre több gyártó tesz szintetikus szuperabszorbens anyagot, például poliakrilát gélt a nadrágpelenkákba. Ez nem bomlik le, és szemre szinte megkülönböztethetetlen a komposzt többi összetevőjétől, így sok bajt okoz a komposzt termelőjének és felhasználójának egyaránt. Szükség volna valamilyen biológiailag lebomló szuperabszorbens anyagra, hogy a pelenka jobb és komposztálhatóbb legyen. Néhány természetes anyag megfelelne erre a célra, ilyen például a foszfatált keményítő vagy a sterilizált tőzegmoha.

Nedvszívó anyagként kísérleteztek hulladékpapírral is, de a fehérítésre használt klórt nem tudták maradéktalanul eltávolítani a rostokból, mert a különböző eredetű rostok nem választhatók szét egymástól. Ez azért baj, mert a klóros fehérítés közben felszabaduló dioxin legkisebb mennyisége is veszélyes az élőlényekre. A fehérítetlen újra feldolgozott papír ellenben több lignint* tartalmaz, s a szaga – főképp nedvesen – hasonlít a fáéra. A ligninnel való érintkezés allergiás reakciót válthat ki. Emiatt a pelenkának csak a csomagolóanyagában tűrik meg az újrafelhasznált rostokat – igaz ez sem csekély mennyiség.

A fő alkotórészekkel tehát megvolnánk, de hátravan még a pelenkát a baba combja körül szorosan tartó elasztikus szalag. Ez egy Lycra nevezetű műanyagból készül, amely nem bomlik le. Helyettesíthető természetes gumival is. Bár az sem bomlik le a komposztban, természetes eredete miatt valószínűleg kevésbé rontja a minőségét, viszont biztos, hogy drágítja a pelenkát.

A komposztálás érdekében a pelenka anyagait összetartó ragasztókat is módosítani kell. Ki kell hagyni belőlük a nem bomló szintetikus anyagokat, amelyek csökkentik a komposztból keletkező humusz értékét. A gyártók hőre lágyuló ragasztót használó gyártórendszerrel kísérleteznek.

Az anyagok új nemzedéke hamarosan lehetővé teszi, hogy alapvetően megváltozzon az elhasznált pelenkák további kezelésének folyamata. Ebből a szempontból érdemes felülvizsgálni a pelenkázási szokásokat is. A magyarországi vizsgálatokból az derült ki, hogy jóllehet az eldobható pelenkákkal kényelmesebb a munka, még mindig sokan ragaszkodnak a textilpelenkához. Ez egybevág azzal a Nyugaton erősödő tendenciával, hogy a környezeti tudatosság hatására növekszik az érdeklődés az újrafelhasználható termékek iránt. (Bár a „maradiság”-nak anyagi okai is lehetnek)

Persze, azt is érdemes lenne megvizsgálni, mennyire környezetbarát a sokszor felhasználható, de mosást igénylő pelenka. A hagyományos pamutpelenkák gyártói azt állítják, hogy az Egyesült Államokban az eldobható pelenkák a háztartási hulladék 4 százalékát teszik ki, s a szemétlerakókban való elhelyezésük évi 4 milliárd dollárba kerül. Ez csaknem akkora összeg, mint az iparág egész forgalma. A papírpelenka-üzletben érdekeltek válaszul kimutatták, hogy az áztatáshoz és a mosáshoz használt vegyszereket, valamint a vízmelegítéshez szükséges energiát is figyelembe véve az egyszer használatos pelenka mégiscsak kevésbé árt a környezetnek. Egy biztos: a textilpelenka nem növeli a kommunális hulladék mennyiségét. A komposztálás fő mozgatórugója alighanem nálunk is az lesz, hogy növekednek a hulladékelhelyezés költségei.

Fabini Piroska