Mégis bevállaltam, egyszerűen mert valami belülről azt súgta még, hogy valaki hozzánk kívánkozik. Újra akartam élni a szülés csodáját, a babaillatot, a testközelség leírhatatlan, hónapokig tartó állapotát. Minden porcikám kívánta ezt a kisbabát, így félre az észérvekkel, szabad utat adtunk Neki. És milyen jól tettük!
Mert nem csak nekünk nagy boldogság, de a fiúknak is új dimenziókat nyitott a gondoskodás, szeretet terén, az üzletnek új löketet adott, újra lehet bolondulni az érkező új pelusmintáknak és a testem is szépen bírja 40 felett is.
Ma már egyre többen vállalnak babát 40 felett és azt gondolom, ha vigyázunk a testünkre, nem kell tartanunk tőle. De tenni kell érte, fontos a mozgás, a jó (és itt nem a finomra értem) táplálék, a szellemi feltöltődés, a szeretetteljes kapcsolat, az elengedés, a relax is.
A kérdésre, hogy üzlet vagy anyaság én azt a választ találtam magamnak, hogy elsősorban anya vagyok most, a mamamiboltban teszek amit tudok, amit enged az idő, az éj leple, vagy épp az alvásidők. De a lelkesedésem maradt, sőőt! És ott vannak a"lányaim" is, akik nélkül sokkal nehezebb lenne. Nem kell választanom, rájöttem.
Egy kedves barátnőm nemrégiben készített egy interjút velem, ahol annyira jó volt felidézni, hogyan is kezdődött minden, hogyan vártuk együtt gyermekeinket, hogyan sodort bennünket az élet. Olvassátok szeretettel
Mariann
a mamamibolt anyukája :)
marcipanfoto.hu |
mamamiboltban együtt marcipanfoto |
mamik a pult mögött, vagy inkább a gép előtt... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése