"A mamami weboldal az idők során egyre népszerűbb lett azon édesanyák körében, akik az alternatív nevelést tartják szem előtt. Titeket is ez a fórum hozott össze? Hogy indult az a kapcsolat, aminek az eredménye ma már egy üzlet?
TK: A mamami indulása előtt pár hónappal egy másik babás internetes fórum hozott össze néhányunkat akik érdeklődtünk a hordozás, mosható pelenkázás iránt. Elkezdtünk a neten kívül is összejárni az Orsi által szervezett, akkor még 7, ma már 80-100 család havi találkozóját jelentő klubban. Elindítottam a mamami.hu-t, hogy legyen egy csak ezekre a témákra - kötődő nevelés, babahordozás, környezettudatos babagondozás - specializálódott fóruma is az érdeklődő családoknak, ahol egy helyen megtalálható minden információ és mindig van valaki aki válaszolni tud a legelvetemültebb speciális kérdésre is.
TM: Saját internetes bababoltunk, a babamosoly.hu és saját gyermekünk miatt én is sokat látogattam ezeket a fórumokat, azonban a lányokkal engem a Nemzetközi Babahordozó Hét hozott össze, amelyet tavaly az oldalunk támogatott, habár mindkettőjükkel leveleztünk már jóval előtte is. Mindannyiónk fejében ott volt ez a terv már régóta, azonban önállóan ez nagyon nehezen megvalósítható, mivel kicsi gyermekeink vannak és jelentős tőkét is igényelt egy ilyen üzlet megnyitása. A Hordozó héten végre volt alkalmunk beszélgetni és innen már nagyon gyorsan pörögtek az események, rá másfél hónapra már meg is nyitottunk
HO: Valóban, a személyes kapcsolatot egy hosszabb virtuális barátkozás előzte meg. A Mamami fórumon én már ott voltam az első 3 regisztráló között, és azóta is igyekszem napi szinten követni a fórumot, ami szinte lehetetlen. Azért vagyunk jópáran a "régi" fórumosok között változatlanul aktívak, mert szeretnénk megőrizni ezt a fórumot célkitűzéseiben és hangulatában olyannak, amilyennek Kati megálmodta: egy dinamikusan, az aktuális igényekre gyorsan reagáló, de az alapvető, mások szemében talán alternatívnak mondott stílushoz ragaszkodó felületnek hasonló gondolkodású családok számára. A fórum most már nem csak a spontán közösségépülés színtere, ahol támogatjuk egymást, tanácsokat adunk - bár ez a fő cél - , hanem az adás-vételé is, szem előtt tartva, hogy kizárólag a fórumhoz illeszkedő tudást és termékeket lehet árulni. A fórumos ismeretségek igazi barátságokat eredményeztek, és nem kerültük el a csalódásokat sem.
Kinek a fejében fogalmazódott meg először, hogy a fórumból „kilépve” szívesen nyitnátok üzletet?
HO: Mindannyiunk dédelgetett egy ilyen álmot, csak sokáig nem láttuk, mikor, hol, hogyan. Bár szerintem Kati majdnem biztos volt abban, hogy egyszer lesz neki egy boltja, főleg, mivel USA-beli tartózkodása alatt sok ilyen üzletet látott, de én bevallom, álomszinten gondoltam rá, amikor a GYED-ről visszamentem dolgozni egy autófinanszírozó multihoz. Aztán kiderült, hogy csak egy kis optimizmus no meg némi tőke kellett és a megfelelő pillanat szinte magától jött el. Egy nap összeállt a sok "mi lenne, ha…", ami ma már kézzelfogható valóság. Megérte álmodozni. Sokat segített, hogy a Mamami fórum és a Babahordozó Klub lelkes társasága mögöttünk állt, és támogatott jó szóval, tettekkel, mikróval, kinek mije volt… Nem minden vállalkozásnak van ilyen startja, köszönet érte. Mi 2 évig ingyen, meggyőződésből foglalkoztunk ezekkel a dolgokkal, most ebből szeretnénk megélni.
Az ötlettől kezdve mennyi idő telt el a megvalósításig, illetve mennyire volt könnyű dolgotok, hogy meggyőzzétek a környezeteteket, hogy három kisgyermekes édesanya vállalkozásba kezd?
TK: A körülmények úgy adódtak, hogy villámgyors munkát végeztünk, az "alapító ülés" és a boltnyitás között másfél hónap telt el. Abban a pár hétben nem sokat aludtunk… Sokat segítettek a már meglévő kapcsolataink, anélkül nem ment volna ilyen rohamtempóban.
TM: Az az igazság, hogy nálam ezen senki nem lepődött meg. Megszokta a környezetem a lelkes új ötleteimet és hogy meg is valósítom őket. Természetesen a párom teljes támogatása nélkül ez nem működött volna.
HO: A meggyőzési fázisra nem maradt sok idő, nevezzük inkább csukafejesnek bekötött szemmel egy babapancsoló medencébe. Az én családom egyet kérdezett, egyet mondott és volt egy "féltő kételkedő" is. Aki kételkedett, próbált utánaszámolni, aztán kijelentette, hogy nem vagyok normális, válság van, van egy biztos állásom, hogy lehet azt feladni? Aki mondott valamit, azt mondta, hogy pontosan tudja, milyen az, amikor az ember azt csinálja, amit élvez. Aki meg kérdezett, azt kérdezte: mennyire lenne szükséged? Minden munkát együtt csináltunk végig a családunkkal és a barátainkkal. A gyerekeink is gyakran ott tébláboltak a lábunk alatt, az ő segítségükkel állítottuk össze a berendezést.
Milyen szempontokat vettetek figyelembe az üzlettel kapcsolatban, azaz mi volt az a fő cél, amiért létrehoztátok?
TK: A legfontosabb, hogy csak olyan termékeket árulunk, amiket mi is használtunk, használunk, hiszünk bennük, jó szívvel és őszintén tudjuk ajánlani. Így tudunk hitelesen tanácsot adni, és képviselni azokat az értékeket amik a bolt - és a mamami közösség - pillérei.
HO: Voltam én mar sales régebben, és be kellett látnom, hogy nem vagyok egy tankönyvi értékesítő: ami mögött nem állok, nem tudom eladni. Itt könnyű dolgom van. A pelenkákat magam is használtam 2,5 évig, a hordozókat 3 éve nyűvöm, és szinte az összes típus megfordult a kezeim között. Amit nem saját tapasztalatból ismertünk, arra ott volt a fórumos társaság biztosította óriási tapasztalat-mennyiség. Fontos volt a vállalkozás felépítésénél, hogy mindannyian értünk valamihez, ami szükséges egy ilyen üzletnél, és ehhez a tudáshoz és képességekhez kapcsolódó feladatokat le tudtuk osztani egymás között. Célunk, hogy szélesebb körben terjesszük az általunk fontosnak tartott gondoskodási módot. Szeretnénk, hogy a baba testközelben tartása ne alternatív nevelési elvnek számítson, hanem annak, ami eredetileg: természetesnek.
Mi minden kapható nálatok, illetve mennyiben más ez az üzlet, mint a többi bababolt. Mennyire volt nehéz (vagy könnyű) megtalálni a partnereket ehhez?
TM: Tulajdonképpen ez az üzlet nagyon sok mindenben eltér egy hagyományos bababolttól. A legfontosabb talán hogy nálunk a vevők hozzáértő tanácsadást kapnak mind babahordozó, mind mosható pelenka témában, mint ahogy erről a blogban is olvasni lehet (www.mamamibolt.blogspot.com). A vevőink nem csupán vásárolni, hanem beszélgetni, kávézni, a játszószobánkban pihenni a gyerekekkel is jönnek hozzánk. Boltunknak családias jellege, mégis professzionális működése nagyon pozitív visszhangra talált célcsoportunknál.
Mivel hasonló témában működik vállalkozásom, a partnerek már jórészt megvoltak, illetve folyamatosan bővül partnereink listája. A különleges babahordozókon és pelenkákon kívül természetes fonalak, játékok, bio babakelengye, puhatalpú cipők és sok más érdekesség kapható nálunk.
HO: Mivel ez egy óriási, egymást elég jól ismerő és támogató közösségből indult ki, rengeteg ötletet és ajánlatot kaptunk, szinte csak szemezgetni kellett belőle. Könnyebben megtaláljuk a mi stílusunkhoz illeszkedő kereskedő partnereket, a vevők pedig egymásnak adják a hírünket.
Az indulás óta már eltelt néhány hónap, mik a tapasztalatok, mennyire nyitottak a mai fiatal szülők arra, hogy olyan természetes, környezettudatos közeget biztosítsanak gyermekeik számára, mint amit ti kínáltok nekik?
HO: Nincs erre mérőszám, de benyomás annál inkább. Múltkor írt nekem egy "régi klubos" lány, hogy megdöbbentő, hogy 2 éve külön topikot nyitottunk arra, hogy "Hordozott babát láttam", ma meg szinte minden utcasarkon belebotlunk egy hordozós anyukába, apukába. Külön öröm az apukák fokozott aktivitása, ill. a nagyszülők egyre növekvő támogató jelenléte. Fantasztikus érzés nap mint nap kedves fiatal emberekkel találkozni, és rengeteg gyönyörű gyereket látni. Ők meg azt látják, hogy van itt egy bolt, ahol szívesen töltenek akár órákat, ahol az eladó ugyanolyan kisgyerekes anyuka, mint ők, és nem "kütyüket" árulnak, hanem csak a "minimális szükséges" eszközeit a gyermekkel töltött idejük derűs, vidám eltöltéséhez. Saját tapasztalataimat osztom meg velük, én egy modern nő vagyok, és valóban mosható pelenkát használtam, és valóban hordozom a gyerekemet, tehát nem vagyok ufó, hiszen az ufólét nem egy követendő példa. Ezek megvalósítható, boldogító alternatívák.
Egyáltalán hogyan látjátok, az egyre népszerűbb ökoszemlélettel miért tudnak jobban azonosulni a mai kisgyermekes szülők, mint egy-két évtizeddel ezelőtt?
TK: Egyrészt sokkal nagyobb a probléma, mint akkoriban, hiszen a környezetszennyezés exponenciálisan nő. Másrészt ma már bárki számára elérhetőek az információk egyrészt a környezetünk siralmas állapotáról és elkeserítő kilátásairól, másrészt az általunk is megtehető pozitív lépésekről, elérhető eszközökről. Divat is lett persze az "ökoság", de ezt én nem feltétlenül tartom bajnak, egészen addig amíg nem válik öncélúvá, tehát az alapvető célokat eléri - csökkenti a környezetterhelést.
HO: No meg azért, mert látják, hogy nem kell ahhoz Greenpeace aktivistának lenni, hogy harmóniában éljünk a környezetünkkel. Ha egyre több ember látja, hogy ez nem kivétel, hanem hétköznap, megérti, hogy ezzel ő is tud azonosulni.
Sokan úgy vélik, textilpelenkát használni, vagy saját kézzel kötni holmikat a gyereknek sokkal „macerásabb”, mint mindent megvásárolni a boltban. Nálatok hogy működik ez, ti miért ezt az utat választottátok?
HO: Minden, amit odafigyeléssel, tudatosan teszünk, aminél kicsit megállunk és önmagunkba nézünk, sokkal nagyobb elégedettséget, boldogságot ad, mint az egyszerű példakövetéssel megvalósított, automatizált mindennapok. Amit a saját kezünkkel készítünk, visszavisz a dolgok lényegéhez. Folyamatokat indít el, értékessé válik. Természetesen ez nem jelent kizárólagosságot, csak mi kevesebbet vásárolunk, csak annyit, amennyi szükséges. Egyébként miért macerásabb hátunkon a gyerekünkkel, két szabad kezünket használva bárhova a megszokott tempóban eljutni, mint babakocsival bukdácsolni a lépcsőkön, buszon nyomorogni? Miért macerásabb egy vödörbe összegyűjteni a pelusokat és 2 naponta elindítani egy mosógépet, mint hetente egy gigacsomag eldobható pelenkát tolni a hiperben és otthon tárolni, majd naponta egy soha le nem bomló, büdös csomagot kivinni a szemétbe? Ha elhiszem, hogy másképp is működhet, mint a reklámokban, működni is fog. Hogy is felejthettük el, hogy eldobható pelenka csak rövid idő óta létezik? Hogy a baba alapvető szükséglete nem a zenélő forgó a kiságy felett, hanem az édesanyja közelsége, illata..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése