AZ A BAJ... - a Mamami Bolt felújítása

Ezt a bejegyzést Savitrinek küldöm. Meg mindenkinek, aki szereti.
Ott tartottunk, hogy vannak problémák. De már rájöttünk, hogy ezek pont azért vannak, hogy a figyelmünk ne lankadjon, és meg tudjuk becsülni, amit létrehoztunk (azt hiszem, ezt levédetem kínai szerencsesüti-szövegnek, olyan rettentően eredeti).
Hogy imádni tudjuk ezt a drága lakóközösséget, aki edzésben tartja a problémamegoldó képességünket. Először azzal, hogy kiad egy pincét üzlethelyiségnek. Aztán azzal, hogy szerződésben beleegyezik abba, hogy dekoráljunk, fessünk, aztán mellékesen tájékoztat, hogy bár nekik tulajdonképpen tetszik (a többségnek), ezt mégsem szabad.
Aztán azzal, hogy nem szerelteti be időben a fűtést. Szóval nem unatkozunk. Azért vagyunk különösen hálásak nekik, mert mint tudjuk,a gyeses kismamák állatira unatkoznak. De ők ettől megóvtak minket, köszönjük!
Voltak napok, amikor a félig tele pohár nemhogy félig üres volt, de még csorba is, meg koszos. Amikor percenként hívtuk egymást, hogy baj van... Meg hogy megint megtalált valaki valamilyen hülyeséggel. Hogy egyszerűen mindegy, mit léptünk, azzal a lépéssel valakinek épp a tyúkszemére hágtunk.

Ha festünk a homlokzatra, az a baj.
Ha nem festünk, az a baj.
Ha engedélyt kérünk a lakóktól, az a baj.
Ha nem kérünk, az a baj.
Ha engedélyt kérünk az Önkormányzattól, az a baj.
Ha nem kérünk, az a baj.
Ha nem akarjuk azt forgalmazni, amit Mancika elképzelt, az a baj.
Ha azt akarjuk forgalmazni, amit mi képzeltünk el, az a baj.
Ha korábban vágtunk volna bele, az lenne a baj.
Ha később, az is baj (mármint nekünk).
Ha jó fejek akarunk lenni mindenkivel, az a baj.
Ha valaki úgy érzi, rossz fejek voltunk vele, az a baj



Szóval minden baj. De kezdünk hozzászokni. Sőt, lassan már hiányozna is:)
Na most az van, hogy mi itt bizony boltot fogunk nyitni, és igyekszünk nagyon jól csinálni.Itt mindenki belead apait-anyait-gyerekit-rokonit, kinek mije van. Fest, mázol, fúr-farag, végelgyengül, pizzát rendel, életre kap.
Pl. szegény Kati sosem gondolta volna, hogy ennyire tehetséges a festésben. Mivel nálunk le vannak osztva a szerepek, hát hogy is mondjam, Katié eddig (meg ezután is, ne izgulj, Kati!) a szellemi központ volt, olyasmi, mint amikor az amcsi filmekben a computerzseninek 29 mp áll a rendelkezésére, hogy az atomerőmű központi irányítóegységébe rejtett bombát hatástalanítsa,és amikor már csak 1 mp van hátra, feloldja a kódot (persze az első pár feszült mp az "access denied" üzenettel terhes). De Katiról is kiderült, hogy ha arról van szó, mesterien bánik a falfestékkel. Bence, a férje is megkérdezte, miben segíthetne, erre a kezébe nyomtunk egy fehér hérás ecsetet, hogy a madár körül ki kéne pingálni, erre úgy dobta vissza, mint a forró ólmot, hogy mindenki jobban járna, ha egy sima falfelületet juttatnánk neki egy hengerrel. Elhittük neki.
Olyan kis spontán csapatépítő tréninget kanyarítottunk a boltban, hogy a multik is megirigyelték volna.
Szerencsére Bence letette a hengert, és inkább kamerát ragadott:



Aki felismeri a drágán megfizetett minőségellenőreinket, jelezze! Ja, és hogy miért is jó a babahordozás? Hát mert állati jól lehet festeni-mázolni hátibabával!
A gyerekeink olyan felhőtlen boldogsággal játszottak a Dulux meg a sitt között, hogy nem is tudom, bejön-e nekik majd a nagy műgonddal és tévedhetetlen ízléssel berendezett játszószoba...

 
 
 Még egyszer mondom: nagyon akarjuk ezt a boltot. Köszönjük, hogy ennyien támogattok benne!

TILT, TŰR, TÁMOGAT - a Mamami Bolt felújításáról

Nem adják ám olyan könnyen a boldogságot... Az úgy volt, hogy valahogy jelezni szerettük volna, hogy itt mi mit is szeretnénk árulni, de kiderült, hogy azért ez nem olyan egyszerű.
Hiába írtuk bele a bérleti szerződésbe, hogy kitehetünk táblát a homlokzatra, ha egyszer azt valami felsőbb szabály felülírja. Hiába beszéltük meg a közös képviselő hölggyel, hogy mindent oda festünk, ahova akarunk, ha igaziból nem lehet.
Ezért mi szépen elkezdtük csinosítani az üzlet bejáratát a tervek szerint, Marcsi pingált, de mint kiderült,  a ház műemlék jellegű épület, Medgyaszay István nevéhez kötődik.
Na mármost, ebből kb. semmi nem látszik, mert a ház kívülről egy igen rossz állapotú, kráteres, szürke tömbnek néz ki, amit ki tudja, mikor újítottak fel utoljára, persze a régi fénye még átsejlik a málló vakolaton, ez tagadhatatlan. De "Medgyaszay-ház" lévén, nem lehet rá pingálni.
Viszont a kész mű pedig szerintünk, a járókelők 85%-s, a lakók 75%-a és a fórumtagok 100%-a (hehe) véleménye szerint magáért beszél:
Annyi biztos, hogy majdnem mindenkit megállított az utcán, persze most is elég magas volt a bolond-koncentráció. Volt olyan, aki hallom, hogy azt susogja a másiknak, hogy hát ezek meg mit firkáltak ide? Aztán odajön, és széles mosollya bejelenti: hát ez MILYEN gyönyörű... Van egy ismerősöm, aki reklámtáblákat gyárt olcsón, nem érdekli magukat...? De sok pozitív megjegyezés is volt, mint pl. a néni, aki direkt benyitott, és mint a választásokon, bemondta, hogy "lakó vagyok és támogatom!" A helyzet az, hogy a ház egy üzlethelyiséget adott ki. Irreális elképzelés, hogy ne látszódjon kívülről, hogy ez egy bolt, mégpedig hogy MILYEN bolt. Aztán nehogy úgy járjunk, hogy Hammerékhez jönnének valami nagyon kemény együttes meghirdetett dedikálására, mert átaludták Hammerék költözését, aztán hozzánk tévednek be.
Szóval egyelőre csak csatát nyertünk,  a továbbiakat még meglátjuk.
Marcsi komoly adag tananyagot kapott konliktuskezelésből, reméljük harmadik gyermeke a pocakjában csak arra figyelt, most cica jön-e a falra vagy labda... Azután Marcsi jövőbeni tanfolyamaink helyszínét, a vásárlók gyermekeinek szórakozóhelyét is kezelésbe vette. Ehhez nem hiszem, hogy bármit hozzá kellene fűznöm, hangszóró be, lábat fel, tessék élvezni:







Ennyi művészet elég egyelőre, meg ne ártson, holnap folytatom a kiképzést!

Sajnos a nagy festegetés közepette elfelejtettük a másik fontos témát, miszerint mikor lesz nekünk fűtésünk??? De aztán azt gondoltuk, hogy haladjunk csak apró lépésekben tovább mint Bill Murray az egyik kedvenc filmemben, az "Isten nem ver Bobbal"-ban: azzal kergette őrületbe a pszichiáterét, aki a "Babysteps" című művével akarta kigyógyítani mindenféle mániájából, hogy kicsit túl ragaszkodóvá vált. De ez a sztori messzire visz...

"MIK EZEK, KIK EZEK..."

Persze utólag belegondolva, addig rendben, hogy mi vagyunk "The A-Team", amint azt frappánsan bejelentettem az 1. bejegyzésben, de azért előfordulhat, hogy van, akit ez a retrós magyarázat nem elégít ki.
"Mik ezek kik ezek, (...) sennnnkiháziak kezében van a popszakma..." Valami belső hang azt súgta, hogy mégiscsak be kéne rendesen mutatkoznunk, mielőtt nagyon belecsapnánk a lecsóba...
Nem elég, hogy a közvetlen környezetünk (kis kivétellel) kissé olyan "beteg szegény lány, megmentjük" arckifejezéssel konstatálta a tényt, hogy mi négyen összeálltunk és azt fogjuk csinálni amit szeretünk, amihez értünk, és amihez régóta közünk van, még azok is Dr. Jekyllből egy éjszaka leforgása alatt Mr. Hyde-á alakultak át, akiknél vagy nem ilyen reakcióra számítottunk, vagy reagáltak, de nem felkérésre. De mivel Mr. Hyde csak átmeneti időszakban gyakorolta tevékenységét, vélhetőleg a mi kedves Dr. Jekylljeink is idővel megbékélnek a helyzettel.

Akkor Tabló:
Kattix-Kati a nagyszerű Mamami honlap és fórum létrehozója, adminisztrátora. A fórum 2008. április 30-án született meg. Sokan a szépemlékű Babanet fórumról indultunk, ott volt először egy őrült hosszú hodozós topikfolyam, "Hordozókendők" címen. Sokan onnan indultunk, ott ismerkedtünk meg egymással és a hordozás sok szempontjával. De az információk a topik hosszúsága miatt elsikkadtak, kár értük, mert rengeteg érdekes dologról volt szó. Kati jövőbelátó volt, és mivel a TBW-n (amerikai hordozós fórum), a Mothering-en (amerikai természetes gyereknevelős fórum) és a Diaperswappers-en (amerikai mosható pelusos fórum) szocializálódott, úgy gondolta, a magyar "piac" is megérett arra, hogy "natural parenting" elvek mentén építsen webes közösséget itthon. Jobb híján "alternevelős fórum" lettünk. Ennyi idő után már nem is zavar minket ez a címke. Aki szereti a fiókokat, legalább bele tud rakni az egyikbe.
Aztán gyorsan kiderült, hogy talált egy helyes kis piaci rést. Amiből eddig nem hogy bevétele nem volt, viszont kiadása annál több.
A Mamaminak ma 3.000 tagja van és 5.400 topikja. Ez a fórum adott helyet az USA-ban méltán népszerű, ám itthon gyakorlatilag ismeretlen WAHM (Work at home-Mom, vagyis otthon dolgozó Mami)-virtuális boltoknak. Itt mindenki azt árulja, amihez ért, és ami illeszkedik a Mamami törekvéseibe. Ez a fórum volt a katalizátora az itthon addig csak perifériára szorult, kötődő neveléshez kapcsolódó termékeket áruló boltok forgalomnövekedésének, vagy a hasonló elveket valló családok egymásra (magukra) találásának.
Aztán Kati rövid USA-beli tartózkodása folyamán rátalált az új szerelmére: a kötésre és a fonalakra. És mivel épp unatkozott (mint rendesen:)), gyorsan létrehozott egy webshopot, az 1001 fonalat. Aztán hazajött, és újra találkoztunk, és... De lássuk a többieket:


Babamosoly-Marica a debreceni kiküldött tudósítónk. Szintén Babanetről indult, mint mindannyian. Mivel Debrecen mosható pelenkás szemszögből nézve 2007-ben "tiefste Provinz"-nak számított (no de melyik város nem?) , ezért ő szintén hobbiból létrehozta 2007. februárjában a honlapját, a Babamosolyt. Azért, hogy más is megismerhesse, hogy nem csak eldobható pelenka létezik a világon. Az ő motivációja abból is indult, hogy az egész családja a testi-lelki egészség követője, de olyan dolgokat, amiket ők esznek, már be lehetett szerezni könnyedén, de pelenka tekintetében eléggé fehér foltnak számított a környék. Aztán mivel elég sokan látogatták az oldalt, úgy gondolta, semmi vesztenivalója, ha alátesz egy kis webboltocskát. Aztán egy jóóó nagyot lapozunk a történetben, és ma Marica az egyik legnépszerűbb pelustípus, a Popin hazai forgalmazója. Nekem ő is elég alkalmas személynek tűnik a NAGY ötlet NAGY megvalósításához...




Kamcsatka-orsi, vagyis én. Mivel ez a kínos rész, ezt megpróbálom röviden: 2. gyermekem születése előtt már arra készültem, hogy hordozni fogom a babámat. Miért? Nem emlékszem, jó ötletnek tűnt. Aztán elkezdtem olvasgatni a Babaneten a másik népszerű topikot, ami a mosható pelenkázásról szólt. Egy ideig barátságos távolságtartással szemléltem, aztán elmerültem... Nem abban, hanem a mosható pelenkák világában. De mivel ezt már megelőzte a hordozós-elmerülésem, állathatom, hogy 2007. májusa, a kislányom születése óta foglalkozom behatóan a témával. Mivel akkor még nem sok információ - hát még termék! - volt elérhető itthon, a neten kerestem magamnak olvasnivalót. Először virtuálisan összebarátkoztam az egyik legnagyobb europai webshop tulajdonosával, Nettivel majd Edittel, aki New Yorkban készítette azt a Mei Tai-t, ami iránt már fotón keresztül is forró érzelmeket tápláltam. És persze megint bebizonyosodott, hogy mindenki magyar:). Mivel annyi mondanivalóm volt, létrehoztam a blogomat 2007. novemberében, amiben elég sok bejegyzés foglalkozik a babahordozással és a mosható pelenkázással. Mivel jó ötletnek tűnt, hogy megismerjük egymást és tapasztalatot cseréljünk a cybertéren kívül is az akkor még Babanetes Mamikkal, megszerveztem az első Babahordozó- és textilpelenkázó Klubot Budaörsön. Ez a Klub 2008. február 8-án volt. Azóta jól kinőtte magát, és azóta is működik, alkalmanként kb 200 résztvevővel. Külön gyűjtőtopikja van a Klubos életnek a Mamamin. Havi 1 szombatomat ez tölti ki, pedig már 1 éve újra dolgozomtam a multimunkahelyemen, és máig nagy örömmel csinálom (nem a multis dolgot), mert ez is olyan, aminek értelme van.
Mint a BOLTnak. 

Update: A Mamami Bolt eredetileg 4 fővel indult, azonban jelenleg hárman vagyunk. Itt szerepelt a negyedik tagunk is,  aki ott volt velünk a kezdeteknél és az előmunkálatoknál, de már nem dolgozunk együtt, ezért a róla szóló részleteket és fotót töröltem, a személyiségi jogai védelmében.


Törekvésünk egyértelműen arra irányul, hogy adottságainkat, képességeinket, energiáinkat, kreativitásunkat a Kötőde beindításával arra fordítsuk, hogy amit eddig játszásból, örömmel, de ingyen csináltunk, üzleti keretek közt gyakoroljuk tovább. Ettől még megmarad a lelkesedés, az empátia, a segítőkészség. Amit eddig mindegyikünktől megszokhattatok.

Tehát úgy gondoljuk, van keresnivalónk ezen a piacon. Jövőbeni vásárlóinkat továbbra is nagy szeretettel várjuk a boltunkban, a Mamami Boltban, amelyet november 16-án fogunk megnyitni a Fadrusz utca 12-ben!
Köszönjük szépen mindenkinek az eddig gratulációkat és támogatást!

SZÓVAL GIRLPOWER!!!

Utóhang: Annyira sajnálom, hogy nem készült Juliról olyan kép, amint hátán a gyermekkel sitteszsákokat tölt meg...:D De a képen látható kamiont ketten pakoltuk tele a 400 kilós polcokkal, a hordozott gyerek volt a ráadás. Meg a havaseső. Meg az életerős bácsi, akinek ez volt a szombat délelőtt leszórakoztatóbb vizuális élménye... Amint végeztünk, odébbállt. Biztos ment nézni pocakos kismamákat, amint zongorát rakodnak be egy platós teherautóba...

(MA)MAMI, KEZDŐŐŐŐDIK! - a Mamami Bolt megszületése

Ki szerint volt már olyan a blogtörténelem folyamán, hogy egy blognak 24 rendszeres olvasója legyen, mielőtt még bármi is történt volna érdemben?! Nektek szerintem Dr Murke összegyűjtött hallgatásairól is blogolhattunk volna, vagy simán előadhatnánk a Hal éji énekét Christian Morgensterntől (megjegyzem fórumos stílusban, offolva, hogy utóbbi latin fordítással is rendelkezik...:D), ti azt is örömmel kísérnétek figyelemmel...
Köszönet érte!
Mielőtt magunkról beszélek, említsük meg, kik is ezek a nagyszerű rajongók! Ha valaki még nem ismerné: ők az anyafórumunk, a Mamami honlap fórumának kedves versenyzői, motivációnk mozgatórugói. Nekik köszönhetjük, hogy vakmerően belevágtunk életünk egyik legszebb kihívásába, és egy igazi BOLTOT nyitunk azon termékek forgalmazására, amikkel eddig csak szabadidőnkben, ingyen foglalkoztunk. Vagy mondjam másképp? Nem vagyunk normálisak, a válság kellős közepén kezdtünk vállalkozásba...

Miért? Mert szeretjük. Mert hiszünk benne. Mert tudjuk, hogy ha azzal foglalkozunk, amit szeretünk, és jó eséllyel némi betevőre is szert teszünk a vállalkozás által, boldog emberek leszünk. Mert itt volt az ideje. Mert szerencsésen álltak a csillagok. Mert így kellett történnie...

Mit is akarunk csinálni? Egy olyan boltot nyitni, ami a fiatal, kisgyermekes családok számára mindazokat az eszközöket árulja, amit a Multibaba Szakáruház nem. Olyan helyet létrehozni, ahova már most, látatlanban is rengetegen bejelentkeztek, hogy jönnek, mert szeretnének beszélgetni, kávét inni, a játszószobában kicsit lazítani, válogatni a babahordozó eszközök, mosható pelenkák, exkluzív fonalak és egyéb, "alternatív" gyerekneveléshez kapcsolódó termékek között. (És soppingolni akarnak. Sokat!!!)

Kik vagyunk?
Nagyon egyszerű: mi vagyunk a Szupercsapat, lánykori nevén: The A-Team.


Hol csináljuk a mit? Ebben a helyes kis pincében.
Szép? Még nem. De nemsokára az lesz! 90 nm-nyi, kötődő nevelésnek szentelt tér. Mivel fonal is lesz, kötni is lehet. Hordozókendők is lesznek, tehát azt is kötünk majd. Na? Na?? Érted...?!:D
Most még kívülről is csak a metálosok emlékeznek a régi szép időkre, amikor még Hammerék dübörögtek a pincében.


Persze ne gondoljátok, hogy minden poént előre lelövök: nézzetek be gyakran, hátha történik valami... Egyébként a Mamamin is nyomon követhetitek az eseményeket a Mamami Bolt saját topikjában, ami a Mamami 5500. topikja.

Akkor hát dobpergés: ELINDULTUNK!!!


Várunk Titeket szeretettel 2009. november 16-án hétfőn a Mamami Boltban, a XI. Fadrusz utca 12. szám alatt:)
Addig és utána is folyamatosan helyszíni tudósítás itt, blogon!

kamcsatka