KÖTEKEDŐK - kötőtanfolyam a Mamami Boltban

Agresszív cím után bársonypuha tartalom: A Mamami Bolt történetének első tanfolyamán vagyunk túl. Kezdő kötőtanfolyamot szerveztünk, amin régi barátaink és új kedves ismerőseink is részt vettek.












A tanfolyam karikatúrába illő jelenettel kezdődött (nem is igazán vártam mást magunktól...): reggel megérkeztünk Katival, hogy nyissunk (egy jó kávéval, no meg a Boltot is), és megállapítottuk, hogy az IKEA-ban  - második otthonunkban - vásárolni gyerekjáték volt, de az összeállítás további képességeket igényelt. Bár szamocamama, a fenomenális Írgulyás blog szerzője szerint simán kazánkovácsnak is állhatnék, ha megfelelő nagyságú a kazán meg a pöröly vagy mittudomén mi (neeem, igaziból, világ feministái egyesüljetek, szorgos népünk győzni fog!), én mégis úgy határoztam, hogy személyes segítséget kérek. Kitől tud az egyszeri eladónő segítséget kérni? Hát a tisztelt vásárlóktól! Míg a szimpatikus pár hölgytagja Beco csatos hordozót próbált, gondoltam, megkérdem a férjet, hogy tudna-e valamit kezdeni addig a szabad vegyértékeivel. Tudott! Ezúton is hálás köszönet a csavarbehajtásért!












Miután infrastruktúránk adott volt, jöhettek a kötnivágyók! Milyen kép villant fel a szemetek előtt? Ki tanul manapság kötni? Amikor simán bemegyek a bótba és veszek egy sapit? Sokan. Modern, fiatal emberek, jórészt fiatal szülők, akik szeretnek egyedit alkotni, minőségi, gyönyörű alapanyagokból. Ugyanis a tanfolyam ideje alatt engedménnyel vásárolhattak a Mamami Bolt gazdag fonalválasztékából, ill. kötő- és horgolótűiből. Alig merem megemlíteni, hogy egy kávéra (Klunikávéra, ahogy a köztudatba került...) is a vendégünk volt minden kedves résztvevő.
Íme a képek a tanfolyamról, amelyen - gyermektelen tanfolyam lévén - most csak 4-5 kiskölök volt jelen. De találtak maguknak alternatív tevékenységet :



































































































































További tanfolyamainkról a Mamamibolt honlapján, az eseménynaptár fül alatt kaphattok tájékoztatást, vagy írjatok az info@mamamibolt.hu e-mailcímre, ill. hívjatok a 061-209-0371-es telefonszámon. Ugyanitt jelentkezhettek is a tanfolyamokra!

PUFF NEKI - Babfotelek a Mamami Boltban

Van itt minden, mint a bucsuba'! Nem tudom, említettem-e, de a Mamami Bolt fő profilja a babahordozáshoz és mosható pelenkázáshoz kapcsolódó termékek. Ehhez képest lassan már mindennel foglalkozunk, természetesen szigorúan tartva magunkat az alapelvekhez. Ami kapható, az mind a természetes babagondozásból indul ki, és mivel babát nem légüres térben nevelgetünk, természetesen mindenen nyomot hagy a saját ízlésünk. A Mamami Boltból vásároltunk be magunknak és a családunknak Karácsonyra is... Szóval ide csak az kerül be, ami nekünk tetszik!
Egyébként tényleg úgy alakultak a dolgok, hogy szépen megvolt az alapkoncepció, mi itt a babahordozáshoz és a mosható pelusozáshoz értünk, babahordozókat és pelusokat árulunk, és adjuk a jótanácsokat. Persze, csak ha kéritek!
Nehogy úgy járjunk, mint egyik kedvenc filmemben, a Doc Hollywood-ban Michael J. Fox, akinek volt egy kis szereptévesztése. Említett filmjében szépreményű plasztikai sebészt játszik, aki épp Hollywoodba tart, hogy a szarkalábakat távolítsa el milliomosnők szemkörnyékéről, de aztán egy véletlen baleset egy kisvárosban fogja pár hétre. A városkának kapóra jön a jelenléte, ugyanis épp nincs orvos a városban. El is kezdi a ténykedését, de itt egy kissé más jellegű páciensek jönnek a rendelésre... Többek között egy tenyeres-talpas párocska is ellátogat hozzá, a magabiztos doktor meg szól az asszonykának, hogy ugorjon fel a vizsgálóasztalra, hiszen gömbölyödő pocakjából arra következtet, hogy egy jó kis nőgyógyászati vizsgálat miatt jöttek. A férfi meg a nő döbbenten egymásra néz, hogy vajon mit akar tőlük az orvos, és átnyújtják a levelet. Ugyanis az orvosi szolgáltatás ebben a városban elég sok mindenre kiterjed: a pár azért jött, hogy az új orvos folytassa a régi munkáját: olvassa fel nekik rokonuk levelét az aktuálius hírekről, mert ők nem tudnak olvasni. Szerintem szenzációs jelenet. Persze bele is jönnek a dologba, és a doki már várja az aktuális látogatást, hogy vajon milyen izgalmas történeteket ír megint a rokon, mi van a terméssel, és hogy az unokaöccsnek meggyógyult-e már a kelés a hátsóján (vagy valami hasonló...).
Valami ilyesmi érzésem van nekem is, amikor a Boltban vagyok, és jönnek a vásárlók, érdeklődők. Múltkor bejött két kigyúrt fiatalember, és már majdnem mondtam automatikusan, hogy a Metál Hammer az utca végére költözött, de aztán mondta az egyikük, hogy a kislányának szeretne borostyánláncot vásárolni. Sokszor előfordult, hogy nagyon érdekes beszélgetések alakultak ki egy-egy olyan talákozásból, aminél másra számtottam.
De onnan indultam ki, hogy a Mamami Boltban rengeteg cucc kapható: a poszt aktuális tárgya a BABFOTEL. Először arra gondoltunk, milyen jól be tudjuk rendezni a játszót a babfotelekkel, aztán felmerült. hogy tulajdonképpen árulhatnánk is őket. Rengeteg forma, anyag és szín közül lehet választani, néhány közülük  a kész foteleken megtekinthető, a pontos anyag- és szín kiválasztásában meg egy katalógus segít.
Néhány akciós kép a Boltból:



Tehát vannak a formák, amiket alább látunk, és az áruk attól függően változik, hogy milyen anyaggal kéri a kedves megrendelő. A vászon és a kord anyagok ára megegyezik, ezeket tüntettem fel. A vízlepergetős picit olcsóbb, a bőrhatású kissé drágább. A Babfotelek nevét úgy sorolom fel, ahogy a képen balról jobbra egymás után következnek:
Bermuda: 27.900 Ft
Bubu: 17.500 Ft
Fupp: 9.300 Ft
Dunga: 44.900 Ft
Pog: Na ilyen pont nincs, illetve van, csak a mérete 10x12 cm: 730 Ft
Saz: 21.900 Ft
Sez: 24.500 Ft
Szumó (személyes kedvencünk): 25.900 Ft
Ovi: 900 Ft
Sogun: 37.500 Ft
Kukuc: 9.500 Ft
Golyóka nincs:)
Kifli: 2.500 Ft
Pite: 18.500 Ft
Zafu (ennek is más a mérete, 15x42 cm): 4.900 Ft
Akebono: 29.900 Ft
Nincs a rajzon a Zetta (180x140 cm): 31.200 Ft
...és a Nappa (100x130 cm): 16.900 Ft

A Babfotelek megrendelés után kb. 1 héttel készülnek el és a Mamami Boltban átvehetők.





No, ennyi meg egy Bambi... Egy aranyos kis Bambi...
UPDATE: babafotel fanklubunk újabb 2 résztvevővel gyarapodott...

ERRE VARRJ GOMBOT! - életképek

Muszáj volt. Kényszerítettek. A körülmények... Nem akartam én a nagyok dolgába belemázolni, de aztán mégis úgy lett. Miután hetekig ültem csütörtökönként este 7-től 8-ig a Boltban magányosan, viszont csalódott vásárlók seregei távozak lógó ábrázattal 12 előtt a szomszédos Allee-ba kávézni, beláttuk, hogy cselekednünk kell. Az eredeti koncepció az volt, hogy kell egy nap, amikor az is benézhet hozzánk, aki csak este ér rá, viszont mivel se bányász se multis alkalmazott nem vagyok (hálistennek), egy 10 órás műszak kicsit hosszúnak tűnt volna, ezért csütörtök lett a késői nyitás és zárás napja.
De mivel nem bizonyult sikeresnek a dolog, úgy döntöttünk, változtatunk a nyitva tartáson. Persze csak egy picit, de ez az apró változtatás fatális következményekkel járt rám nézve.
Mert ugye nálunk az sem olyan egyszerű, hogy semmi gond, nyomtatunk új Nyitva tartás táblát (NYITVA TARTÁS, mint Andrej - aki tudtommal nem A magyar helyesírási szabályzaton nevelkedett, de tán épp ezért... - felhívta rá a figyelmünket), ugyanis a mi táblánk hímezve van, Belin Judit jóvoltából.
Kati mondta januárban, hogy tényleg, akkor toljuk el egy órával a dolgot, nyissunk 11-kor és zárjunk 19-kor csütörtökön. Aha, bólogattam, oké. De Kati továbbra is nézett rám, mondom, mi van? Aztán leesett: én voltam az önként jelentkező a tábla-ápdét-projektre.
Az előkészületekről az előző posztban olvashattok, de a megvalósítás hasonlóan küzdelmes volt. Rég volt, hogy én keresztszemes-hímeztem meg varrogattam. Az előző életemben. Nézem a táblát: hát ebből még a cérnát kihúzkodni is nehéz!!! Aztán nekifeküdtem, és nagy nehezen összehoztam valamit. Nem lett szép. Messziről kell nézni, hunyorítva!!! Mire befejeztem a számok áthímzését, eldöntöttem, hogy csókoltatom Grétsy tanár urat, de nincs az az isten, hogy én még a Nyitvatartás feliratból az A és a T betűt összekőtő cérnát is kivarázsoljam...
ILYEN VOLT:
 
ILYEN LETT:

 

És hogy a kettő közt mi történt? Semmi különös... Csak készítettem egy kávét. Már csak azért is, mert végre rendeltünk Lungo Leggero patront is, ami pont az én ízlésemnek felel meg. Bezzeg Ristretto volt, ami Kati kedvence! De eljött az én időm!
Hogy ez miért ekkora hír? Mert eddig abból csak tragédia származott, amikor kávé nélkül próbáltam értelmes dolgot csinálni. Egyszer kávéfőzéskor kávépatron nélkül nyomtam be a gombot, mire csak forróvíz folyt a pohárba. Aztán rögtön utána beletettem a patront, majd nem tettem alá a poharat. Ekkor megfogadtam, hogy csakis kávéivás után fogok kávét készíteni. Egy másik eset talán nem is igényel szavakat...
 Végül is, egész használható lett a tábla. Annyira büszke lettem magamra, hogy záráskor készítettem egy utolsó fotót:

VÁSÁRLÓK KÖNYVE - a Mamami Boltról

Én már elég öreg vagyok, ezért LIVE élvezhettem azt a csodálatosan egyértelmű, egyenes, nem manipulatív, fantáziánknak és kreatív gondolkodásunknak csöppnyi helyet sem engedő reklámot, ami engem már anno ezerkilencszáznyolcvanvalahányban megfogott, sőt, ORION tévéhez szögezett. Lehet, hogy ehhez a népszerűséghez az is hozzájárult, hogy az én boldogult ifjúkoromban már annak is örültünk, ha épp nem hétfő volt (ugyanis akkor nem volt adás), annak meg főképp, amikor színes tévénk lett. Azóta nagyot fejlődött a világ, így sok ismerősömnek és barátomnak már egyáltalán nincs tévéje. Ők szuperek, jó fejek, de én halandó vagyok, és szeretek nézni ezt-azt. Hogy a tévétlen népek hogy élik túl ezt a szörnyű veszteséget (nem vagyok hajlandó bejegyzésbe szmájlit tenni, remélem, érződik az irónia... Ha nem, béna vagyok), erről is van topik a Mamamin (miről nincs?). Szóval ez van, hello I'm Kamcsatka and I'm TV addict.
De hogy jön ez ide? Én sem engedek sok teret most a találgatásnak, lényeg, hogy ennél a régi OTP-s reklámnál magam sem tudnám megfogalmazni jobban, kikre is számítottunk, amikor megnyitottuk a Mamami Boltot.


A Bolt földrajzi (föld-alatti-rajzi pontosabban) elhelyezkedéséből adódóan szupervumen képességeket fejlesztettem ki magamban: ugyanis már lábról meg tudom állapítani, ki tér be hozzánk és miért jön. Jobb napokon, amikor elég kávét iszom, azt is meg tudom állapítani, hogy mit fog vásárolni. Persze annyira még én sem vagyok szupervumen, hogy a tesztvásárlókat kiszúrjam, így azt sem vettem észre, hogy szigorú kontrollnak vetett alá a Próbababa-blog egyik kedves szerzője. Szerencsére jól vizsgáztunk (a Bolt és én), mert nagyon kedves kritika jelent meg rólunk a blogon, ezúton is köszönjük szépen. Az mindig is világos volt, hogy nem a klasszikus magyar eladónő-stílust szeretném átvenni, vagyis én úgy gondolom, hogy a vevőknek előre köszönök hangosan, barátságosan mosolygok hozzá és nem olyan arcot vágok, mint akit épp körömreszelés közben zavart meg a vásárló. Annak idején még a Mamami fórumon viccelődtünk ezzel, hogy majd jól átveszem azt a szimpatikus stílust, amivel gondolom találkoztunk már párszor soppingolásaink alkalmával, miszerint eladónő végigmér tetőtől talpig és kijelenti, hogy "EKKORA méretben nem tartunk". Ezt ma ki is próbáltam, betértem a közeli Röltexbe bizonyos cuccokért (kitartás, nemsokára kiderül, mit is vettem), köszöntem belépéskor egy udvariasat, majd hallottam visszhangozni a saját hangomat. Azért a sajátomat, mert a 20 nm alapterületű üzletben az eladónó épp a másik vevővel foglalkozott, és szegény nem tudott időt szakítani a köszönésre, később meg biztos elfelejtette. Aztán kifejezéstelen tekintettel rám nézett és megkérdezte: "ennyi lesz?", mire mondtam, hogy igen, köszönöm szépen. Beütötte az árát, amit biztos azért nem mondott hangosan, mert úgyis rá volt írva, tehát én tudtam, hogy annyit kell fizetnem. Majd elköszöntem, amit gondolom azért nem tudott viszonozni, mert új vevője volt. Nehéz a pult mögött, na. Tök stresszes.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, tökéletesen találó az OTP reklám. Pontegyszerű, és nagyszerű is. Át is költöttem kicsit:
Van, aki azért jön hozzánk, mert van pénze.
Biztos lehet benne, hogy a pénzét nálunk csak értelmes dolgokra költheti, és ha olyat szeretne venni, amiben még nem látom, hogy biztos, inkább lebeszélem róla, hogy végül olyat válasszon, ami valóban neki való és szeretni fogja. Lehet, hogy ő nem csak egy hordozót fog vásárolni, hanem vesz 2 Mei-Tai-t és 3 kendőt. Vagy hetente be fog jönni, hogy a gyönyörű fonalainkból válasszon új és új művekre valót. Ő az, akinek lenne pénze 150.000 FT-os babakocsira, de itt rájön, hogy a töredékéből egy boldogító életmód kellékeit tudja nálunk megvásárolni.
Van, aki azért, mert nincs pénze.
Nekik pont azt az egy hordozót fogjuk megtalálni, ami ki fogja szolgálni őt és a férjét mindkét, vagy több gyerekével. Ő azért fog mosható pelenkát venni, mert olcsóbb, mint az eldobható. Az árát már a várandóssága alatt összegyűjtötte, esetleg összedobta a család.
Van, aki ért a kötődő neveléshez, ezért bízik bennünk.
Ismer minket, tudja, hogy ezzel foglalkozunk 2 éve intenzíven, és tudja, hogy konyítunk valamit a témához, és tudunk tanácsot adni, fontos, hogy akivel beszélgettünk, vagy vevőnk is lett, bármikor bejöhessen elmondani, bevált-e a tanácsunk, ill. az áru, amit vásárolt. Vagy bejöhet, és panaszkodhat, hogy valami nem stimmel a hordozóval. Megbeszéljük, megoldjuk.
Van, aki nem ért hozzá, ezért bízik bennünk.
Elhiszi, hogy a "nekem is ilyen van" nem frázis, nekem tényleg ilyen hordozóm van és tényleg használom a 15 kilós lányommal. És tényleg mosható pelenkát használtam majdnem 2,5 évig. Van némi sejtelmem arról, hogy mi a kötődő nevelés, és ha valamire nem tudok válaszolni, utánanézek, ajánlok forrást hozzá.
Van, aki azért szeretne kötődően nevelni, mert otthon is ezt látta.
Én ismerek ilyet, bár két kezemen meg tudom számolni, hány anyukatársnak nincs problémája a saját szülei nevelési módszerével. Gabi szerencsés, nem mindenkinek jut egy Ronimami... Akinek nem idegen forrásból kellett rájönnie, hogy a gyerekvállalással járó dolgok nem problémák, hanem a dolgok természetes menete. A baba nem legyőzendő ellenfél, hanem egy testközelségre vágyó kis ember. Egy csoda. Ahhoz, hogy megértsük, mire van szüksége, kérdezzük meg az ösztöneinket.
Van, aki azért, mert otthon nem ezt látta.
Hát, ilyen elég sok van sajnos. Anyáink nemzedéke Dr. Spock-on nőtt fel, a 3 óránkénti etetések, az aludni tanítás és a korai hozzátáplálás korszakában. Amikor a védőnő mondta meg, hány hónaposan hány kilósnak kell lenni egy rendes babának. Az ő hangjukat hallom, ha azt mondják egy kisbabára, hogy "ne vedd fel, mert elrontod" "már most milyen ravasz, ha engedsz neki, a fejedre nő". Nem Rambo az, csak egy baba...
Vannak, akik még nem jöttek el hozzánk. Nekik írom ezt a blogot.