A hordozás művészete

A hordozáshoz mindig két ember kell a hordozó és a hordozott, a hordozó legyen nő, vagy férfi akár gyerek is lehet, ha nagyobb és jó erőben van, olyan közelségbe kerül a hordozottal, ami túllép minden intim szférán és aurán és mindenen és mégis milyen jó mindkettőnek.
Az összhang, a járás ritmusa, a szív dobbanása, a levegő vétel üteme, ami összemosódik a hordozó és a hordozott között, és együtt lehetnek újra, úgy mint a pocakban és ez olyan mérhetetlen örömmel tölti el mindkét felet, hogy egy hordozott baba nem sír, olyan szinten van kielégítve az igénye ami miatt egyszerűen nincs oka arra, hogy órákat ordítson.
 Talán ez az a helyzet, amikor egy apuka is kicsit át tudja élni a pocakos lét varázsát, egészen át tud szellemülni, mert sok szuper apukát ismerek, aki teljes odaadással altatja karján kicsiny gyermekét, de amint megtörténik az elalvás, leteszi a picit nagy óvatosan és rohan az elmaradt foci meccs végét megnézni, nehogy lemaradjon a lényegről, még ha közben fel is vette az adást. De a hordozóban ez a probléma megoldódik, hiszen észrevétlen történik meg az altatás, nincs nagy macera vele, anyu végre a habos fürdőkádban nyugodtan borotválhatja az ősember asszonyához hasonlatos szőrzetét, ami az utóbbi hetek tevékeny hétköznapjaiban hihetetlen méretűre nőtt.
Addig apu meccs nézés közben elringatja babáját. De itt az alvás megtörténte után is marad a pici, és a meccsnek is vége és egyszerre csönd honol a nappaliban, csak valaki szuszog ott a mellkasán és rájön apuka is, hogy úristen hát itt ez a kis csoda, hát ő az én magzatom, és elkezd ráhangolódni és elkezd igazán apukaként gondolni arra a kis csomagra, amit a szülő szobán a kezébe nyomtak, hogy itt van apuka ennyi kiló és ennyi centi ja és gratulálunk, van kedve a köldök zsinórt elvágni?
Ó,  hogy pörögnek ott az események, kiabálás, vér, műszerek, szagok, sterilitás és olyan távolinak tűnik ott az asszony, ezer drót meg pittyegés, aztán a végén ott ordít az a kis lila lény.
Na itt főleg, ha első gyerek, még a klasszikus értelemben vett apai érzések  meg se mernek születni, annyi az input, hogy elég azt feldolgozni hirtelenjében. Aztán jönnek az igények, szaladj el drágám a hivatalba, onnan a patikába, ja és vásárolj be, mire hazamegyünk, és legalább porszívózz fel és mosogasd el amit már nem tudtam indulás előtt.
Na APUKA hát ez az? gondolja magában és mit kell éreznem, vagy mikor és hogy... És akkor jöhet a hordozás gyönyörűséges művészete.
Én close caboo-t használtam, mert rém egyszerű volt a használata, könnyű belehelyezni a kis rongy-lábakat, a kis csetlő-botló fejecskét és hopp újra eggyé válunk.

http://mamamibolt.hu/search?controller=search&orderby=position&orderway=desc&search_query=caboo&submit_search=

 A várandósság végére már nem mindenki emlékszik vissza jó érzésekkel, mert nagyon nehéz egy közel négy kilós gyereket a maga kis toldalékaival hurcolni, és ráadásnak még azt sem tudod, hogy mégis meddig, jó, nagyjából be van lőve egy nap, de akkor mikor ilyen plusz kilókkal kell lehajolgatni minden nap egy kín szenvedés,  menni kell a vizsgálatokra, mikor már csak az jár a fejünkben, hogy jó volt szép volt, de most már legyen gyorsan vége.
 De milyen vicces amint véget ér ez a kis utazás és ott a kis csomag, elindult egy új élet, hirtelen olyan mérhetetlen egyedüllét tör az emberre, pedig ezt várta, hogy végre újra egyedül lehessen, szó szerint a bőrében. A hordozás ennek az érzésnek az áthidalásában is segít, már ketten vagyunk külön álló lényként, de újra egyesülhetünk.

http://mamamibolt.hu/search?controller=search&orderby=position&orderway=desc&search_query=manduca&submit_search=

 De most már addig amíg mi akarjuk, mert ha most éppen ahhoz van kedvem, hogy egyedül legyek, akár csak a másik szobában egy jó újsággal és egy adag koffein mentes hatalmas bögre kávéval megoldható, mert akkor rákötöm apára a picit és tudom, hogy ott neki ugyanolyan jó és végre megosztható az édes teher.

A szabadság még az a fontos szó, ami ehhez szervesen kapcsolódik, eleve marad két szabad kezem és egy nyugodt, hol alvó, hol nézelődő babám és ha a szoptatást a világ legtermészetesebb dolgának tekintem akkor enyém a világ.
 Az éjszakákat összebújva éltük meg, így az etetési időpontok szinte észrevétlenül belesimultak az alvás ritmusába, magyarul aludtunk és ha igénye volt rá picit közelebb húztam és étvágyát kielégítve pihentem tovább.


Annyira szeretném ha ezeket a csodás élményeket leírva segítséget nyújthatnék abban, hogy a bizonytalanságokat eloszlatva tényleg lehet JÓL megélni ezt az időszakot. Nektek hogyan teltek az első hetek, hónapok, ha van kedvetek írjátok meg a info@mamami.hu oldalon!

Egy négygyermekes Édesanya :)

Egy négygyermekes anya vallomása pelenkaügyben

A mosható pelenka mint téma mindig indulatokat gerjeszt, úgy tűnik nagy elszántság kell ahhoz, és persze nem kevés befektetés, hogy valaki elinduljon ezen a rögös úton, de mindenképp megéri mind a befektetett anyagi tőke mind az a fajta hozzáállás, hogy meg tudom csinálni!!!!!!!!!!
Én a negyedik babámmal értesültem arról, hogy létezik a pelenkázásnak ez a fajtája is. Jamie Oliver egy fantasztikus pasi, nem hagyhattam ki, hiszen ő is boldog négygyermekes apuka és a gasztronómia elkötelezett hirdetője, imádom. Jó fej, ott lakik, ahol felnőtt egy faluban és megvalósítja sorra az álmait, vajon milyen pelenkát használ?????? Írjak neki, szerintetek??????



 Érdekes az út, hiszen egy jó ismerősöm, akiről kiderült, hogy komoly betegség támadta meg szervezetét, felhívott és tanácsot kért, hogy mihez kezdjen most. Én már régóta kacérkodtam a jógázás gondolatával, és a beszélgetés közben ez ugrott be, hogy akkor nosza hajrá kezdjük el.
Gyors netes  keresés után a belső csend jóga stúdiót fedeztem el elkezdtünk együtt járni. 
Nevezzük Katinak ezt a jó ismerőst,  más utat választott, de én ott ragadtam. A jóga oktató srác párja pedig épp ebben a  bizniszben utazott, éppen boltot nyitottak, ahova az akkor már nem pelenkás korú kisfiammal ellátogattunk és éreztem, hogy óóóó hát itthon vagyok, ezek azok a tárgyak, a miliő ami igazán közel áll hozzám.

 Bár közel voltam a negyvenhez, konkrétan akkor töltöttem be, mégis azt éreztem, hogy de jó lenne még egy pici, talán kislány lenne, aki korban közel állna az én kisfiamhoz, együtt nőve ez előnyükre válna, mert a két nagyobb már a kamaszkor rögös útját járta.


 A lényeg, hogy hamarosan sikerült a fogantatás és én belevetettem magam a kismama jóga, a mosható pelusozás és a gyöngéd születés témájába, és alig vártam, hogy láthassam a kis jövevényt, aki a legnagyobb súllyal született, pedig a legtöbb elfoglaltságom ezzel a terhességgel volt, hiszen már így is nagy családos anyukának számítottam.
Néztek is rám sokszor mint a marslakóra, hogy hova és minek, hát nincs már elég, de az én szívem, még mindig vágyakozott a baba illatú otthonra, ahol mindig van egy pici, akit lehet puszilgatni, ölelgetni.


 Megszületett hát Janka haleluja, könnyen, gyorsan és nagyon szépen, és ott álltam én a nagy elhatározásommal és a doboz pop in készletemmel, ja és a párom jajgatásával, hogy én ezt most komolyan gondolom, vagy csak a szokásos fellángolás, ami tart néhány hétig, aztán sutba dobjuk ezt az egész őrületet és szépen elballagunk a közeli drogériába és a legkényelmesebb útját választjuk a pelenkázásnak.
Nem mondom, hogy nem voltak kilengéseim, téli baba volt és attól féltem, hogy a pisis pelenka miatt meg fog fázni a kinti séták alkalmával. Rutint kellett szereznem, mint mindenben, hogy ott legyen a vizes vödör, hogy a kakifogó papírt bele kell rakni, hogy nem hagyhatom rajta órákig, mint az eldobhatót, a mosást időben el kell kezdjem, hogy legyen száraz pelenkám, a száradási időt kitapasztalni és lám-lám itt az eredmény, az én pici lányom még nincs két éves és már szól, ha pisilni kell, az előző háromnál ez szóba se jöhetett, annyira kényelmes volt az eldobható, hogy eszükbe se jutott emiatt szólni.

A moshatózással aztán egy egészen új szemlélet is született, egyre tudatosabbá vált bennem az az érzés, hogy csak így érdemes, mert ha már ennyi kis életnek nyitottunk mappát, akkor a jövőjükre gondolva, ez a legkevesebb amit megtehetünk, olyan természetessé vált, hogy szinte az az érzésem, hogy hiányozni fog, ha már nem lesz pelenkás korú a háznál. Nektek hogy kezdődött, ha van kedvetek írjátok meg!!!! A következő címre írhatjátok: info@mamamibolt.hu

Stadelmann féle olaj lehet nélküle élni, de nem érdemes

Nagy családos anyukaként nagy szerelmese vagyok a természetes gyógymódoknak. Amikor a pici lányomat vártam, nagyon tudatosan készültem a szülésre, szerettem volna, ha minden könnyedén és gond nélkül történik.


Ekkor találkoztam a Stadelmann féle olajok jótékony hatásairól szóló cikkel, ami olyan erősen hatott rám, hogy rögtön beleástam magam jobban az „olajos” témába.
   Azt gondolom, hogy várandósként de persze egyébként is vágyunk a kényeztetésre és ez nekem olyan jól klappolt az akkori lelki állapotomhoz, hogy rögtön ki is próbáltam a várandós-olajat, ami éppen jól jött, mert az alacsony vérnyomás miatt sokszor szédelegtem és ez rendbe vágta a közérzetemet, főleg amikor félidős kismamaként végig kellett izgulnom a nagy fiam mandula műtétjét.
Aztán jön a következő para. Minden kismama réme a terhességi csíkén azt gondolom, hogy ez nem minden esetben függ tőlünk, egyszerűen fajta kérdése, hogy kinek milyen típusú a bőre, de Stadelmann gyógynövényes, enyhén virág illatú olaja, legalább abban segít, hogy a bőr rugalmasságát fenn tartja.

Aztán eljött a várva várt nap amit ezerszer végigpörgettem az agyamon, minden kis részletét „kidolgoztam” és tudatosan készültem a nagy találkozásra, kellemes relaxációs zenét töltöttem fel a mobilomra, vittem fül hallgatót, hogy ezáltal kizárjam a kórház zavaró neszeit és befelé tudjak koncentrálni.
Nem maradhatott ki természetesen a vajúdó olaj és a férjem nagy lapát tenyere, amivel a kereszt csontban jelentkező fájdalmat csodálatosan elmasszírozta, az olajos kéz könnyedén csúszott és kellemes meleget árasztott szét az egész testemben.
Érzéstelenítő hatásának köszönhetően fájdalmaim csökkentek és azt a görcsös kapaszkodást ami ilyenkor fellép könnyedén el tudtam engedni, így több erőm maradt a következő fájásig. Mindenkinek kívánom, hogy olajokkal vagy nélküle de inkább vele élje meg a szülés élményét, ne dőljön be rém történeteknek, higgye el, hogy igenis képessége van arra, hogy ez a pár óra életének legboldogabb eseményévé váljon.
A lényeg hogy Stademann olajai belopták magukat a szívembe és egyre többször veszem igénybe őket jótékony hatásuk miatt a különböző növényekből készült elixíreket, ha a lányom menéses görcsei miatt szenved már arra is megtaláltam az odaillő segítséget, ha a kicsinek jön a foga, már kenem a kis pofiját szigorúan kívülről a fog olajjal, ami rögtön csillapítja fájdalmát és még sorolhatnám a végtelenségig jótékony hatásait
De nem csak ezért szeretem, hanem mert illat lámpába téve olyan hangulatot áraszt ami által megelevenedik sok szép emlék, ilyen például a karácsony olaj illata. Ha behunyom a szemem, ez a fűszeres illat átjárja zsigereimet és újra gyereknek érzem magam, ezáltal lesz az ünnep még inkább bensőséges.