Kezdte a nagyobb. 2 hét ovi, 1 hét itthon, 3 nap ovi, 2 hét itthon.
Aztán persze folytatta a kicsi. Makacs köhögéssel. Minden este köhögés, álmatlan éjszakák
(ismerős?!) és orrfolyás. Maratoni, véget nem érő szopizások, persze ez nagyon jó, de amikor már épp elaludna, és leválasztod a melledről, és nagyra nyílt szemmel újra közli, hogy "tej".na ez az érzés kicsit kettős. Nem tudom mit csinálhatnék, ha nem szopizna ennyit, és nem tudom mit csináljak, hogy ne szopizzon ennyit.
Mikor már tarthatatlan volt a helyzet, a két gyerekkel irány a dokinénink, aki a nagyot újabb hét pihenésre "ítélte", a kicsinek pedig gyógyszert írt fel.
Amit eleinte szépen bevett. Persze a 3. napon már sejtette, hogy ez azért nem akkora buli, és némiképp sztrájkolni kezdett, de amit kell, azt sajnos kell.
Aztán (miért is ne) jött a következő fejezet. A hasmenés. Éljen. Eleinte nem hittük, hogy Ő is vendég lesz nálunk, ezért természetesen kitartottunk a mosható pelenkáink mellett, de eljön az a pont, amikor azt kell mondani, hogy no, ebből elég, itt már szükséghelyzet van, eldobós pelenka.
:(
Mivel ilyesmi nem volt itthon, és az eldobós Flip betét készletünket is feléltük már, elküldtem a férjem munka után a boltba, hogy vegyen ilyen és ilyen pelenkát.
1. Nem találta.
2. Megkérdezte, mit is kell keresnie, hogy néz ki, stb.
3. Közölte az árát (!!!)
4. A kedvencem: közölte, hogy ez azért elég gáz, hogy Ő ILYESMIT vesz, mikor otthon hegyekben áll a mosható pelus. Cikinek érezte😓
De sajnos kellett, mert akármennyire is mosható pelenka rajongók vagyunk, szem előtt tartjuk azt, hogy a pelenka van értünk, és nem fordítva.
Jött a feladás. És a pelenkacsere. Sokszor. Többször. És megint.
Aztán egy idő után a mi kicsi két éves leánykánk odaballagott a mosható pelus tároló dobozokhoz, és kivett egyet. Nem értette mi van. Mert ő minden alkalommal megvizsgálta, mi is került a popóra, és ez miért nem AZ, amit Ő megszokott. Cuki.
(a képen a betegeskedés előtt a vadi új Pop-in pelusában pózol)
Reméljük, a betegség ma kidugta az orrát a hidegbe, és úgy döntött lelép (remélem végleg).
És nem is jön mostanában felénk... kopp kopp kopp.
(mindeközben persze a Mamamiboltos háttérmunkának haladnia kell itthonról, tehát a szoptatás közbeni egyujjas gépelés nagymestere lettem. De szeretem, és jelenleg csak ez tölt fel. <3)
Jobbulást mindenkinek aki hasonló cipőben jár!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése